Nap, Novella
1 1,1 | oly sűrűn szoktál gyónni:~Mondá erre Ser Ciappelletto:~-
2 1,1 | hívságos dicsekvés bűnébe esem.~Mondá erre a szent barát:~- Mondd
3 1,1 | böjtöl, ahogyan ő böjtölt. Mondá erre a barát:~- Fiam, eme
4 1,1 | hogy kegyes életre térj.”~Mondá akkor a barát:~- Áldjon
5 1,1 | istentelenül elpáholt.~Mondá ekkor a barát:~- Hát jó.
6 1,1 | mostan a szegényeknek adtam:~Mondá a barát:~- Ez csekélység
7 1,1 | halottaiból a mi Urunk.~Akkor mondá a barát:~- Cselekedtél-e
8 1,1 | Elmosolyodott erre a barát, és mondá:~- Fiacskám, efféle dolgokkal
9 1,1 | áldott nap köpködünk ottan.~Mondá erre Ser Ciappelletto:~-
10 1,1 | a szeméből, amikor akar. Mondá tehát a szent barát:~- Fiacskám,
11 1,1 | rajtam eme bűnöm miatt.~Mondá ekkor a szent barát:~- Ugyan,
12 1,1 | el bízvást ama bűnödet.~Mondá akkor Ser Ciappelletto,
13 1,1 | bocsánatot nyerek érette.~Mondá neki a barát:~- Csak mondd
14 1,1 | itt előttem tanúsítasz.~Mondá ekkor Ser Ciappelletto:~-
15 1,1 | Végezetül mindezek után mondá neki:~- Ser Ciappelletto,
16 1,2 | lefegyverezte a szívós kitartás és mondá:~- Nézd, Giannotto, te azt
17 1,2 | odafordulván Ábrahámhoz, mondá neki:~- Ugyan, barátom,
18 1,4 | mulatságát ama leánnyal és mondá:~- Én most kimegyek, és
19 1,6 | felelt rá: - Igenis, uram.~Mondá neki akkor az inkvizítor:~-
20 1,6 | Százszorosan kaptok vissza mindent.~Mondá erre az inkvizítor:~- Ez
21 1,7 | látszik, magával hozott.” Mondá akkor az apát: „Hát csak
22 2,1 | odarohant a polgármesterhez és mondá:~- Az Isten szerelmére,
23 2,1 | követtem el és mit nem.~Mondá erre a bíró:~- Jól vagyon.~
24 2,2 | szállásod lesz.~Fennszóval pedig mondá:~- Magam is sokat jártam
25 2,2 | szólította szolgálóleányát, és mondá neki:~- Menj csak fel és
26 2,2 | úri ember.~- Menj tehát - mondá a hölgy -, és hívjad és
27 2,3 | töltheted a mai éjszakát.~Mondá erre Alessandro:~- Hogy
28 2,5 | fognak rám a vacsorával.~Mondá ekkor a leány:~- Hála istennek,
29 2,5 | Elmosolyodott erre a leány és mondá:~- Jóember, én bizony azt
30 2,5 | pedig feléje fordult és mondá:~- Jóember, adj hálát az
31 2,6 | sírva fakadt s elhallgatott.~Mondá ekkor Currado a feleségének:~-
32 2,6 | ki nemes család sarja.~Mondá ekkor Currado:~- Reménylem,
33 2,7 | zokogásra fakadt. Antigono tehát mondá neki:~- Madonna, ne essél
34 2,8 | vinni őket, sírva fakadtak, mondá a mesternek, hogy hagyja
35 2,8 | magát, s megölelvén őt, mondá:~- Atyám, véghetetlenül
36 2,9 | teszed.~Felelvén erre Bernabň mondá:~- Én kereskedő vagyok,
37 2,9 | elvesztette a fogadást. Mondá azért Ambrogiuolo:~- Igazság
38 2,9 | hová akar kilyukadni. Ekkor mondá neki Sicurano:~- Felséges
39 2,10| finoman elmosolyodott és mondá:~- Uram, hozzám beszélsz?
40 2,10| asszony, szavába vágott és mondá:~- Jól tudod, nem vagyok
41 3,1 | egyik, ki huncutabb volt, mondá a másiknak:~- Ha bizonyosan
42 3,1 | hallotta, holott némának vélte; mondá tehát:~- Micsoda dolog ez?
43 3,2 | fölbátorodott amannak jókedvén és mondá:~- Ó, uram, mely, fura dolog
44 3,2 | vigyázz az egészségedre.~Mondá akkor a király:~- Hát jó,
45 3,3 | szűkös ínségben vagyon. Mondá erre a hölgy:~- Istennek
46 3,3 | felháborodással felvette ama holmit és mondá:~- Leányom, cseppet sem
47 3,7 | nyájasan köszöntötték egymást, mondá egyikök a menyecskének:~-
48 3,8 | Ferondót börtönében, és mondá neki:~- Ferondo, vigasztalódjál,
49 3,8 | fölöttébb jó kedvre derült s mondá:~- Ez nagyon is kedvemre
50 3,8 | volna fel az imádkozásból, s mondá nekik:~- Fiacskáim, ne féljetek,
51 3,10| datolyát, innia pedig vizet és mondá neki:~- Leánykám, nem messzire
52 3,10| fájdalmat érzett, miért is mondá Rusticónak:~- Atyám, ím
53 3,10| munkálkodás közben pedig mondá egyszer a leány:~- Rustico,
54 4,1 | keserves zokogásra fakadt. Mondá akkor néki az asszony:~-
55 4,2 | Akkor Oktondi asszonyság mondá, hogy fölöttébb nagy örömére
56 4,2 | könnyű volt táncba vinni, mondá:~- Komámasszony, nem volna
57 4,2 | távozni akart innét, s akkor mondá néki az atyafi:~- Csak egy
58 4,3 | Lauretta pedig mosolyogva mondá:~- Túlságosan szigorú vagy
59 4,6 | Gabriotto halott arca felett, mondá az asszonyka a cselédnek:~-
60 4,8 | házában az ifjú meghalt, mondá Salvestrának:~- Ejnye, vess
61 4,9 | fölöttébb elcsodálkozott, és mondá férjének:~- Hogy van az,
62 4,9 | hívatta a szakácsot, és mondá neki:~- Fogd ezt a vadkanszívet,
63 5,1 | fölöttébb elálmélkodott és mondá:~- Cimone, mit keresel itt
64 5,2 | hogy megnyernéd a csatát.~Mondá erre a király:~- Az már
65 5,3 | szerint.~És hozzájok fordulván mondá:~- Ha elhatározott szándékotok,
66 5,4 | és bátorságát, miért is mondá a leánynak:~- Rajtam soha
67 5,5 | igyekeztek egymást eltávolítani. Mondá Crivello a cselédnek:~-
68 5,5 | között, odalépett hozzá és mondá neki:~- Bernabuccio, hallod,
69 5,5 | odafordult Giacominóhoz és mondá:~- Testvér, ez az én leányom;
70 5,8 | Nastagio pedig hozzálépvén mondá neki:~- Én nem tudom, ki
71 6 | gyalogszerrel eljutni szándékoztak, mondá az egyik lovag, ki a társaságban
72 6,1 | midőn Cisti megpillantott, mondá:~- Fiacskám, Geri uram nem
73 6,1 | megvilágosodott elméje, és mondá szolgájának:~- Mutasd csak,
74 6,2 | tette kezét a marsallnak és mondá a hölgynek:~- Nonna, hogy
75 7,10| kinevetett ennek miatta és mondá: „Ugyan ne félj, te tökfilkó;
76 8,6 | pappal, behívta őket, s mondá nekik:~- Isten hozott benneteket.
77 8,7 | hangját, s nevén szólítván őt mondá:~- Jaj, szaladj szolgálómért,
|