Nap,  Novella

3501  9,3 |                megvásárolja, és küldd el az egészet boltomba, s én holnap
3502  9,3 |                reám.~És odaadta Brunónak az öt lírát meg a többi pénzt
3503  9,3 |          kedvéért vállalja a fáradságot. Az orvos pedig eltávozván főzetett
3504  9,3 |                szükséges egyéb holmikat, az orvossal meg cimboráival
3505  9,3 |        Calandrino három napon által itta az édes vizet, az orvos pedig
3506  9,3 |                által itta az édes vizet, az orvos pedig meglátogatta
3507  9,4 |                egy szál ingben otthagyja~Az egész társaság harsogó kacagással
3508  9,4 |             Nemes hölgyeim, ha nem esnék az embereknek sokkal inkább
3509  9,4 |         mindegyiknek neve volt Cecco, de az egyiké Angiulieri, másiké
3510  9,4 |         egyszerre megkapja tőle azt, mit az hat hónapra néki szánt,
3511  9,4 |                  esküdözvén igen kötötte az ebet a karóhoz, s oly esengve
3512  9,4 |                is nagy lármát csapott, s az egész fogadó felkavarodott,
3513  9,4 |                 tesz kedvemre, mivelhogy az ő tanácsa szerint játszottam.
3514  9,4 |                mintha nem is neki szólna az egész és mondotta:~- Ejnye,
3515  9,4 |         ízetlenkedését; akkor Fortarrigo az egyik útmenti mezőn Angiulieri
3516  9,4 |             kicsoda, és miképpen történt az eset. Azonban Fortarrigo
3517  9,4 |                Corsignanóba, kiknél mind az ideig maradt, mígnem atyja
3518  9,5 |                midőn a leányt megérinti, az véle megyen;  de Calandrinót
3519  9,5 |         kellőképpen meg tudja választani az, ki beszélni kíván róla,
3520  9,5 |                  ki beszélni kíván róla, az időt és helyet, melyet ama
3521  9,5 |           szórakozzunk), úgy vélem, hogy az idő is, a hely is alkalmatos
3522  9,5 |                 dolga mulatságos, miként az imént Filostrato mondotta,
3523  9,5 |                 mondotta, megkockáztatom az előbbieken felül még egy
3524  9,5 |               nevekkel is; mivel azonban az efféle eltérés a való igazságtól
3525  9,5 |                  és Buffalmaccóval, hogy az egészet kifestik néki; ezek
3526  9,5 |                  nem merte megszólítani. Az pedig, hogy észrevette ennek
3527  9,5 |                   s el nem mozdult előbb az udvarból, mígnem Filippo
3528  9,5 |          ekképpen tette fel a szót:~- Mi az ördög lelt, Calandrino pajtás,
3529  9,5 |         szemed-szád elállana, ha látnád; az imént vettem észre, mikor
3530  9,5 |                   Pedig azt hiszem, hogy az, mivel Filippo szólította,
3531  9,5 |               kit gondolok; s ha valóban az, a többit bízd reám.~Bruno
3532  9,5 |             szólott imigyen:~- Csakugyan az; s éppen ezért eme dolgot
3533  9,5 |                 Filippo észreveszi, mind az egész Arno vize sem mos
3534  9,5 |              véle?~Felelte Calandrino:~- Az áldóját, legislegelőször
3535  9,5 |           számára ama finom jóból, mitől az asszonyok meggömbölyödnek,
3536  9,5 |        abbahagyták a munkát, és lementek az udvarba, hol is ott volt
3537  9,5 |           kicsinyég szerelmes nótáidból, az ablakból is levetné magát,
3538  9,5 |               pedig elhozta hegedűjét, s az egész társaságnak nagy gyönyörűségére
3539  9,5 |               ezerszer is odafutott, hol az ablakhoz, hol az ajtóba,
3540  9,5 |          odafutott, hol az ablakhoz, hol az ajtóba, hol az udvarra,
3541  9,5 |             ablakhoz, hol az ajtóba, hol az udvarra, hogy láthassa;
3542  9,5 |                otthon van szüleinél s ez az oka, hogy mostanában nem
3543  9,5 |               Calandrino:~- Jaj, hogyne, az Isten szerelmére, csak tedd
3544  9,5 |    kimondhatatlanul boldog volt, átvette az írást, és szólott imigyen:~-
3545  9,5 |             sűrűn bezárkózik véle, s épp az imént is megegyeztek, hogy
3546  9,5 |         rajtakapjad és ellássad a baját.~Az asszony ennek hallatára
3547  9,5 |                  jó messzire jár, lement az udvarra, hol is egyedül
3548  9,5 |                 bent volt, magokra zárta az ajtót, átölelte Calandrinót,
3549  9,5 |           vállainak támasztotta, úgyhogy az nem tudott a leánynak arcához
3550  9,5 |               hát a csűrnek ajtajához, s az asszony dühében úgy megrázta
3551  9,5 |             Calandrinón. Mikor a leányzó az asszonyt megpillantotta,
3552  9,5 |              bizony akkor sem Tessa volt az, ki téged teherbe ejtett,
3553  9,5 |                teherbe ejtett, verje meg az Isten, akárki volt is, mivelhogy
3554  9,5 |           darabokra vagdalják, mivelhogy az a menyecske, ki véle volt,
3555  9,5 |                 urának felesége.~Felelte az asszony:~- Bánom is én,
3556  9,5 |             asszony:~- Bánom is én, hogy az Isten verje meg.~Bruno és
3557  9,5 |           Niccolosával kedvükre kacagtak az eseten, most odaléptek,
3558  9,5 |           huzavona után lecsillapították az asszonyságot. Calandrinónak
3559  9,6 |          tévedésből a másik ifjúval hál. Az, ki a leánynál volt, ~később
3560  9,6 |                 a leánynál volt, ~később az apja mellé fekszik, és mindent
3561  9,6 |            beszél. Hangos pörlekedésökre az asszony észbe kap, ~átmegy
3562  9,6 |         Calandrino most is megnevettette az egész társaságot, miként
3563  9,6 |           feleségétől két gyermeke volt: az egyik csinos és kedves,
3564  9,6 |               pillantásokkal megerősítse az ifjút szerelmében, hasonlatosképpen
3565  9,6 |            hahogy Pinuccio (mert ez volt az ifjúnak neve) nem félt volna
3566  9,6 |                  találkozzék a leánnyal; az a gondolatja támadt, hogy
3567  9,6 |              síkjára, mikor már leszállt az éjszaka; innen pedig, mintha
3568  9,6 |                ki is nyomban megnyitotta az ajtót, mivel fölöttébb jól
3569  9,6 |              elrendeztek. Pinuccio pedig az egészet végig­nézte, kevés
3570  9,6 |               egy macska levert valamit, az asszony pedig felriadt s
3571  9,6 |              befeküdt ágyába. Minekutána az asszony keresgélt, és látta,
3572  9,6 |                keresgélt, és látta, hogy az, mi leesett, nem nagy dolog,
3573  9,6 |          tapogatódzván egyenesen odament az ágyhoz, melyben férje aludt.
3574  9,6 |                 ostoba vagyok! Nézze meg az ember, mit művelek! Bizony
3575  9,6 |                   szíves örömmel fogadta az asszonyt, és szót sem szólván,
3576  9,6 |            nekifeszítette vitorlarúdját, az asszonynak nagy gyönyörűségére.
3577  9,6 |                   gondolta magában, hogy az a gazdának ágya; miért is
3578  9,6 |                  lefeküdt a gazda mellé; az pedig nyomban felébredt,
3579  9,6 |            szólott magában ekképpen: „Mi az ördögöt keres ez itten?”
3580  9,6 |             civakodjanak, verje meg őket az Isten; az este ugyan jól
3581  9,6 |                 verje meg őket az Isten; az este ugyan jól felöntöttek
3582  9,6 |               jól felöntöttek a garatra.~Az asszony, ki előbb azt hitte,
3583  9,6 |              Niccolosával?~Mondotta erre az asszony:~- Úgy hazudik,
3584  9,6 |                  mikor észbe vette, hogy az asszony mely bölcsen takargatta
3585  9,6 |                  hogy ne mászkálj, mivel az a nyavalyád, hogy álmodban
3586  9,6 |                  Adrianót mondotta:~- Mi az? Reggel van már, hogy felébresztesz?~-
3587  9,6 |               tréfa tréfát ért, miközben az ifjak felnyergelték lovaikat,
3588  9,6 |           fölöttébb megelégedetten, hogy az eset megesett, és hogy ekképpen
3589  9,7 |                  arcát; óvatosságra inti az asszonyt, de az nem hallgat
3590  9,7 |         óvatosságra inti az asszonyt, de az nem hallgat rá, ~s ekképpen
3591  9,7 |                 s valamennyien dicsérték az asszony éberségét, parancsolta
3592  9,7 |                 hölgyeim, szólottunk már az álmoknak igaz jelentéséről,
3593  9,7 |                  nyommal, mivel nem hitt az álomnak, melyet férje felőle
3594  9,7 |           valamely gyönyörű erdőbe, mely az ő birtokuk volt, házuktól
3595  9,7 |                   úgy rémlett neki, hogy az erdőnek rejtekéből hatalmas
3596  9,7 |                elő, mely nyomban belekap az asszonynak nyakába, és földre
3597  9,7 |            nyakába, és földre rántja őt, az pedig segítségért sikoltoz,
3598  9,7 |                 ki a házból.~Mikor pedig az asszony eme kívánságának
3599  9,7 |              rendre elmondta néki álmát. Az asszony pedig csak fejét
3600  9,7 |          tanácsolom néked, ma ki ne menj az erdőnkbe.~Felelte az asszony:~-
3601  9,7 |                menj az erdőnkbe.~Felelte az asszony:~- Jó, jó, úgy teszek.~
3602  9,7 |            ijesztett, s nem megyek ki ma az erdőbe. Bizonyosan találkozni
3603  9,7 |        töprenkedett magában, férje pedig az egyik oldalon távozott a
3604  9,7 |                  késedelem nélkül kiment az erdőbe, s annak legsűrűbb
3605  9,7 |                holmi kis bárányka volna. Az asszonynak pedig úgy szorult
3606  9,7 |              megis­merték és hazavitték, az orvosoknak pedig sok fáradozásokba
3607  9,7 |               igen eléktelene­dett, hogy az annak előtte szép asszony
3608  9,8 |                értelemmel mondotta, hogy az, mit Talano álmában látott,
3609  9,8 |               hogy elmegyek.~Mikor pedig az időt elérkezettnek vélte,
3610  9,8 |                  hozott. Mivel pedig itt az ideje, menjünk vacsorázni.~
3611  9,8 |               múltán találkozott vele, s az már akkorára sok embert
3612  9,8 |            Biondello úr küld engem azzal az üzenettel, hogy kér, ne
3613  9,8 |           istenigazában ellátja bajodat, az én dolgomat pedig megrontod.~
3614  9,8 |                  gyere vissza ide hozzám az üveggel, s én megfizetlek.~
3615  9,8 |                  általadta Filippo úrnak az üzenetet. Filippót, mivel
3616  9,8 |               miféle cimborák ezek? Hogy az Isten pusztítson el mind
3617  9,8 |                 visszatért Ciaccóhoz, ki az egészet végignézte; és elmondotta
3618  9,8 |               magában, odaért Biondello. Az pedig, mihelyt meglátta,
3619  9,8 |                 s nagyot csapott öklével az arcába.~- Jajjaj, uram -
3620  9,9 |                 tanácsot kér Salamontól: az egyik abban, hogy miképpen
3621  9,9 |                  meg akaratos feleségét. Az előbbinek feleli, ~hogy
3622  9,9 |         könnyűszerrel megis­merjük, hogy az asszonyoknak mind egész
3623  9,9 |           továbbá a szokás, vagy például az erkölcs, melyeknek hatalma
3624  9,9 |              gyakorta végeztem magamban, az imént újból rávitt Pampinea
3625  9,9 |                orvosság ez meggyógyítani az efféle nőket ím ez nyavalyájokból.
3626  9,9 |               rajta, várakozniok kellett az átkeléssel, mígnem azok
3627  9,9 |             akart tovább menni; miért is az egyik hajcsár fogott egy
3628  9,9 |             kezdte, hogy meginduljon. De az öszvér hol jobbra, hol balra
3629  9,9 |               hol jobbra, hol balra tért az úton, néha pedig hátrafelé
3630  9,9 |               döngetni, hol a fejét, hol az oldalát, hol a véknyát,
3631  9,9 |                is Melisso és József, kik az egészet végignézték, többször
3632  9,9 |                   Agyon akarod verni azt az állatot? Miért nem próbálod
3633  9,9 |               lovaitokat, én meg ismerem az öszvéremet; csak bízzátok
3634  9,9 |      jobbról-balról úgy összeverte, hogy az öszvér megindult, s ekképpen
3635  9,9 |               neve emez hídnak. Kinek is az atyafi felelt ekképpen:~-
3636  9,9 |             néhány napokig; s minekutána az asszony meglehetősen kelletlenül
3637  9,9 |                 megmondotta kívánsá­gát. Az asszony, miként annak előtte
3638  9,9 |                készíttesd el a vacsorát?~Az asszony nagy hetykén feléje
3639  9,9 |            Melissónak szeme-szája elállt az asszony feleletére, és bizony
3640  9,9 |              felesége, dühében felkelvén az asztaltól, nagy duzzogva
3641  9,9 |                amaz fent mondott bottal. Az asszony előbb sikoltozott,
3642  9,9 |                egészen összevissza verve az Istenre kérte, hogy ne üsse
3643  9,9 |               hátát, hol a csípejét, hol az oldalát, olyannyira, hogy
3644  9,9 |            készíttessen reggelire. Akkor az összemosolyogván Melissóval,
3645  9,9 |                 lementek és látták, hogy az asszony mindenről pompásan
3646  9,9 |              tanácsot kapott Salamontól, az pedig mondotta néki:~- Ennél
3647  9,10|                  farok, s ezzel elrontja az egész varázslatot~Amaz novella,
3648  9,10|                 támasztott a hölgyekben, az ifjakat pedig megnevettette;
3649  9,10|               pap, ki mivel szegény volt az eklézsia, hogy életét fenntarthassa,
3650  9,10|             megrakta portékával, s járta az apuliai vásárokat, és vett
3651  9,10|               pap aztán férjével aludjék az ágyban, és ezt sokszor mondotta
3652  9,10|                 végezni. Mondhatom, hogy az egészben a legnehezebb a
3653  9,10|              hahogy nem akarod elrontani az egészet: akármit látsz vagy
3654  9,10|                   felébredt és feltámadt az, mire rá sem olvasott; s
3655  9,10|                   fölemelte ingét, fogta az ültetőfát, mellyel embereket
3656  9,10|         plántálni, s gyorsan belenyomván az arra rendelt barázdába,
3657  9,10|                 Gianni szentatya kivonta az ültetőfát és szólott:~-
3658  9,10|                 is én; nekem nem kellett az a farok; miért nem mondtad
3659  9,10|          menyecskét kancává vará­zsolni; az tehát kelletlenül és bánatosan
3660  9,10|               fejére, mivel immár ő volt az egyetlen, ki még nem részesült
3661  9,10|                 létedre jóvá kell tenned az én hibámat meg a többiekét,
3662  9,10|                   És elődeinek példájára az udvarmesterrel meghányta-vetette
3663  9,10|                  csak hasának él, miként az oktalan állatok.~Tetszett
3664  9,10|                 társaságnak, mely mostan az új Király engedelmével egy
3665  9,10|                 találok,~Amely szememben az ő képe mása,~Leszakítom,
3666  9,10|             forró suttogással~Áradnak rá az édes vallomások;~Elmondom,
3667  9,10|               mivel már jól benne jártak az éjszakában, parancsolta
3668 10   |                  ragyogón fénylett, mint az arany, amint a nap sugarai
3669 10   |                   hívatta a hölgyeket és az ifjakat. Egybegyülekeztek
3670 10   |                 kellemes árnyékában mind az ebéd idejéig szórakoztak.
3671 10   |                  Neifilének, hogy mondja az első novellát; ki is vidáman
3672 10,1 |                 nap szépsége és ékessége az egész mennyboltozatnak,
3673 10,1 |             kinek híres, neves vitézsége az időkben elhomályosította
3674 10,1 |     cselekedeteit, úgy vette észre, hogy az sűrűn adományoz hol ennek,
3675 10,1 |            elbocsátaná. A király megadta az engedelmet, s ajándékozta
3676 10,1 |                  utaznia Ruggierivel, de az ne vegye észre, hogy őt
3677 10,1 |               térjen vissza a királyhoz. Az apród résen volt, s amint
3678 10,1 |                király ajándékozott neki, az apród pedig mellette, s
3679 10,1 |                egy istállóba, s ott mind az állatok trágyáztak, csak
3680 10,1 |                 állatok trágyáztak, csak az öszvér nem. Tovább ügettek
3681 10,1 |                  ügettek tehát, miközben az apród szüntelenül figyelmezett
3682 10,1 |             pedig megitatván állataikat, az öszvér a folyóba trágyázott.
3683 10,1 |               ekképpen:~- Ejnye, te dög, az Isten verjen meg, éppolyan
3684 10,1 |                   ki nékem ajándékozott.~Az apród megjegyezte ím ez
3685 10,1 |                 Toscana felé induljanak, az apród átadta néki a királynak
3686 10,1 |             király megtudta, mit mondott az öszvérre, magához hívatván,
3687 10,1 |              vajon miért hasonlította őt az öszvérhez, avagy az öszvért
3688 10,1 |      hasonlította őt az öszvérhez, avagy az öszvért őhozzá. Felelte
3689 10,1 |               bezárt ládát helyeztek, és az udvari népségnek füle hallatára
3690 10,1 |            ekképpen kívánja, választotta az egyiket, a király pedig
3691 10,1 |          felnyissák, s akkor látta, hogy az bizony színig tele vagyon
3692 10,2 |               hányan vannak, zsugoribbak az asszonyoknál, és halálos
3693 10,2 |                fogva kíván bosszút venni az elszenvedett bántalmakért,
3694 10,2 |                ottan elrontotta gyomrát, az orvosok javallották neki,
3695 10,2 |        jövetelének, kivetette hálóit, és az apáturat valamely szorosban
3696 10,2 |                 erős kísérettel küldötte az apátúrhoz, kinek is, ura
3697 10,2 |             megszállnia. Ennek hallatára az apátúr nagy dühös indulattal
3698 10,2 |       körülfogták a martalócok; miért is az apátúr látván, hogy embereivel
3699 10,2 |                 várban, a lovakat s mind az egész poggyászt biztonságba
3700 10,2 |                  végeztével Ghino bement az apátúrhoz, és mondotta néki:~-
3701 10,2 |                 hová mégy és mely okból.~Az apátúr okos ember lévén,
3702 10,2 |                  hófehér kendőben hozott az apátúrnak két szelet pirított
3703 10,2 |              pohár cornigliai édes bort, az apátúrnak tulajdon készletéből,
3704 10,2 |                  készletéből, és szólott az apátúrhoz imigyen:~- Uram,
3705 10,2 |              vedd s erősítsd magad vele.~Az apátúr, kinek nagyobb volt
3706 10,2 |            megette a kenyeret és megitta az édes bort, annak utána pedig
3707 10,2 |                  mígnem észrevette, hogy az apátúr megette a száraz
3708 10,2 |                  a gyomorfájást? Felelte az apátúr:~- Én már jól erezném
3709 10,2 |                  orvosságai.~Ghino tehát az apátúrnak cselédségével
3710 10,2 |              számos várbéli urakon kívül az apátúrnak egész kíséretét
3711 10,2 |                  a lakoma pompás legyen. Az apátúr kissé megpihent övéi
3712 10,2 |                 lakoma órája elérkezett, az apátúrnak s mind a többieknek
3713 10,2 |                 most sem fedte fel magát az apátúr előtt. Minekutána
3714 10,2 |                  előtt. Minekutána tehát az apátúr néhány napot ekképpen
3715 10,2 |          teremben annak minden holmiját, az udvarban pedig, mely alatta
3716 10,2 |       legnyomorultabb gebéjéig, s elment az apátúrhoz, s meg­kérdezte,
3717 10,2 |                 lóra üljön. Felelte néki az apátúr, hogy már megerősödött,
3718 10,2 |              kezeiből. Akkor tehát Ghino az apáturat bevezette ama terembe,
3719 10,2 |                  cselédsége, és odavitte az egyik ablakhoz, honnét minden
3720 10,2 |                di Taccót, mert én vagyok az, nem gonosz indulat vitte
3721 10,2 |                 megvé­delmezhesse, hanem az, hogy nemes ember létére
3722 10,2 |            lovaidat pedig ím ez ablakból az udvarban láthatod; annak
3723 10,2 |          elviheted akár egy részét, akár az egészet, s ím e pillanattól
3724 10,2 |                  maradnod.~Elálmélkodott az apátúr, hogy egy útonálló
3725 10,2 |             sietett, mondván:~- Esküszöm az Istenre, hogy ily ember
3726 10,2 |     méltatlanságot is elszenvednék, mint az volt, melyet hiedel­mem
3727 10,2 |               Rómába. A pápa hallott már az apátúr fogságá­ról, s ámbár
3728 10,2 |              vált-e a fürdő Felelte néki az apátúr mosolyogván:~- Szentatyám,
3729 10,2 |             pedig nagyot nevetett rajta. Az apátúr tehát folytatván
3730 10,2 |                 teljesíti. Szólott akkor az apátúr:~- Szentatyám, azt
3731 10,2 |                újból hajolj kegyelmeddel az én orvosom, Ghino di Tacco
3732 10,2 |            csakugyan olyan ember, miként az apátúr mondja; üzenje meg
3733 10,2 |             Ghino pedig ebben bizakodván az apátúr kívánságára eljött
3734 10,2 |                apátúr kívánságára eljött az udvarba; és nem nagy ideje
3735 10,2 |                volt még a pápánál, mikor az megismerte, mely derék férfiú,
3736 10,3 |                ismeri; rábukkan, s akkor az tájékoztatja a dolgoknak
3737 10,3 |             dolgoknak módja felől, ~mire az ifjú megegyezés szerint
3738 10,3 |                  szerint találkozik vele az erdőben, s mikor ráismer, ~
3739 10,3 |             csodának vélték valamennyien az efféle esetet, hogy tudniillik
3740 10,3 |               sőt életére szomjazott; ez az ember gondosan úgy intézett
3741 10,3 |                  hazája nem messze esett az övétől; ez pedig, mivel
3742 10,3 |              pedig egy napon, hogy midőn az ifjú egymagában időzött
3743 10,3 |     Mindazonáltal adott néki alamizsnát. Az anyóka ím ez szavak hallatára
3744 10,3 |                  tért vissza. Mitridanes az anyóka szavainak hallatára
3745 10,3 |                színéről; miért is ha már az öregség nem végez vele,
3746 10,3 |                  vagyon, elvezetlek oda.~Az ifjú felelte, hogy bizony
3747 10,3 |               jának, hogy vegye gondjába az ifjúnak lovát, és közelebb
3748 10,3 |               hazajutni kívánsz, ne arra az útra térj, melyen jöttél,
3749 10,3 |               mely ott bal felől kivezet az erdőből, mivel ha elhagyatott
3750 10,3 |           Mitridanes, minekután megkapta az útbaigazítást, és Náthán
3751 10,3 |                  és lóra szállván kiment az erdőbe, s már messziről
3752 10,3 |              nyomban megismerte, hogy ez az, ki őt jóságosan fogadta,
3753 10,3 |              hogy tehát ne éppen te légy az, ki úgy megyen el innét,
3754 10,3 |              véltem arra, hogy megkapjad az én életemet, s ne veszítsed
3755 10,3 |              csak rá is óhajtsak, miként az imént cselekedtem; nemhogy
3756 10,4 |              nagy bőségben adnak anyagot az elbeszélésre; én tehát egyfelől
3757 10,4 |              szemetekben, mint bármelyik az elmondottak közül, ha ugyan
3758 10,4 |               közül, ha ugyan igaz, hogy az ember kincseit elajándékozza,
3759 10,4 |              ereje, hogy kioltotta benne az életnek minden jelét; miért
3760 10,4 |               minden jelét; miért is még az orvos is halottnak ítélte;
3761 10,4 |                  ekképpen szólván, amint az éjszaka leszállt, parancsot
3762 10,4 |                   De miként látjuk, hogy az emberek, s különösképpen
3763 10,4 |                 gyenge és halovány benne az élet; annak okáért szolgájának
3764 10,4 |           Gentile rendre elmondotta néki az egész esetet. Ezen a hölgy
3765 10,4 |                nagy volt is vágyakozásom az elmúlt időben, nem szándékozom
3766 10,4 |                  a halálból visszahozott az életbe amaz szerelemért,
3767 10,4 |             vendégelte őket. S midőn már az ebéd végéhez közeledett,
3768 10,4 |             kedves szokás vagyon, vagyis az, hogy midőn valaki különösképpen
3769 10,4 |               súlyos nyavalyába esik; ez az ember tehát meg sem várja
3770 10,4 |        szolgájának végét, hanem kiviteti az út közepére, s többé feléje
3771 10,4 |                 akképpen vélekedik, hogy az első gazdának semmi jussa
3772 10,4 |                  semminémű jogtalanságot az első gazdán el nem követett.
3773 10,4 |                 követett. A többiek, kik az asztalnál ültek, pedig mind
3774 10,4 |           elküldötte őket a hölgyért, ki az ő kívánságára pompásan felöl­
3775 10,4 |            miként a lovag kívánta, leült az egyik nemes úr mellé; a
3776 10,4 |                 szólott:~- Urak, e hölgy az én legdrágább kincsem, kinél
3777 10,4 |              volna mondani, hogy a hölgy az, ki valóban volt, ha nem
3778 10,4 |                ha nem tudták volna, hogy az bizony már halott. De mindenekfelett
3779 10,4 |                 látszik, néma; csakugyan az?~- Urak - felelte Gentile -,
3780 10,4 |        valamennyien megígérték, s közben az asztalt is leszedték, Gentile
3781 10,4 |              teremtés gyanánt kivetették az út közepére; de én felszedtem
3782 10,4 |                     Annak okáért, hahogy az imént mondott vélekedéstek
3783 10,4 |                 mivelhogy esküszöm néked az Istenre, ki talán azért
3784 10,4 |                  iránta szerelemre, hogy az én szerelmem legyen eszköze
3785 10,4 |         tisztességben, mint anyámnál élt az én házamban.~És ekképpen
3786 10,4 |      összemérhető Gentile cselekedetével az, hogy egy király odaajándékozta
3787 10,4 |               szerint bizony nem fogható az övéhez semmi nagylelkű cselekedet,
3788 10,5 |                  tőle mindent, amit kér, az csak nem tágít szerelmétől,
3789 10,5 |               ajándékokat kínáltál nékem az ő nevében; de ezeket csak
3790 10,5 |            megegyezett, és vidáman várta az arra megszabott időt. Midőn
3791 10,5 |               kívánta tudni tőle magától az okát. A hölgy szégyelletében
3792 10,5 |                rendre felfedte ura előtt az egészet. Gilberto ennek
3793 10,5 |                  engedne meg; erre indít az is, hogy félek a varázslótól,
3794 10,5 |                más módon nem lehet, most az egyszer add néki testedet,
3795 10,5 |            terheltessél felfedni előttem az igazi okot, melyért ebben
3796 10,5 |                igazi okot, melyért ebben az órában, s ily kísérettel
3797 10,5 |                  és elküldött ide; tehát az ő parancsára hajlandó vagyok
3798 10,5 |     idejövetelemnek más vége lehet, mint az, mit íme te adtál neki,
3799 10,5 |               Ansaldo úr megadni kívánta az ígért fizetséget, látván,
3800 10,5 |           rábírni amazt, hogy fogadja el az egészet, vagy egy részét,
3801 10,6 |              alkalmat senkinek vitázásra az elmondottakban rejtező szándok
3802 10,6 |    elmondottakban rejtező szándok felől. Az ilyesmi inkább illik az
3803 10,6 |                  Az ilyesmi inkább illik az oskolás deákokhoz, mint
3804 10,6 |             éppen csak hogy rokkával meg az orsóval bánni tudunk. Annak
3805 10,6 |                 hallgattam civó­dástokat az elmondottak felett, ezt
3806 10,6 |             bánik majd a lovaggal, mivel az a véle ellenséges párthoz
3807 10,6 |           esztendősek, hajok szőke, mint az aranyfonál és csupa göndör,
3808 10,6 |               vászonruhát viseltek, mely az övüktől felfelé egészen
3809 10,6 |        kiszélesedett, és a földig ért. S az, ki elöl jött, vállán két
3810 10,6 |                halastónak lépcsőjéhez, s az, kinél a serpenyő volt,
3811 10,6 |                nyomban tüzet gyújtott, s az üstláb fölébe helyezvén
3812 10,6 |          dobjanak néki.~Azok közül pedig az egyik kutatta amaz helyeket,
3813 10,6 |                 ki figyelmesen szemlélte az egészet: hamar idő alatt
3814 10,6 |           kiválogatni a szebb halakat és az asztalra dobálni a király,
3815 10,6 |                 halak pedig fickándoztak az asztalon, a királynak kimondhatatlan
3816 10,6 |            ekképpen:~- Felséges uram, ez az én két ikerlányom, kik közül
3817 10,6 |             kezökben, melyek teli voltak az esztendőnek ama szakában
3818 10,6 |          gyümölcsökkel, s a király elébe az asztalra helyezték. Ennek
3819 10,6 |                 őket, úgy érezte, mintha az angyaloknak minden karai
3820 10,6 |               derűs arccal megadta nékik az engedelmet.~Minekutána tehát
3821 10,6 |             módját nem tudta a dolognak, az a gondolatja támadt, hogy
3822 10,6 |                  támadt, hogy nem csupán az egyik leányt, hanem mind
3823 10,6 |               vágja karmait, most, mikor az öregség határára jutottál,
3824 10,6 |              árulást, mely méltóbb volna az örök kárhozatra, mint az
3825 10,6 |                 az örök kárhozatra, mint az volna, ha elrabolnád reménységét,
3826 10,7 |              szerelemre gyulladt iránta; az ünnep végeztével pedig,
3827 10,7 |                  és anyja megszomorodván az eseten, szüntelen vigasztalásokkal,
3828 10,7 |         kívánságát teljesíti, a leánynak az a gondolatja támadt, hogy
3829 10,7 |                 miért is megüzente néki, az pedig készséges ember lévén
3830 10,7 |               hogy pedig ne vesztegessem az időt, máris indulok és hozzáfogok.~
3831 10,7 |               sisteregve vet fel,~Tudom, az óra nem késik sokáig,~Amelyben
3832 10,7 |             jelentsd meg!~Habár te műved az, hogy megszerettem,~Nem
3833 10,7 |              kívánt; és harmadnap elment az udvarba, éppen mikor Péter
3834 10,7 |               nagy vágya­kozás­sal várta az estét, midőn majd meglátja
3835 10,7 |               amint benn volt, odalépett az ágyhoz, melyen a leány kissé
3836 10,7 |                  e nagy tisztesség pedig az, hogy mivel eladó sorban
3837 10,7 |                  mindig szeretni foglak. Az igazság pedig ez: mikor
3838 10,7 |           éreztem elhatalmasodni magamon az irántad való szerelmet,
3839 10,7 |                   hogy Lisát eljegyezze; az ifjú pedig nem vonakodott.
3840 10,7 |                  drágaságokkal, a király az ifjúnak nyomban adományul
3841 10,7 |          cselekedetekkel lehet megnyerni az alattvalók ragaszkodását,
3842 10,8 |                   ennek hallatán azonban az igazi gyilkos felfedi magát;
3843 10,8 |        Octavianus Caesar még nem viselte az Augustus nevet, hanem a
3844 10,8 |               véle jegyese látására, kit az eladdig még nem látott;
3845 10,8 |                   Jaj, mely nyomorult is az életed, Titus! Hová és mire
3846 10,8 |              illendő s nem tisztes dolog az, mit kívánsz; azt, mit elérni
3847 10,8 |              benne (amint ahogy nem vagy az), hogy eléred, meggondolván,
3848 10,8 |          meggondolván, mit követel tőled az igaz barátság, s mi a kötelességed.
3849 10,8 |                  eszébe jutott Sofronia, az ellenkező vélekedésre fordult,
3850 10,8 |               barátság törvényeit, hanem az isteni törvényeket is; hányszor
3851 10,8 |              hányszor megesett már, hogy az apa megszerette leányát,
3852 10,8 |           Ezenfelül pedig ifjú vagyok, s az ifjúságon a szerelem törvényei
3853 10,8 |       megcsúfolván, emez töprenkedéséből az ellenkezőbe esett, ebből
3854 10,8 |          Gisippus, ha úgy tetszett volna az isteneknek, nékem sokkalta
3855 10,8 |                barátunk előtt, mivelhogy az, ki igaz barát, valamint
3856 10,8 |                  másként volna, ismervén az ő szépségét s te lelkednek
3857 10,8 |                   mely annál fogékonyabb az ily gerjedelem iránt, minél
3858 10,8 |                  ő másé volna, nem pedig az enyém; de ha mostan is oly
3859 10,8 |            tisztes lett volna szerelmed, az bizonyára inkább magának
3860 10,8 |            miképpen lehetne néked kedves az én barátságom, ha valamely
3861 10,8 |                bizonyosra vedd, hogy nem az én, hanem a te feleséged
3862 10,8 |                  te szerelmed, mint volt az enyém.~Amint Titus hallotta
3863 10,8 |             nyilván megmutatja nékem, mi az én baráti kötelességem.
3864 10,8 |           életéért is kedves volna nékem az életed. Legyen tehát Sofronia
3865 10,8 |          beleegyezni abba, hogy Sofronia az ő felesége legyen, s éppen
3866 10,8 |                  te kérsz, mondván, hogy az a te kívánságod; tehát mivel
3867 10,8 |            hölgyet nyeri el tőled, hanem az életét is. Adják meg az
3868 10,8 |                  az életét is. Adják meg az Istenek, ha van mód reá,
3869 10,8 |            belőle, s felháborítanám mind az ő, mind magam atyjafiait;
3870 10,8 |           menyegzőt csapott; midőn pedig az éjszaka beköszöntött, az
3871 10,8 |                 az éjszaka beköszöntött, az asszonyok otthagyták az
3872 10,8 |                  az asszonyok otthagyták az új menyecskét férjének ágyában
3873 10,8 |              mégiscsak általküldötte őt. Az pedig amint az ágyba ért,
3874 10,8 |         általküldötte őt. Az pedig amint az ágyba ért, megölelte a leányt,
3875 10,8 |                 igent mondott reá; akkor az ifjú szép és drága gyűrűt
3876 10,8 |      megcselekednie, hahogy fel nem fedi az asszony előtt a valóságot.
3877 10,8 |          bölcsebbeknek mutassuk magunkat az isteneknél, kikről pedig
3878 10,8 |           oktalan vakmerőség kifogásolni az ő cselekedeteiket, s minémű
3879 10,8 |        szüntelenül afelől, hogy Sofronia az én feleségem lett, holott
3880 10,8 |                  titkos gondviselésről s az istenek szándokáról mondott
3881 10,8 |           megérteniök, leszállni kívánok az embereknek eszök járásához,
3882 10,8 |           járásához, feltételezvén, hogy az istenek semminémű ügyeinkkel
3883 10,8 |            lealacsonyítok. Mivel azonban az igazságtól sem egyikben,
3884 10,8 |                 erősebben összeláncolják az embereket, mint a vérség
3885 10,8 |           embereket, mint a vérség avagy az atyafiság, mivelhogy barátainkat
3886 10,8 |               Gisippusnak kedvesebb volt az én életem, mint a ti hajlan­
3887 10,8 |             mivel úgy veszem észre, hogy az isteni gondviselésről semmit
3888 10,8 |             Sofroniát Gisippusnak, ennek az ifjú és bölcselkedő embernek;
3889 10,8 |           vizsgáljuk meg egyenkint, hogy az, mit mondok, igaz, s hogy
3890 10,8 |                 csak annyit mondok, hogy az én városom szabad, az övé
3891 10,8 |               hogy az én városom szabad, az övé pedig adófizető; csak
3892 10,8 |                 csak annyit mondok, hogy az én városom ura az egész
3893 10,8 |                   hogy az én városom ura az egész világnak, az ő városa
3894 10,8 |           városom ura az egész világnak, az ő városa pedig alattvalója
3895 10,8 |                 városa pedig alattvalója az enyémnek; csak annyit mondok,
3896 10,8 |                 csak annyit mondok, hogy az én városomban dúsan virágzik
3897 10,8 |              polgárainak; ha azonban ezt az alacsonyrendű emberek elítélik
3898 10,8 |             szemlélitek és félredobjátok az elfogultságot, vajon ki
3899 10,8 |            barátja Gisippusnak; miért is az, ki emiatt bánkódik, avagy
3900 10,8 |             pedig mint szerelmes, csupán az, hogy Sofronia titokban
3901 10,8 |               most ne firtassuk ezt; itt az idő, melyre még nem számítottam,
3902 10,8 |                  tehát, vagyis Sofronia, az istenek beleegyezésével
3903 10,8 |               istenek beleegyezésével és az emberi törvények erejénél
3904 10,8 |              törvények erejénél fogva és az én Gisippusom dicséretes
3905 10,8 |              szerelmes ravaszkodása árán az enyém, ti pedig, mivel talán
3906 10,8 |          bölcsebbeknek vélitek magatokat az isteneknél vagy a többi
3907 10,8 |        visszaszerzem azt, ki jog szerint az enyém, ha még úgy haragusztok
3908 10,8 |           minekutána Gisippus nem kívánt az lenni, mint Gisippust elveszteni
3909 10,8 |            belenyugszanak, hogy Sofronia az övé legyen, ő pedig kedves
3910 10,8 |                 Mivel pedig már leszállt az éjszaka, ő pedig még nem
3911 10,8 |              meghúzta magát, ott tölteni az éjszakát; és a puszta földön
3912 10,8 |                érkezett a barlangba, kik az éjjel együtt voltak rabolni,
3913 10,8 |                úgy érezte, hogy meglelte az utat és módot a halálhoz,
3914 10,8 |               halálraítéltnek, s hallván az ítéletnek okát, nyomban
3915 10,8 |                  egy bűnnel megbántottam az isteneket, megölvén azt,
3916 10,8 |                  sajnálta, hogy ezt mind az egész törvényház meghallotta;
3917 10,8 |           feltekintett, s látta, hogy ez az ember Titus, és nyilván
3918 10,8 |                 mentésére teszi, hálából az egykoron tőle nyert szolgálatért.
3919 10,8 |                Octavianus is hírét vette az esetnek, és maga hívatta
3920 10,8 |                   Octavianus felmentette az első kettőt, mivelhogy ártatlanok
3921 10,8 |                  méltó, hanem megérdemli az örök magasztalást, mivel
3922 10,8 |              tetszenek meg két emberben, az a nyomorúságos emberi telhetetlenségnek
3923 10,8 |             volna Gisippus szívébe, hogy az ezeknek kedvéért szépséges,
3924 10,8 |       Gisippusszal, kitől a sors elvette az övét, ha nem a barátság?
3925 10,9 |           nagylelkűségét, midőn a Király az utolsó helyet Dioneo számára
3926 10,9 |                  mit a barátságról mond, az igazságot mondja, és méltán
3927 10,9 |                 csekély becsülete vagyon az emberek között. S ha mi
3928 10,9 |                  Szívesen megteszem: épp az imént forgott eszemben,
3929 10,9 |            készíttetett, s megteríttette az asztalokat kertjében; ennek
3930 10,9 |                  hogy ne vonakodhassanak az estét véle tölteni; s köszöntését
3931 10,9 |                 szabad volna panaszkodni az udvarias férfiakra, mi ugyan
3932 10,9 |               mind valamennyien értették az olasz nyelvet, miért is
3933 10,9 |               Paviába küldött, általadta az üzenetet feleségének, ki
3934 10,9 |               Torello:~- Én magam leszek az, mivel úgyis dolgom vagyon
3935 10,9 |               hogy ott lepett benneteket az úton oly késő órában, midőn
3936 10,9 |                  fő nemes úr. Minekutána az ebéd bevégződött, s az asztalt
3937 10,9 |        Minekutána az ebéd bevégződött, s az asztalt leszedték, darab
3938 10,9 |                  pedig kicsinyég kiment, az asszony kedvesen megkérdezte,
3939 10,9 |            nézzétek annak, ki adja, mint az ajándék nagyságát, tehát
3940 10,9 |            fordulván szólott:~- Esküszöm az Istenre, hogy ennél udvariasabb,
3941 10,9 |                részesíti Torellót, minőt az juttatott néki; és sokáig
3942 10,9 |                  eme három úr, de bizony az igazságot még félig-meddig
3943 10,9 |                és előbb ne menj férjhez.~Az asszony keservesen sírt
3944 10,9 |            asszony vagy, szép vagy, nagy az atyafiságod, s páratlan
3945 10,9 |                 s nem nagyobbat.~Szólott az asszony:~- Abból, mit néked
3946 10,9 |          nyavalya ütött ki, és hullottak az emberek. Miközben tehát
3947 10,9 |                   és rimánkodva megkérte az egyik követet, kit ismert:
3948 10,9 |             rémlett néki, hogy ez bizony az; annak okáért abban hagyván
3949 10,9 |               annak okáért abban hagyván az előbbi beszélgetést, szólott: -
3950 10,9 |            örömmel: „Isten megadta nékem az alkalmat, hogy megmutassam
3951 10,9 |            ajándékozta; mostan pedig itt az alkalom, hogy megbizonyosodjál
3952 10,9 |                ennek hallatára elöntötte az öröm s a szégyenkezés: örült,
3953 10,9 |                itten immár nem én vagyok az úr, hanem te magad.~És minekutána
3954 10,9 |              Istria nemessége miatt mind az egész seregben ismeretes
3955 10,9 |          hallotta, hogy Torello meghalt, az istriai, nem pedig a dignes-i
3956 10,9 |                  hogy tévedtek; miért is az itáliabéliek számosan eme
3957 10,9 |                költözzön, mígnem betelik az idő, melyet Torellónak ígért.~
3958 10,9 |                Paviában ekképpen folytak az asszonynak dolgai, és már
3959 10,9 |                 mikor érkeztek Genovába. Az pedig felelt imigyen:~-
3960 10,9 |               semmit nem tudnak Paviában az ő állapotja felől; bizonyosra
3961 10,9 |                több ízben hallotta, hogy az ilyesmi lehetséges, és már
3962 10,9 |            Torellóhoz és látta, miképpen az erősen feltette magában,
3963 10,9 |                kiket életemben láttam, ő az, kinek erkölcse, viselkedése,
3964 10,9 |                 meg, mivel holnap vagyon az utolsó nap, melyen hazavárnak.~
3965 10,9 |         következő éjszakán hazaküldi őt, az egyik nagy teremben gyönyörű
3966 10,9 |             vetett derékaljakból, melyek az ő szokások szerint csupa
3967 10,9 |       leghosszabb turbánját. Mivel pedig az idő már későre járt, Szaladin
3968 10,9 |                  Torello uram, közeledik az óra, melyben el kell válnom
3969 10,9 |                adhatok melléd, mert azon az úton, melyet megtenned kell,
3970 10,9 |                  terembe mentek, melyben az ágyat felállíttatta. Mivel
3971 10,9 |               felállíttatta. Mivel pedig az idő már későre járt, és
3972 10,9 |              mire Szaladin szeme láttára az ágy Torellóval egyetemben
3973 10,9 |               visszaszaladt; mikor pedig az apátúr és a barátok szaladni
3974 10,9 |           megmondotta.~- Ejnye - szólott az apátúr -, hiszen nem vagy
3975 10,9 |             gyertyát gyújtottak tehát, s az apátúr a barátokkal egyetemben
3976 10,9 |            barátok ennek láttára s velök az apátúr rémülten elrohantak,
3977 10,9 |         kitalálta okát, nevén szólította az apáturat, s kérte, hogy
3978 10,9 |            Torello, tulajdon unokaöccse. Az apátúr ennek hallatára még
3979 10,9 |                 tudta őt; de kisvártatva az igaz bizony­ságokra megnyu­
3980 10,9 |                vetette magára, s odament az ágyhoz. Akkor szólott hozzá
3981 10,9 |              tengeren túlról tértem meg.~Az apátúr, bár Torellónak hosszú
3982 10,9 |         előkészítették már a menyegzőt s az ünnepséget s mi véle jár.~
3983 10,9 |        kimondhatatlan örömmel üdvözölvén az apáturat meg a barátokat,
3984 10,9 |          drágaságokat, ő pedig elmesélte az apátúrnak, mi minden esett
3985 10,9 |                véle mind a mai napiglan. Az apátúr örvendezett szerencséjén,
3986 10,9 |             Annak utána kérdezte Torello az apáturat, hogy kicsoda feleségének
3987 10,9 |            kicsoda feleségének új férje, az apátúr pedig megmondotta
3988 10,9 |           kedvemért, hogy elmenjünk oda.~Az apátúr szívesen beleegyezett,
3989 10,9 |                nap felvirradt, elküldött az új férjhez, üzenvén, hogy
3990 10,9 |              szívesen látja. Tehát midőn az ebédnek ideje elérkezett,
3991 10,9 |                ruhában, mely rajta volt, az apátúrral együtt elment
3992 10,9 |                  apátúrral együtt elment az új férjnek házába, hol mindenki
3993 10,9 |                senki meg nem ismerte, és az apátúr mindenkinek mondotta,
3994 10,9 |                 ínyére. Hasonlatosképpen az asszony is néha-néha rápillantott,
3995 10,9 |              Torello úgy vélte, hogy itt az idő próbát tenni, ha felesége
3996 10,9 |                   melyet távozása napján az asszony ajándékozott néki,
3997 10,9 |               néki:~- Mondd meg nevemben az új asszonynak: országomban
3998 10,9 |                  asszonynak: országomban az a szokás, hogy midőn valamely
3999 10,9 |                itten, annak jeléül, hogy az asszony szívesen látja őt
4000 10,9 |                  vendégnek, s minekutána az idegen ivott belőle, amennyi