Nap, Novella
1 1,4| csintalankodott vele, történt, hogy az apátúr fölébredt szendergéséből,
2 1,4| világosabban látta, hogy az apátúr ottan áll és hallgatózik;
3 1,4| teljes-tökéletesen megértette, hogy az apátúr kitalálhatta, miképpen a
4 1,4| az ajtót, s egyenest az apátúr szobájába ment, és átadta
5 1,4| erdőre és elhozatni.~Az apátúr, hogy annál alaposabban
6 1,4| téstől, hogy sírva fakadt. Az apátúr pedig rávetette szemét,
7 1,4| szíves örömest hajlott az apátúr kívánságára: ki is karjaiba
8 1,4| látta és hallotta, mit az apátúr mondott avagy cselekedett.
9 1,4| avagy cselekedett. Mikor az apátúr úgy érezte, hogy elegendőképpen
10 1,7| eléje kérésével, mikor az apátúr éppen ebédel. Mikor Primasso
11 1,7| elmegy megtapasztalni emez apátúr bőkezűségét és megkérdezte:
12 1,7| előtt érkezett oda, hol az apátúr lakott. És belépvén, mindent
13 1,7| ím ez dolgokat, midőn az apátúr udvarmestere (mivelhogy
14 1,7| mindaddig nem helyeztek, míg az apátúr asztalhoz nem ült. Minekutána
15 1,7| kezdett. Kisvártatva az apátúr parancsolta egyik szolgájának,
16 1,7| már ma nem vásik foga.”~Az apátúr szerette volna, ha Primasso
17 1,7| az egyik kenyerét, s az apátúr nem jött, belekezdett a
18 1,7| már. Végezetül, hogy az apátúr csak nem jött, Primasso,
19 1,7| elszégyellette magát az apátúr, mivelhogy már annak előtte
20 2,3| kétségbeesetten hazatér egy apátúr társaságában, ~kiről kiderült,
21 2,3| senkinek.~Miközben tehát az új apátúr egyszer a cselédsége előtt,
22 2,3| helyzetét, és megfelelt az apátúr kívánságának, és felajánlotta
23 2,3| parancsát.~Miközben tehát az apátúr továbbhaladt, és szívében
24 2,3| fogadók; mivel pedig az apátúr ottan meg akart szállni,
25 2,3| amottan; s minekutána az apátúr megvacsorázott, s már jól
26 2,3| lócákon alszunk: mégis az apátúr szobájában van néhány gabonászsák;
27 2,3| Alessandro:~- Hogy mehetnék én az apátúr szobájába, hiszen tudod,
28 2,3| itt pompásan elalhatsz, az apátúr alszik, a függönyök össze
29 2,3| megágyazott magának. Az apátúr, ki nem aludt, sőt szüntelenül
30 2,3| után mellé is feküdt. Az apátúr mellére tette a kezét, s
31 2,3| fogdossa őt ilyeténképpen. Az apátúr, akár mert előre várta,
32 2,3| néhány napot töltöttek, az apátúr csupán a két lovag és Alessandro
33 3,8| halott gyanánt eltemetik, ~az apátúr pedig, ki feleségével enyeleg,
34 3,8| ostobaságain); észrevette pedig az apátúr, hogy Ferondónak mely takaros
35 3,8| nagy örömmel töltötte el az apátúr lelkét, s úgy érezte, hogy
36 3,8| dolognak útja-módja?~Felelte az apátúr:~- Ha azt akarjuk, hogy
37 3,8| asszony.~Mondta erre az apátúr:~- Meg kell halnia, és ilyképpen
38 3,8| asszony.~- Bizony - felelte az apátúr -, de csak kicsiny időre,
39 3,8| jónak látod.~Mondta akkor az apátúr:~- Akkor bizony megteszem;
40 3,8| te vagy?~Mondta erre az apátúr:~- Madonna, te is éppoly
41 3,8| Nos tehát - mondotta az apátúr -, add nékem szerelmedet,
42 3,8| hozzájok?~Mondotta erre az apátúr:~- Édes lelkem, ne csodálkozzál
43 3,8| látásához; ezenfelül pedig, bár apátúr vagyok, én is csak ember
44 3,8| megadja neki: miért is az apátúr, mikor látta, hogy végighallgatta,
45 3,8| jutott. Mondta néki akkor az apátúr fölöttébb megelégedetten:~-
46 3,8| dolgokat mesélt nekik az apátúr szentségéről, annak utána
47 3,8| apátságra, s alighogy az apátúr őt meglátta, nyomban hozzáfogott,
48 3,8| elaludván összeesett. Az apátúr úgy tett, mintha megrémült
49 3,8| nyavalya okozott: de mikor az apátúr s a többi barát látta, hogy
50 3,8| ruhában, mely rajta volt, az apátúr koporsóba tétette. Az asszony
51 3,8| vagyonával kezdett bajmolódni.~Az apátúr valamely bolognai baráttal,
52 3,8| bolognai barát, kinek az apátúr értésére adta szándokát,
53 3,8| magához Ferondo. Másnap az apátúr néhány más baráttal egyetemben
54 3,8| méghozzá megpillantott az apátúr ujján más remek gyűrűt,
55 3,8| megegyezett véle, hogy az apátúr a következő éjjelen eljön
56 3,8| az éjszaka leszállt, az apátúr felöltözött Ferondo ruházatába,
57 3,8| hónapon által, miközben az apátúr gyakorta és jó szerencsével
58 3,8| esett teherbe. Tehát az apátúr a következő éjszakán elváltoztatott
59 3,8| cukros feleségemnek.~Az apátúr pedig abban a borban, melyet
60 3,8| mindenkoron.~Szólott az apátúr:~- Áldassék Istennek hatalma.
61 3,8| igen szeretem őt.~Mikor az apátúr egyedül maradt a barátokkal,
62 3,8| mérhetetlenül megnövelték az apátúr szentségének hírét, Ferondo
63 3,8| volt féltékeny, miként az apátúr az asszonynak megígérte;
64 6,9| felsőbbségem, vagyis az apátúr; annak okáért Istennek áldásával
65 10,2| megszállnia. Ennek hallatára az apátúr nagy dühös indulattal felelte,
66 10,2| martalócok; miért is az apátúr látván, hogy embereivel
67 10,2| hová mégy és mely okból.~Az apátúr okos ember lévén, levetkezte
68 10,2| erősítsd magad vele.~Az apátúr, kinek nagyobb volt éhsége,
69 10,2| mígnem észrevette, hogy az apátúr megette a száraz babot,
70 10,2| gyomorfájást? Felelte az apátúr:~- Én már jól erezném magamat,
71 10,2| lakoma pompás legyen. Az apátúr kissé megpihent övéi között,
72 10,2| most sem fedte fel magát az apátúr előtt. Minekutána tehát
73 10,2| előtt. Minekutána tehát az apátúr néhány napot ekképpen töltött,
74 10,2| lóra üljön. Felelte néki az apátúr, hogy már megerősödött,
75 10,2| maradnod.~Elálmélkodott az apátúr, hogy egy útonálló ily nagylelkűen
76 10,2| Rómába. A pápa hallott már az apátúr fogságáról, s ámbár igen
77 10,2| a fürdő Felelte néki az apátúr mosolyogván:~- Szentatyám,
78 10,2| nagyot nevetett rajta. Az apátúr tehát folytatván a szavait,
79 10,2| teljesíti. Szólott akkor az apátúr:~- Szentatyám, azt akarom
80 10,2| csakugyan olyan ember, miként az apátúr mondja; üzenje meg tehát
81 10,2| pedig ebben bizakodván az apátúr kívánságára eljött az udvarba;
82 10,4| meg a koronáját, hogy egy apátúr minden áldozat nélkül megbékéltette
83 10,9| visszaszaladt; mikor pedig az apátúr és a barátok szaladni látták,
84 10,9| megmondotta.~- Ejnye - szólott az apátúr -, hiszen nem vagy már gyermek,
85 10,9| gyertyát gyújtottak tehát, s az apátúr a barátokkal egyetemben
86 10,9| ennek láttára s velök az apátúr rémülten elrohantak, kiáltozván: „
87 10,9| tulajdon unokaöccse. Az apátúr ennek hallatára még inkább
88 10,9| tengeren túlról tértem meg.~Az apátúr, bár Torellónak hosszú volt
89 10,9| mind a mai napiglan. Az apátúr örvendezett szerencséjén,
90 10,9| feleségének új férje, az apátúr pedig megmondotta néki.
91 10,9| hogy elmenjünk oda.~Az apátúr szívesen beleegyezett, és
92 10,9| senki meg nem ismerte, és az apátúr mindenkinek mondotta, hogy
|