Nap,  Novella

 1 10,9|           képében jár, megvendégeli Torello; megindul a ~keresztes hadjárat;
 2 10,9|     megindul a ~keresztes hadjárat; Torello időt szab feleségének, midőn
 3 10,9|           tisztességgel vendégeli; ~Torello nyavalyába esik, és varázslat
 4 10,9|        nemes úrral, kinek neve volt Torello d’Istria, ki szolgáival
 5 10,9|          Ticino mellett volt. Midőn Torello megpillantotta őket, kitalálta,
 6 10,9|   odaérnek-e, és bejuthatnak-e még, Torello nem engedte szolgáját válaszolni,
 7 10,9|           legjobb szállást.~Felelte Torello:~- Szívesen megteszem: épp
 8 10,9|        vezette őket. Kiket is midőn Torello megpillantott, nyomban fölserkent,
 9 10,9|      minekutána uraik leszállottak; Torello pedig a három nemes urat
10 10,9|       párjára nem akadtak. Másfelől Torello úgy vélte, hogy ezek előkelő
11 10,9|            menendők.~Mondotta akkor Torello:~- Adná Isten, hogy mi országunkban
12 10,9|          ideig voltak együtt, midőn Torello észrevette, hogy fáradtak,
13 10,9|       lélekkel tüstént egybehívatta Torello számos barátját és hűbéresét,
14 10,9|             urak felkeltek, s akkor Torello lóra szállott velök, és
15 10,9|           legjobb fogadóba, szólott Torello:~- Én magam leszek az, mivel
16 10,9|              mi ez, és szólottak:~- Torello uram, nem ezt kértük tőled;
17 10,9|   bocsáthattál volna.~Felelte nékik Torello:~- Urak, azért, mit tegnap
18 10,9|         mivel nagy volt a forróság, Torello kívánságára a paviai nemes
19 10,9|         beszélgetésbe bocsátkozott, Torello pedig kicsinyég kiment,
20 10,9|           nyilván megismerték, hogy Torello semminémű udvariassá­got
21 10,9|         irányokban, és féltek, hogy Torello felismeri őket, mivel látták,
22 10,9|              Ennek végeztével, hogy Torello is visszajött, a hölgy Istennek
23 10,9|           aminők megilletik azokat. Torello hosszas könyörgésre megnyerte
24 10,9|             néki, és lóra szálltak. Torello számos barátjával jó darab
25 10,9|          készülődött a védekezésre. Torello visszament Paviába, és sokáig
26 10,9|             nagy volt a készülődés, Torello feltette magában, hogy mindenáron
27 10,9|       keservesen sírt és felelte:~- Torello uram, nem tudom, hogyan
28 10,9|             bizonyosságban, hogy én Torello felesége gyanánt fogok élni
29 10,9|            emlékezvén.~Felelte néki Torello:~- Asszony, szentül bizonyosra
30 10,9|             valahányszor ezt látod.~Torello átvette a gyűrűt, és lóra
31 10,9|             eme foglyok között volt Torello is, kit Alexandriába hurcoltak
32 10,9|     nagybátyja volt. Miközben tehát Torello ím ez álla­potban élt, történt
33 10,9|       sólymokról beszélgetett véle, Torello elmosolyodott, és száját
34 10,9|           Szaladinnak eszébe jutott Torello, miért is merőn szemügyre
35 10,9|             Felséges uram - felelte Torello -, lombardiai vagyok, bizonyos
36 10,9|        melyet életedben már láttál?~Torello nézelődött és megpillantotta
37 10,9|     megölelte és szólott:~- Te vagy Torello d’Istria, én pedig egyik
38 10,9|           Szaladin mondotta néki:~- Torello uram, mivel Isten ide vezérelt
39 10,9|      hirtelen nagy dicsőség, melybe Torello csöppent, némiképpen kiverte
40 10,9|   provence-i lovag, kinek neve volt Torello di Dignes; mivel pedig Torello
41 10,9|      Torello di Dignes; mivel pedig Torello d’Istria nemessége miatt
42 10,9|              mind ki hallotta, hogy Torello meghalt, az istriai, nem
43 10,9|       mennie kellett, történt, hogy Torello Alexandriában valamely napon
44 10,9|            testvérem is odaveszett.~Torello hitelt adott emez ember
45 10,9|             mondotta néki a módját. Torello hitelt adott Szaladin szavainak,
46 10,9|           szólott hozzá ekképpen:~- Torello uram. Isten látja lelkemet,
47 10,9|             mondottam.~Felelte erre Torello:~- Felséges uram, szavaid
48 10,9|           ama szobába ment, melyben Torello volt, és melléje ülvén szinte
49 10,9|            ekképpen fogott szóba:~- Torello uram, közeledik az óra,
50 10,9|           másnak a föld kerekségén.~Torello nem bírta könnyeit visszafojtani,
51 10,9|      megértették, hogy ezt Szaladin Torello feleségének küldi. Annak
52 10,9|         uraival, róla beszélgetvén.~Torello, kérése szerint, Paviában
53 10,9|           amaz italnak ereje szűnt, Torello felébredt, és nagyot sóhajtott.
54 10,9|         kiáltozván: „Uram, segíts!” Torello kinyitotta szemét és körültekintvén
55 10,9|             hogy ne féljen, mivel ő Torello, tulajdon unokaöccse. Az
56 10,9|         ágyhoz. Akkor szólott hozzá Torello imigyen:~- Miért félsz,
57 10,9|           ünnepséget s mi véle jár.~Torello felkelt a dús ágyról, s
58 10,9|      Istennek. Annak utána kérdezte Torello az apáturat, hogy kicsoda
59 10,9|     megmondotta néki. Akkor szólott Torello:~- Minekelőtte híre megyen
60 10,9|           ebédnek ideje elérkezett, Torello ama ruhában, mely rajta
61 10,9| fordulhatott fejében. Midőn azonban Torello úgy vélte, hogy itt az idő
62 10,9|          azok ekképpen cselekedtek. Torello szájába vette az asszonynak
63 10,9|           Ez az én uram, ez valóban Torello.~És odaszaladt az asztalnak
64 10,9|           tőle elválasztani; mígnem Torello mondotta néki, hogy emberelje
65 10,9|     mindenki elhallgatott; miért is Torello elutazásának napjától fogva
66 10,9|   násznéppel egyetemben általmentek Torello házába; és ottan mind vigasztalan
67 10,9|     mulatozásban megvigasztalódtak.~Torello, minekutána drágaságainak
68 10,9|          előtte. Ez volt tehát vége Torello és imádott felesége gyötrelmeinek