Nap, Novella
1 1 | rövidke szomorkodást (rövidnek mondom, mert mindössze néhány lapra
2 1,1 | szándékozom: „nyilván”, mondom, mivelhogy nem Istennek,
3 1,1 | csak bízzátok rám, s bizony mondom: úgy elintézem a ti dolgotokat
4 1,2 | az Isten valamennyit: és mondom neked, hogy ha jól figyeltem
5 1,3 | atyának igaz örököse. És azért mondom neked, uram, ama három Törvény
6 2,1 | hogy pedig én az igazat mondom, bizonyságul azt adhatom
7 2,9 | módjára felelek. És azt mondom: jól tudom, hogy megtörténhetik,
8 2,9 | asszonyszemélynél. És bizony mondom neked, hahogy én együtt
9 2,9 | egyebet is mondjak, hát jó, mondom. Mondom neked, hogy feleségednek,
10 2,9 | mondjak, hát jó, mondom. Mondom neked, hogy feleségednek,
11 2,10| rövidre fogjam válaszomat, mondom neked: igaz, hogy házamban
12 2,10| böjtöket és a vigíliákat. És mondom neked, hogy ha annyi ünnepet
13 2,10| mint én magam. És bizony mondom neked, hogy itten Paganino
14 2,10| nyavalyás a képed. Továbbá mondom neked, hogy ha ez az ember
15 2,10| próbálok majd szerencsét. Újra mondom tehát neked, hogy itt nincsen
16 3,1 | fejedelemasszony:~- Hitemre mondom, igazat beszélsz; tudd meg,
17 3,1 | semmiképpen senkinek el nem mondom.~Szólott akkor a huncutabbik:~-
18 3,3 | határoztam, hogy inkább neked mondom el, mint másnak; egyrészt
19 3,3 | ígéretét; annak okáért bizony mondom, hogy a múltkori miatt s
20 3,3 | szólott hozzá:~- Atyám, bizony mondom neked, tovább már nem bírom;
21 3,3 | mással össze nem tévesztem. Mondom neked, ő volt, és ha tagadná,
22 3,3 | megszívlelted feddéseimet. De mondom neked: eleddig az asszony,
23 3,4 | értsd meg jól: én nem azt mondom, hogy ama penitencia után
24 3,5 | megbizonyosodjál ím ez szerelmem felől, mondom neked, hogy nagyobb kitün
25 3,5 | annyira a tiéd vagyok, mint mondom, bizonyára szerénytelenség
26 3,7 | övé. Annak utána pedig azt mondom, hogy amennyiben tőled függött,
27 3,7 | akármit beszélsz is, bizony mondom neked, hogy Tedaldo él;
28 3,7 | tőled kérni fogok, bizony mondom, még holnap este előtt meghallod
29 3,7 | jutottam ilyen végre. De mondom neked Isten szent nevére,
30 3,8 | ekképpen cselekednem. És mondom neked: minden más asszonynál
31 3,9 | akinek akarsz: de bizony mondom neked, soha nem nyugszom
32 3,10| Benned van a pokol, és mondom neked, és szentül hiszem,
33 4 | magaméhoz, s viszont azt mondom róluk, mit ők rólam mondanak.~
34 4,1 | ez ugyan bűn; mert bizony mondom neked, ha nem cselekszed
35 4,2 | tévedsz; Urunk szent sebeire mondom: jobban érti dolgát, mint
36 4,10| fájdalommal~Panaszolom tenéked.~Mondom, oly szörnyen s iszonyúan
37 5,9 | szerelmemnek köszönhetem. És bizony mondom, eme nagylelkű látogatásod
38 5,10| tehát erre születtünk, újból mondom neked: fölöttébb okosan
39 5,10| szaporítsam a szót, végezetül mondom neked: senki előtt nagyobb
40 5,10| feleség-e vagy a férj.~Miért is mondom nektek, drága hölgyeim,
41 6 | be Feketevárba; én pedig mondom, hogy ez nem igaz, hanem
42 6 | henyélnénk. Krisztus hitére mondom (mivel csak tudom, mit beszélek,
43 6,3 | úgy van, uram, amint én mondom, és ha akarod, eleven darvakon
44 6,5 | benneteket, sőt az igazat mondom, s ha van itt valaki, aki
45 6,9 | királyokat; és bizony mondom, hahogy úgy engedelmeskedtek
46 7,1 | Micsoda, mit mondasz?~- Azt mondom - felelte Gianni -, hogy
47 7,3 | ezért nem teszed meg. Nem mondom, hogy nem bűn, de nagyobbat
48 7,4 | Krisztusnak keresztjére mondom, ugyan nem jössz be ma éjszaka;
49 7,5 | de néked semmiképpen nem mondom el ezeket, mivelhogy nem
50 7,7 | akármit mondasz, soha el nem mondom senkinek, ha magad nem akarod.~
51 7,8 | mivel Krisztus keresztjére mondom, kikapartam volna a szemedet.
52 7,9 | szerelmében, most pedig újból mondom neked; bizonyosra vedd,
53 7,10| ezt békén; én inkább azt mondom: ki-ki törje fejét oly novellán,
54 7,10| azt a vágyat,~S nem is mondom, mi mást ad...~Jöjj hát
55 8,1 | mint kellene, én mégis azt mondom, hogy méltó a tűzhalálra
56 8,2 | miért is ne? S mi több, mondom néked, hogy mi jóval különb
57 8,2 | hajtjuk a malmot; bizony mondom, nem bánod meg, ha meglapulsz
58 8,3 | valamivel közelebb volna, bizony mondom néked: egyszer elmennék
59 8,3 | annak utána folytatta:~- És mondom, hogy mikor beléptem a város
60 8,6 | bizony úgy igaz, ahogy mondom.~- Csak mondd így - szólott
61 8,6 | Istent meg a szenteket? Mondom, hogy ma éjszaka ellopták
62 8,9 | s benne is vagyunk. És mondom néked, hogy valahányszor
63 8,9 | és Krisztus szent testére mondom, hogy tíz nagy fene bolognai
64 8,9 | hogy bevegyenek; és bizony mondom néked, derék és hűséges
65 8,9 | hoztad el a szádat; ezenfelül mondom néked, hogy te bizonyára
66 8,9 | méltósággal menjek oda, mondom nektek: magamra öltöm bíborruhámat,
67 8,9 | küldünk; ezt pedig azért mondom, mivel foga vagyon az időnek,
68 8,10| tettél kötelezettségednek; és mondom néked, hogy ezért meg irántad
69 9,3 | Felelte Nello:~- Ó, nem azért mondom, csak mintha egészen megváltoztál
70 9,6 | Krisztusnak szent testére mondom, megfizetek érte.~Pinuccio,
71 9,9 | akkor is igaznak kell venni, mondom én, ha komoly értelemben
72 10,3 | magadét. Miért is újfent mondom neked; s kérlek, hogy ha
73 10,8 | ismeritek a barátságnak erejét. Mondom tehát: a ti elhatározásotok,
74 10,10| kikeresni ama leányt, de mondom néktek, hogy akárkit veszek
75 10,10| ezt ne merjék,~Mert bizony mondom, elveszem a kedvét,~Ha bárhol
76 Veg | hiszen fölém kerekednétek), mondom, számos bizonyság vagyon
77 Veg | fölöttébb ártalmas lehet; és ezt mondom novelláimról is.~Ha ki gonosz
78 Veg | hogy nem vagyok), arra azt mondom, hogy akkor sem szégyelleném
79 Veg | hosszadalmasak. Emez hölgyeknek azt mondom, hogy kinek egyéb dolga
80 Veg | nem vetettek latra, bizony mondom nékik: nem vagyok súlyos,
|