Nap,  Novella

4001 10,9 |                  újra befödi a serleget, az asszony pedig kiissza a
4002 10,9 |            maradék bort.~A fiú általadta az üzenetet a hölgynek, ki
4003 10,9 |       cselekedtek. Torello szájába vette az asszonynak gyűrűjét, és
4004 10,9 |                befödte, s visszaküldötte az asszonynak. Ki is átvette,
4005 10,9 |             eszét vesztette, feldöntötte az asztalt, mely előtte volt,
4006 10,9 |                 s kiáltott imigyen:~- Ez az én uram, ez valóban Torello.~
4007 10,9 |           valóban Torello.~És odaszaladt az asztalnak ama feléhez, melynél
4008 10,9 |                  ruháival, sem azzal, mi az asztalon volt, áthajolt
4009 10,9 |                  őt ölelnie. Akkor végre az asszony fölegyenesedett;
4010 10,9 |                mivelhogy életben vagyon. Az új férj, ámbár némiképpen
4011 10,9 |                  felelte, hogy azzal, mi az övé, hatalmában vagyon olyképpen
4012 10,9 |          cselekedni, amint kedve tartja. Az asszony pedig visszaadta
4013 10,9 |                 asszony pedig visszaadta az új férjnek a gyűrűt és a
4014 10,9 |             házból, melyben voltak, mind az egész násznéppel egyetemben
4015 10,9 |                  költségeit viselte, meg az apátúrnak, meg másoknak,
4016 10,9 |              vesznek érte, mint amennyit az egész megér; miért is ha
4017 10,10|                 tulajdon leányát, mintha az volna új felesége, ~maga
4018 10,10|                házából; de látván, ~hogy az asszony mindent békességgel
4019 10,10|            veszek is feleségül; most itt az idő, mikor beváltani kívánom
4020 10,10|              miként ti is elmondhatjátok az én ígéretemről.~A derék
4021 10,10|               vagyon, s akárki lészen is az, úrasszonyuk gyanánt fogják
4022 10,10|       valamennyien munkához láttak, hogy az ünnepség szép és vidám legyen,
4023 10,10|              szólott imigyen:~- Urak, ez az, kit feleségemül akarok,
4024 10,10|                nyilván megtetszett, hogy az új asszony ruháival együtt
4025 10,10|                 minden szolgálatra, hogy az a világ legboldogabb és
4026 10,10|               idő múltán mindenfelé csak az ő jelességéről és illendő
4027 10,10|               módjáról beszéltek, s mind az ellenkezőjére fordult, mit
4028 10,10|                tesznek, csak zúgolódnak. Az asszonynak, mikor e szavakat
4029 10,10|                  szolgáját, s elküldötte az asszonyhoz; ez tehát keserves
4030 10,10|           ekképpen:~- Madonna, ha kedves az életem, meg kell cselekednem,
4031 10,10|                és...~Ezzel elhallgatott. Az asszony, mikor hallotta
4032 10,10|                meghányta-vetette magában az üzenetet, megértette, miképpen
4033 10,10|                 annak szeme-szája elállt az asszony állhatatosságán;
4034 10,10|                Annak utána történt, hogy az asszony újfent áldott állapotba
4035 10,10|            nagyobb gyötrelmekkel sebezte az asszonyt és felháborodást
4036 10,10|                 és más feleséget vennem.~Az asszony béketűrő szívvel
4037 10,10|                küldötte, hogy gondozzák; az asszony pedig ennek miatta
4038 10,10|      kimondhatatlanul szánakoztak; ki is az asszonyoknak, kik megölt
4039 10,10|            Gualtieri elérkezettnek vélte az időt, hogy utolsó próbára
4040 10,10|                hogy utolsó próbára vesse az asszonynak béketűrését;
4041 10,10|                így kell történnie. Mikor az asszony eme dolgoknak hírét
4042 10,10|                 hogy más asszonyé legyen az a férfi, kit annyira szeretett,
4043 10,10|                Miért is maga elé hívatta az asszonyt, és sokaknak füle
4044 10,10|                  kárba veszett; miért is az asszony egy szál ingben
4045 10,10|                   tehát eléhozta azokat, az asszony pedig felöltötte,
4046 10,10|                felöltötte, és nekilátott az alacsony munkának atyja
4047 10,10|                  miként ha te volnál itt az úrasszony; annak utána pedig
4048 10,10|          környékbeli hölgyeket, és várta az ünnepséget; midőn pedig
4049 10,10|                 hogy kicsoda. A nemes úr az őrgróf meghagyása szerint
4050 10,10|                  belépett a terembe, hol az asztalok megterítve voltak,
4051 10,10|               legalább adja kölcsön néki az egyik ruhát, mely annak
4052 10,10|             miért is elérkezettnek vélte az időt, hogy elvegye tőle
4053 10,10|               látván, mely szentül hiszi az asszony, hogy ez a leány
4054 10,10|            megölelvén őt és öccsét, mind az asszony, mind a többiek,
4055 10,10|           hölgyek nagy vidáman fölkeltek az asztaltól, Griseldával annak
4056 10,10|            házaiba is leszáll mennyekből az isteni lélek, éppen úgy,
4057 10,10|                  valamit, másik dicsérte az asszonynak dolgát, midőn
4058 10,10|            tegyem holnapra.~A hölgyek és az ifjak jól meghányták-vetették
4059 10,10|                  okáért a Király hívatta az udvarmestert, s meghányta-vetette
4060 10,10|            felkelt ültéből. A hölgyek és az ifjak is felkeltek, és rendes
4061 10,10|    megvacsoráztak, utána pedig elkezdték az éneket, a muzsikát és a
4062 10,10|                 s mivel már éjfélre járt az idő, a Király parancsára
4063 10,10|           felvirradt, felkeltek, s mivel az udvarmester már minden holmijokat
4064 10,10|                   a hölgyek pedig, mikor az időt alkalmatosnak vélték,
4065 Veg  |                           Végezetül szól az íródeák~Nemes hölgyeim,
4066 Veg  |                 nőnek festi és Annak, ki az emberi nem üdvösségéért
4067 Veg  |                 egyéb, aszerint, hogy ki az, ki végighallgatja őket.
4068 Veg  |                 még sokak szerint pompás az egészségeseknek, viszont
4069 Veg  |         fölöttébb hasznos, sőt szükséges az embereknek? Mondjuk rá,
4070 Veg  |                jó értelemben, s valamint az ilyennek nincsenek javára
4071 Veg  |               szavak nem fertőzhetik meg az ártatlan lelkeket, ha nem
4072 Veg  |               amely időnek és embereknek az elbeszélő szánta őket. Kinek
4073 Veg  |             elbeszélő szánta őket. Kinek az a dolga, hogy Miatyánkokat
4074 Veg  |                 elbeszéltek; miért is ha az elbeszélők csupa szépeket
4075 Veg  |              majd, kik azt mondják, hogy az elmondott novellákban túlságosan
4076 Veg  |            melyeket azért tartanak, hogy az embereknek bűneit kárhoztassák,
4077 Veg  |      gyógyíthatja őket Jeremiás siralma, az Üdvözítő kínszenvedése és
4078 Veg  |               mivel imitt-amott megírtam az igazat a barátok felől?
4079 Veg  |                  s ekképpen történhetett az én nyelvemmel is; és bár
4080 Veg  |          szólanak ekképpen, akarom, hogy az, mit elmondottam, elegendő
4081 Veg  |                mindegyik, amit akar, itt az ideje végeznem szavaimat,
4082 Veg  |              reám, s éljetek békességgel az Ő kegyelmében.~ ~ ~ ~ ~