1-500 | 501-1000 | 1001-1136
Nap, Novella
1 Besz | ugyan tétlenül üldögélnek, de egyazon órában feltámad
2 1 | más úton-módon tud róla. De azért nem akarom, hogy ez
3 1 | tőszomszédságában vannak. De még nagyobb baj is volt
4 1 | a legpompásabb borokat, de igen mértékletesen és mindennémű
5 1 | nappal, hogy nemhogy látni, de hallani is szörnyűség volt.
6 1 | lovát és rohanvást vitték; de nem ám abba a templomba,
7 1 | nemhogy be nem takarítottak, de még csak le sem arattak).
8 1 | a tanácsot megfogadjuk; de nyomorúság és talán halál
9 1 | útnak kellene eredniök. De Filoména, ki fölöttébb eszes
10 1 | dolgunk is dicséretes véget; de hogyan tegyünk szert ilyen
11 1 | rettegés nem tudta kioltani, de még csak le sem hűteni.
12 1 | társaságuk nemhogy nekünk, de nálunk jóval szebb és kiválóbb
13 1 | hogy csúfolkodnak velök; de mikor látták, hogy a hölgy
14 1 | magában is gyönyörű volt, de emellett derűs festmények
15 1,1 | halandók voltak, mint jómagunk, de míg e földön éltek, nagy
16 1,1 | visszaökrendezte; hírhedt játékos volt, de rendszerint hamis kockákat
17 1,1 | hamis kockákat használt. De minek szaporítsam a szót?
18 1,1 | egészségének helyreállítására. De minden segítség hiábavaló
19 1,1 | gödörbe, mint valami kutyát. De még ha meg is gyónik, oly
20 1,1 | egyszer szoktam gyónni, de bizony sűrűn előfordul,
21 1,1 | nyugodt a lelkiismereted. De mondd csak, nem estél-e
22 1,1 | nem látogat meg ekképpen. De tudd meg, hogy atyámtól
23 1,1 | mondotta erre a barát -, de vajon nem voltál-e gyakran
24 1,1 | nagyon sokszor elkövettem. De ki is tudná türtőztetni
25 1,1 | tudnék penitenciát róni reád. De vajon nem esett-e meg véletlenül,
26 1,1 | tulajdonos akaratja ellenére?~- De igen, uram, igenis - felelte
27 1,1 | felelte Ser Ciappelletto -, de én nem tudom, ki volt. Csak
28 1,1 | Ser Ciappelletto mondott. De vajon ki ne hitt volna neki,
29 1,1 | jelennie ítélőszéke előtt?~De mikor hallották, hogy a
30 1,2 | hajlandó is vagyok megtenni, de csak úgy, hogy előbb elmegyek
31 1,2 | hogy úgy van, amint mondod, de hogy ne szaporítsam a szót,
32 1,2 | senkinek, mi okból jött oda, de óvatosan kezdte figyelni
33 1,2 | egyetlen papi emberben sem; de úgy láttam, hogy paráznaság,
34 1,3 | kisegíthetné bajából, ha akarná; de olyan fösvény volt, hogy
35 1,3 | parancsait kell cselekednie; de, hogy melyiké az igazi,
36 1,4 | esett, hogy kopogtasson, de annak utána más gondolatra
37 1,4 | ilyesmiért szigorú büntetés jár; de semmivel nem akarván mutatni
38 1,4 | mintha az erdőbe menne, de a hálóteremben elbújt, midőn
39 1,5 | felelt:~- Nem, Felséges Uram; de az asszonyok, ha ugyan ruházatban
40 1,6 | inkvizítor:~- Ez így vagyon; de hát miért ébresztett benned
41 1,6 | a kolostor szerzeteseié, de nektek már nem kell; éppen
42 1,7 | mozdulatlan céltáblába, de az aztán szinte csodálatos,
43 1,7 | mintha tűzbe vetette volna; de nem mondott és nem is üzent
44 1,7 | búsulásnak eresztette fejét; de azért csak várakozott, mivel
45 1,7 | Megmutattatta tehát magának az utat, de mivel útitársa nem akadt,
46 1,7 | tulajdon szememmel dőzsölni, de soha még olyan gondolat
47 1,7 | úrrá rajtam a fösvénység; de bizony én kiverem azt magamból
48 1,8 | mondással ostorozza ~Ermino de Grimaldi úr fösvénységét~
49 1,8 | Genovában bizonyos Ermino de Grimaldi nevezetű nemes
50 1,8 | bűnök fertőjében hagyja.~De visszatérvén ahhoz, amivel
51 1,8 | javallhatnék festményül; de ha parancsolod, szívesen
52 1,9 | hogy elégtételt kapjon, de hogy némiképpen mégis könnyítsen
53 1,10| hetvenedik esztendejét taposta, de oly nemes lelkű férfiú,
54 1,10| állítják, madonna Malgherida de Ghisolieri volt, az fölöttébb
55 1,10| udvarias szavakkal ugyan, de csipkedik, derűs arcot vágott,
56 1,10| rendelkezés, melyet tettél; de különös kegyelemképpen egy
57 2,1 | holttesténél meggyógyulna, ~de minekutána turpissága kiderül,
58 2,1 | darabig csak nyugodtan maradt, de aztán, mivelhogy mester
59 2,1 | jól ismerte Martellinót, de mivelhogy oly igen el volt
60 2,1 | volt, mint akármelyikünk, de nincs ember, ki jobban értené
61 2,1 | tőle telhetőleg védekezett, de bizony ez nem használt semmit;
62 2,1 | hogy megcsúfolta őket, de most, mikor hallották, hogy
63 2,1 | kihallgatásához fogott. De Martellino tréfálkozva felelt,
64 2,1 | pedig akasztófára húzassa. De miután leeresztették, a
65 2,1 | vagyok megvallani az igazat, de parancsold, hogy mindenki,
66 2,2 | kereskedőknek látszottak, de valójában útonállók és elvetemedett
67 2,2 | veszedelmekbe keveredtem, de valamennyiből megmenekültem,
68 2,2 | az Intemeratá-t, vagy a De profundis-t használom, melyeknek,
69 2,2 | megvegye az Isten hidege; de mivel semmit nem látott (
70 2,2 | menekült-e, avagy máshová, de magában azt gondolta, hogy
71 2,2 | Isten valamely segítséget. De a sötét éjszaka ott lepte
72 2,2 | ekképpen alkudott meg vele. De Szent Julianus oltalmazta
73 2,2 | csillapították gerjedelmöket. De mikor a hajnal pirkadni
74 2,3 | könnyelműségökben kedvük szottyant.~De nem sokáig folytatták ezt
75 2,3 | napra jobban eladósodtak. De minekutána esztendők során
76 2,3 | erősítse meg méltóságában: de ezt nem kell elmondani senkinek.~
77 2,3 | melyért útra keltem, megszűnt; de úgy határoztam, hogy mégis
78 2,3 | csodálatos vidámság öntötte el: de még jobban álmélkodott a
79 2,3 | mind pedig választásán: de tudván, hogy nem másíthatja
80 2,4 | nagy érdeklődést kelteni; de szolgáljon mentségemül,
81 2,4 | hogy mindenféle embereknek, de kiváltképpen törököknek
82 2,4 | vihar pedig ide-oda hányta, de ő nagy üggyel-bajjal tartotta
83 2,4 | emlékezett ugyan a ládára, de azért, mikor a jóasszony
84 2,4 | egészen jókedvre derült.~De mivelhogy rövid idő folyása
85 2,4 | a ládára nincs szüksége, de ha nincs ellenére, adjon
86 2,5 | egyre sem tudott megegyezni; de hogy megmutassa, miképpen
87 2,5 | pedig visszament a vásárba, de az napon semmit nem vásárolt.
88 2,5 | sohasem hallottál felőlem: de hallani fogsz tőlem olyasmit,
89 2,5 | ottan, kik csak ismerik; de valamennyi között legeslegjobban
90 2,5 | tudta, voltaképpen kicsoda. De minek? Az elhibázott és
91 2,5 | szerény kereskedő vagyok. De kérlek, világosíts fel egy
92 2,5 | elérkezett a vacsora ideje, de a leány semmiképpen nem
93 2,5 | egy nővért szeretni illik, de gorombaságot követek el,
94 2,5 | kívánja barátai társaságát; de ha ő így kívánja, tegyen
95 2,5 | hajaszála sem görbült; de egészen beszennyezte magát
96 2,5 | szólítani kezdte az inast, de az inas, mikor hallotta
97 2,5 | kezdett hangosabban kiáltozni; de ez sem ért semmit. Miért
98 2,5 | tudod, mit beszélek én? De bizony, hogy nagyon jól
99 2,5 | hogy nagyon jól tudod; de ha Szicíliában olyan a rokonság,
100 2,5 | hölgynek, ki itten lakik.~De az be sem várta, hogy Andreuccio
101 2,5 | közelben megpillantott. De azok, mintha csak épp arra
102 2,5 | Andreuccio hallgatott, de azok odamentek hozzá a lámpával,
103 2,5 | életedet is elvesztetted volna. De mi hasznod van most már
104 2,5 | egyetlen fityingedet sem; de agyonverhetnek, ha az a
105 2,5 | hogy a kötél ugyan ott van, de a vödröt elvitték: annak
106 2,5 | jobban elállt szeme-szája. De hányta-vetette az aggodalom,
107 2,5 | másik:~- Én bizony nem.~- De én sem - mondta az előbbi -,
108 2,5 | csak keresse mindenütt; de ő kiszólt, hogy nem találja,
109 2,5 | tudná-e emelni a fedelet, de minden fáradsága kárba veszett:
110 2,5 | az érsek-é vagy jómaga.~De minekutána magához tért,
111 2,5 | jobban elfogta a rémület. De minekutána azok felnyitották
112 2,6 | menekülésre készülődött. De mikor ezt a szicíliaiak
113 2,6 | visszatérjen szüleihez Nápolyba. De nem úgy esett a dolog, ahogy
114 2,6 | mint ahogy szokása volt, de bizony egy teremtett lelket
115 2,6 | eleinte csodálkozott rajta, de utána hirtelen megsejtette,
116 2,6 | gyermekeit szólítgatván.~De nem volt ott senki, hogy
117 2,6 | amerre csak kedve tartotta: de minekutána a könnyekkel
118 2,6 | is jobban elcsodálkozott. De minekutána könyörgésére
119 2,6 | s a két gyermek jutott. De minekutána látta, hogy a
120 2,6 | Guasparrino uram házában. De Giannotto, midőn tizenhat
121 2,6 | és sokfelé megfordult, de sehol sem tudott zöld ágra
122 2,6 | hitt, még életben vagyon, de Károly királynak gyalázatos
123 2,6 | ugyan Giannotto testét, de nemes lelkét, mely vele
124 2,6 | mostanáig életben hagyta volna; de ha mégis így volna a dolog,
125 2,6 | könnyezvén gyengéden csókolgatta. De miután madonna Beritola,
126 2,6 | szívesen elküldöm neki; de mondd meg néki nevemben:
127 2,7 | éjszakán által verte a tenger, de a vihar többé meg sem tudta
128 2,7 | másikat kezdte szólongatni; de hiábavaló volt a kiabálás,
129 2,7 | annyira vitte, hogy felkeltek; de mikor meghallotta, hogy
130 2,7 | kérték, könyörüljön rajtuk; de mikor észrevették, hogy
131 2,7 | nélkül adja magát neki; de bizony hiába; a leány kereken
132 2,7 | szüleinek és barátainak haragja; de a sebesült könyörgései és
133 2,7 | fölöttébb megörvendezett, de megörvendezett a leány
134 2,7 | annál is csodálatosabb, de ne adj hitelt pusztán szavaimnak:
135 2,7 | pedig maguk közé ültették, de nem tudtak vele kellemes
136 2,7 | zuhanását senki nem látta, de nem is láthatta. A herceg
137 2,7 | fejedelemnek gondolta őt.~De minekutána bizonyos ideig
138 2,7 | és visszatért Athénbe. De (mivel feleséges ember volt)
139 2,7 | hogy a fejedelem felkeljen; de hogy mit sem hallottak,
140 2,7 | el a leányt a hercegtől, de mindenki előtt gondosan
141 2,7 | gondosan titkolta szerelmét.~De miközben őt ím ez láng emésztette,
142 2,7 | fölöttébb javallotta szándokát, de természetesen csak akkor,
143 2,7 | által siránkozott balsorsán; de minekutána Costantino megvigasztalta,
144 2,7 | más oldalról támad reá; de még nem ütötték nyélbe a
145 2,7 | akarta azokat teljesíteni; de mikor meghallotta, mi történt
146 2,7 | élvezetekben kéjelegtek. De mikor hírét vették, hogy
147 2,7 | itthagynom, ha meghalok, de még nagyobb fájdalmamra
148 2,7 | kinek nagy volt ugyan kora, de lelki nemessége még nagyobb,
149 2,7 | hogy már látta valahol, de semmiképpen nem tudta emlékébe
150 2,7 | úgy rémlik, hogy ismerlek, de semmiképpen nem tudok visszaemlékezni,
151 2,7 | az illendő tiszteletet; de a hölgy nem engedte meg
152 2,7 | bizony soha nem tudtam meg; de engem, akárhogy kapálództam
153 2,7 | sok mindenfélét beszéltem, de sem ők nem értettek engem,
154 2,7 | asszonyai fölöttébb szeretnek. De minekutána bizonyos ideig
155 2,7 | hogy utazásom véget ér, de mivel senki sem ismert,
156 2,7 | hallottam, nemhogy a mai nap, de még a következő éjszaka
157 2,8 | különb-különb kalandjain: de vajon ki tudja, mi okból
158 2,8 | mivel szánakoztak a leányon. De egyelőre ne firtassuk ezt;
159 2,8 | akarta őt könyörgéseivel; de lesütötte szemét, és szinte
160 2,8 | futottak, hogy elfogják őt; de mivel nem lelték, előbb
161 2,8 | tisztességgel férjhez adja. De Isten, ki igazságosan szemmel
162 2,8 | hogy midőn egy fiatal, de fölöttébb nagy tudományú
163 2,8 | Az pedig nyomban bejött; de alighogy a szobába lépett,
164 2,8 | szó, hogy megnyugtassalak; de mivel mégis elhallgattad,
165 2,8 | hogy valaha fiatal is volt. De mivel látom, hogy megértesz
166 2,8 | mondani, ki az, kit szeretek, de csak azzal a feltétellel,
167 2,8 | kedvedet kellene tennem; de ebben az egyben bizony nem
168 2,8 | azt én szeretni fogom, de mást sohasem; mivelhogy
169 2,8 | elkövethet rajtam a király, de beleegyezésemmel soha nem
170 2,8 | szándokát Giannetta előtt. De mikor észrevette, hogy sokkal
171 2,8 | nem feledkezett meg róla: de azért soha mást nem mondott,
172 2,8 | fölöttébb megörvendezett ezen, de nem akarta felfedni magát,
173 2,8 | afféle nagyúri hölgyet, de éppenséggel nem úgy, mint
174 2,8 | szívében annak láttára. De leánya sem akkor, sem utóbb
175 2,8 | fölöttébb bánkódott miattok; de vállat vont, s éppen úgy
176 2,8 | felelte, hogy szívesen marad, de egyébhez nem ért, csupán
177 2,8 | el Antwerpen grófjával. De nem érte be azzal, hogy
178 2,8 | én hitvesem, nincsen itt, de Istennek segedelmével hamarosan
179 2,9 | tudom, mit csinál az enyém, de azt igenis jól tudom, hogy
180 2,9 | hiszed azt, amit mondasz; de mint észrevettem, nemigen
181 2,9 | utána pedig az asszony; de a férfi, miként mind közön
182 2,9 | erről ne is beszéljünk -, de még azt sem, hogy meg ne
183 2,9 | szemernyi szégyenkezés nincsen; de az okos nők oly szöges gonddal
184 2,9 | adnák fejöket ilyesmire; de nemcsak, hogy szarvuk nem
185 2,9 | ha megnyerném a fogadást; de ha kedved van bizonyságot
186 2,9 | vallanod, hogy a dolog igaz. De mindezt csak úgy, ha becsületedre
187 2,9 | olyan szép, mint ruházatban, de nem látott rajta semminémű
188 2,9 | feleségének holmijából valók; de hozzátette, hogy a háznak
189 2,9 | látja lelkemet, sajnállak, de másként nem cselekedhetem.~
190 2,9 | ilyen jutalmat érdemelnék. De mostan hagyjuk ezt; hahogy
191 2,9 | és igen elcsodálkozott; de arca nyugodt maradt, s nyájasan
192 2,9 | Uram, eme holmi enyém, de nem eladó; ám ha tetszik
193 2,9 | miképpen kedvemet töltse, de én bizony rávittem, és megnyertem
194 2,9 | nagy élvezetet szerzett; de mivel tudta, hogy Bernabň
195 2,9 | mindent hallott és megértett, de még mindig nem tudta, hogy
196 2,9 | egyik sem ismeri fel őt. De hogy igazán megismerjed,
197 2,10| is, hogy asszonnyá tegye, de kevés híján még ez egyszer
198 2,10| volt nap, melyre sok-sok, de legalábbis egy ünnep ne
199 2,10| miatt Pisában is, másutt is, de nem volt foganatja, mivel
200 2,10| házamban van egy ifjú hölgy, de nem tudom, vajon a te feleséged-e,
201 2,10| Mondotta akkor Ricciardo:~- De bizony, hogy az én feleségem,
202 2,10| szobából, odajött Ricciardóhoz, de csak úgy köszöntötte Ricciardót,
203 2,10| azt felelte, nem bánja, de csak azzal a feltétellel,
204 2,10| megfeszíted minden erődet: de hát mivel? Talán azzal,
205 2,10| lelkére beszélt Paganinónak, de mindez bizony hajítófát
206 2,10| van, Bernabň szamár volt. De mikor a novella bevégződött,
207 2,10| szemeit kissé lesütötte. De minekutána elült a többieknek
208 2,10| Daloljunk most mi ketten,~De nem sóvárgásról, vágyakozásról,~
209 2,10| múltán, lám édes öröm éltet,~De lángokról, melyekben~Égvén,
210 3 | hogyan voltak elrendezve: de nincs egyetlen nemesebb
211 3 | leereszkedett a síkságra, de minekelőtte még patakká
212 3 | jócskán tetézték élvezeteiket. De minekutána hol ezt, hol
213 3,1 | kik ebben a hitben vannak; de olyképpen, hogy nem térek
214 3,1 | szolgálatokat végeztem; de az apácák oly szűkös fizetséget
215 3,1 | én meg is ígértem neki: de addig adjon nekem az Isten
216 3,1 | maga sem tudja, mit akar.~De mikor bevégződött beszélgetésök,
217 3,1 | Szólott tehát:~- Hát jó, de hogyan csináljuk?~Felelte
218 3,1 | visszaküldte maga kamrájába; de mivel fölöttébb sóvárgott
219 3,1 | kielégít akár tíz tyúkot is, de tíz férfi is csak rosszul
220 3,1 | csakugyan néma voltam, de nem születésemtől fogva,
221 3,2 | mit is Agilulf észrevesz, ~de nem szól: megleli a tettest
222 3,2 | bizonyos alacsony származású, de alantas foglalkozásához
223 3,2 | ruhájához is hozzáérhetett. De miként gyakorta megtörténni
224 3,2 | csillapíthatná-e sóvárgását. De nem is gondolt arra, hogy
225 3,2 | hiába szólna, avagy írna: de próbát akart tenni, vajon
226 3,2 | alakban megcsalta a királynét; de bölcs ember létére tüstént
227 3,2 | asszony:~- Dehogynem, uram; de mindenesetre kérlek, vigyázz
228 3,2 | király sorra próbát tett, de nem talált egyet is, kire
229 3,2 | hogyan értette azt a király; de nem akadt köztük egy is,
230 3,3 | tulajdonképpen nevét sem ismerem, de ki úgy látszik, előkelő
231 3,3 | megjelentem a dolgot bátyáimnak; de aztán úgy gondoltam, hogy
232 3,3 | is mentegetőzni kezdett; de a barát letorkolta és ekképpen
233 3,3 | örömére és vigasztalására. De az asszony, ki némi ideje
234 3,3 | járogat és rám bámészkodik, de oly vakmerő és szemtelen,
235 3,3 | mondott többet e tárgyban; de mivel jól ismerte emez barátnak
236 3,3 | csakugyan odahozta azokat. De a barát igen méregbe lovalta
237 3,3 | neked, tovább már nem bírom; de mivel a múltkor megígértem,
238 3,3 | olyképpen, mint mondod. De kérlek, mivelhogy Isten
239 3,3 | s megfogadom szavadat; de ejtsd módját, hogy óvakodjék
240 3,3 | bizony nem tudom, hol jártam; de a hírhozó ugyan hamar eljutott
241 3,3 | alkalommal értésedre adta; de bizony te pompásan megszívlelted
242 3,3 | megszívlelted feddéseimet. De mondom neked: eleddig az
243 3,3 | hallgatott afelől, mit műveltél, de továbbat nem hallgat már;
244 3,4 | fölöttébb elbúslakodott. De nemsokára mégis kieszelt
245 3,4 | alamizsnával, sem egyébbel. De mivelhogy te barátom vagy,
246 3,4 | melyet majd meghallasz tőlem; de értsd meg jól: én nem azt
247 3,4 | éppoly bűnös, mint most vagy; de az fog történni, hogy megtisztulsz
248 3,4 | melyeket odaadnék neked; de mivelhogy nem vagy az, el
249 3,4 | neked, hogy ne böjtölj, de ha már mindenáron akartad,
250 3,5 | mások értelmének erejét. De mivel talán nem mindenki
251 3,5 | egyébként agyafúrt ember, de mértéktelenül fukar. Mikor
252 3,5 | adja el neki paripáját, de csak azért, hogy Zima ajándékul
253 3,5 | megvenni tőlem paripámat; de ha tetszik neked, ajándék
254 3,5 | és hallgassa meg Zimát, de vigyázzon és semmiképpen
255 3,5 | rosszallotta ím ez dolgot, de mivel kénytelen volt férjének
256 3,5 | szántam meg az én Zimámat.” De már akkor késő volna a bánat,
257 3,5 | kedvesebb voltál nekem; de ekképpen kellett cselekednem,
258 3,5 | híremen csorba ne essék. De mostan eljött az ideje,
259 3,5 | hozzám a kertnek ajtaján, de jól nézz körül, senki meg
260 3,5 | Felelte Zima:~- Igen, uram, de ha sejtettem volna, hogy
261 3,6 | csak türtőztette magát, de aztán tovább nem bírta,
262 3,6 | bizonyosan bosszúságodra leszen; de mivelhogy ama szerelmem
263 3,6 | viszonoztad szerelmemet; de akár így van a dolog, akár
264 3,6 | elküldöm oda feleségemet; de ha helyedben volnék, úgy
265 3,6 | gerjedvén, azt felelte, hogy de bizony megteszi, hiszen
266 3,6 | enyelegni és élvezni fog, de bizony Isten, ebből nem
267 3,6 | minekutána vele mulatott. De mit szaporítsam a szót?~
268 3,6 | s ujjongván becézgette, de nem szólt egy szót sem,
269 3,6 | élvezetére és gyönyörűségére. De mikor Catella elérkezettnek
270 3,6 | tehetetlennek mutatod magadat! De hála légyen Istennek, hogy
271 3,6 | akartál az ütközetbe vonulni; de hála légyen Istennek s magam
272 3,6 | majd ezt az aljasságot: de bizony isten, annyi esze
273 3,6 | megbékítesz és megvigasztalsz! De tévedsz: én ennek miatta
274 3,6 | csak erőltetve tennéd; de ha Isten kegyelmet ad nekem,
275 3,6 | akart ugrani az ágyból, de nem bírt; miért is sikoltozni
276 3,6 | miért is sikoltozni akart, de Ricciardo egyik kezével
277 3,6 | féltékenységem vezetett; de bizonyosra vedd, hogy mindaddig
278 3,7 | nekibúsult és elkeseredett; de szerelmét oly rejtekben
279 3,7 | érkezett, hol is Filippo de Sanlodeccio néven nevezte
280 3,7 | netalán megláthatná őt. De látta, hogy az ablakok és
281 3,7 | lelkiismeret-furdalásod. De térjünk a dologra. Mondd
282 3,7 | hanem Tedaldo Eliseit. De mondd csak: mi volt az oka,
283 3,7 | magadénak, mivel a tied volt; de magadat elvonni tőle, holott
284 3,7 | és derék emberek voltak, de azokban, kik mai napság
285 3,7 | imádságok eltörlik a bűnöket; de ha azok, kik mindezt cselekszik,
286 3,7 | tisztességes, csupa szent dolog; de mindezt miért? Azért, hogy
287 3,7 | beszennyezze családod tisztességét. De minek panaszolok fel minden
288 3,7 | szabad akaratjából teszi, de Isten a megmondhatója, vajon
289 3,7 | vajon okosan cselekszik-e. De feltéve, hogy igazat kell
290 3,7 | van, az természetes bűn: de szívbéli gonoszságból eredhet
291 3,7 | vele viszonyt folytattál. De lássuk csak: talán Tedaldo
292 3,7 | módon, melyet mondottál, de hogyan lehetséges ez? Tedaldo
293 3,7 | miatt jutottam ilyen végre. De mondom neked Isten szent
294 3,7 | miképpen történt az eset, de azok meg sem várták, hanem
295 3,7 | és minden jóval, maga is, de különösképpen az asszony,
296 3,7 | üdvözölni, mint éppen jómagam; de visszariasztanak ama becstelen
297 3,8 | szüntelenül azon járt az esze. De mikor meghallotta, hogy
298 3,8 | hogy az örök életbe viszen; de ha meggondolom, miféle és
299 3,8 | hahogy bolond ember a férje, de vélekedésem szerint sokkal
300 3,8 | gyötrelmed felől mondottál. De ebben a tárgyban, hogy rövidre
301 3,8 | megtiltottál elmondanom. De hát mi volna a dolognak
302 3,8 | Bizony - felelte az apátúr -, de csak kicsiny időre, miközben
303 3,8 | Akkor bizony megteszem; de miféle jutalmat kapok eme
304 3,8 | ha ugyan módomban vagyon. De mit tehet a magamfajta asszony,
305 3,8 | kérek tőled, a testnek bűne. De akármiképpen is van a dolog,
306 3,8 | tagadja meg eme dolgot, de azt sem vélte rendjén valónak,
307 3,8 | kívánsága szerint cselekedni, de csak akkor teheti meg, ha
308 3,8 | egyéb nyavalya okozott: de mikor az apátúr s a többi
309 3,8 | meghaltam?~Felelte a barát:~- De meg ám.~Miért is Ferondo
310 3,8 | volt, mint a mézeskalács, de én nem tudtam, hogy az Úristen
311 3,8 | Mondta erre a barát:~- De igen, küldött, csakhogy
312 3,8 | hogy azt tegye, amit akar. De mondd csak, ki vagy te,
313 3,8 | Hogyne volna! Ezer meg ezer, de nem láthatod s nem hallhatod
314 3,8 | kísértetet láttak volna, de ő visszahívta azokat, s
315 3,8 | ugyancsak megrémült tőle. De minekutána az emberek némiképpen
316 3,9 | leányka után settenkedik, ~de annak képében Giletta hál
317 3,9 | tisztes ürügye lett volna rá; de gazdag és árva gyermek lévén,
318 3,9 | össze akarták házasítani, de mivel Beltramót soha nem
319 3,9 | s méghozzá asszonyféle; de figyelmeztetlek, hogy én
320 3,9 | meg, égettess meg engemet; de ha meggyógyítalak, mit adsz
321 3,9 | férjemül, kit én kérek tőled, de természetesen sem fiaid
322 3,9 | éppen ezt kell odaadnia, de mivelhogy megígérte, nem
323 3,9 | adhatsz, akinek akarsz: de bizony mondom neked, soha
324 3,9 | meg efféle házasságban.~- De bizony megnyugszol - szólott
325 3,9 | bocsássa el: és lóra ült, de nem ment tartományába, hanem
326 3,9 | valamely drága gyűrűje, de azt soha le nem tette, bizonyos
327 3,9 | szándokát, és maradjon ottan; de minden fáradságuk kárba
328 3,9 | nemes hölgy, ámde szegény. De meg kell adni, hogy fölöttébb
329 3,9 | sorsnak, akárcsak jómagam, de ha akarod, segíthetsz magadon
330 3,9 | grófné pedig folytatta:~- De nekem szükségem vagyon becsületes
331 3,9 | gróf szerelmes-e leányomba, de viselkedése egészen erre
332 3,9 | viselkedése egészen erre vall: de hát mit segíthetek én abban,
333 3,9 | grófné -, megmondom neked. De mindenekelőtt értésedre
334 3,9 | volt, tetszett az ajánlat, de nemes gondolkodású hölgy
335 3,9 | leánya rossz hírbe keveredik; de meggondolván, mely tisztes
336 3,9 | azt, mi kedve szerint van; de ezt ő nem valamely jutalom
337 3,10| megmenthetitek vele lelketeket, de azt is megtanulhatjátok
338 3,10| nem volt ugyan keresztény, de a városbéli számos keresztényektől
339 3,10| Thebais pusztasága felé, de senkinek ugyan szót sem
340 3,10| kérdésekkel próbálkozott, de megtudta, hogy a leánynak
341 3,10| valamely poklot elnyugtassanak, de azért ő mindent megtesz,
342 3,10| néhányszor kielégítette, de oly ritkán, hogy ez csak
343 3,10| volna, fölöttébb zúgolódott. De miközben Rustico ördöge
344 3,10| örökös nélkül halt meg. De midőn az asszonyok megkérdezték,
345 3,10| volna e vidám társasághoz; de ha beéritek azzal, amit
346 3,10| Szépségnek, mely örök a közelébe;~De mégse vesznek észre,~Az
347 4 | is, nem tudna megküzdeni. De minekelőtte hozzáfognék,
348 4 | nevezetű, alacsony rangú ember, de gazdag és talpig derék,
349 4 | Kérdezte akkor a fiú:~- De mi a nevök?~Az apja, hogy
350 4 | miért gonosz dolgok ezek; de annyit mondhatok, hogy még
351 4 | hagymának fehér ugyan a feje, de zöld a szára.~Ám hagyjuk
352 4 | mondhatom: bölcs tanács, de folytonosan sem mi nem mulathatunk
353 4 | némelyek talán gondolják.~De mit feleljünk azoknak, kiknek
354 4 | igyekezném megjavítani magamat; de mindaddig, míg üres szavaknál
355 4,1 | a múlt napok vigasságát; de akármi is indította erre,
356 4,1 | Capua hercegének fiához, de az asszony rövid házasélet
357 4,1 | alacsony származású ember, de jelességben és erkölcsökben
358 4,1 | együtt lenni szerelmesével; de mivel senkit sem akart beavatni
359 4,1 | éppen az asszony lakott; de a lépcsőt hatalmas ajtó
360 4,1 | már senki nem tudott róla; de Ámor, kinek szemében nincs
361 4,1 | innentől fogva sűrűn járta azt.~De a sors megirigyelte eme
362 4,1 | előbb rájok akart ordítani, de aztán jobbnak vélte hallgatni,
363 4,1 | illik nemesi rangodhoz; de annyi férfi között, kik
364 4,1 | tartom, már határoztam; de Isten látja lelkemet, nem
365 4,1 | kegyetlenül elbánjak véled; de minekelőtte határozok felőled,
366 4,1 | könnyekkel mutassa meg azt. De büszke lelke lebírta gyen
367 4,1 | szelídségedet és szeretetedet; de szándékom az igazat megvallani,
368 4,1 | pedig a mélységben hagyja. De ne beszéljünk mostan erről,
369 4,1 | össze magamat? Nincs igazad, de ha talán azt mondanád, hogy
370 4,1 | leányának nemes lelkét; de nem hitte, hogy oly elszántan
371 4,1 | véghetetlenül gyengédnek éreztem, de soha annyira, mint most;
372 4,1 | jelentettek úrasszonyuk szavai; de megesett rajta szívök, s
373 4,1 | olyasmiért, mit ő maga akart? De ha él még benned egy szikrája
374 4,2 | csalt társnőinek szemébe; de mikor bevégződött, szólott
375 4,2 | Ghismonda élvezett Guiscardóval; de nem szabad ezen csodálkoznotok,
376 4,2 | gyönyörűség sem jutott részemül. De hagyjuk békén egyelőre a
377 4,2 | megmarad ugyan a tárgynál, de oly novellát mond, mely
378 4,2 | alázatos, hahogy a másét kéri, de pökhendi és pimasz, hahogy
379 4,2 | rejtegetnek bő csuhájok alatt. De adná Isten, hogy hazugságaikért
380 4,2 | már nem volt éppen fiatal, de Velence városában a legnagyobb
381 4,2 | ki nem hogy hazugságait, de akár egyetlen igaz szavát
382 4,2 | ujjamra, hahogy akarnám; de az én szépségem nem olyan,
383 4,2 | szerelemre lobbant iránta; de az incselkedést más alkalmatosabb
384 4,2 | mennyei az én szépségem, de Isten látja lelkemet, sajnállak,
385 4,2 | nekem, szívesen elmondom; de figyelmeztetlek, hogy azt,
386 4,2 | kicsinyég véled kívánna időzni; de mivel angyal és ha angyal
387 4,2 | véle úgy, miként mondottad. De megtehetnél nékem valamely
388 4,2 | tudom, mit műveltél vele, de azt jól tudom, hogy ma éjszaka
389 4,2 | meglehet, hogy igazat mondasz, de ha nem tudom, kicsoda az,
390 4,2 | volna szabad elmondanom, de az én szerelmem Gábriel
391 4,2 | nagy nevethetnékje támadt, de türtőztette magát, hogy
392 4,2 | akkor bizonyosan így is van; de én nem hittem volna, hogy
393 4,2 | A víz nagyon mély volt, de ő jól tudott úszni, úgyhogy
394 4,2 | akarná oldozni vademberét, de ahelyett levette Alberto
395 4,2 | hajszának befellegzett; de hogy ne jöttetek légyen
396 4,3 | előbbit a halálbüntetéstől, ~de őt magát a kedvese megöli,
397 4,3 | vallják a gyilkosságot, de félnek a haláltól, ~pénzzel
398 4,3 | felé, mi tetszik nekem; de annak előtte túlságosan
399 4,3 | embert is hasonlatosképpen; de úgy vélem, hogy a harag
400 4,3 | nevezetű, alacsony származású, de igazlelkű férfiú és becsületes
401 4,3 | ifjú, nemes ember ugyan, de szegény, fülig szerelmes
402 4,3 | beleegyezését emez vállalkozáshoz. De nem volt nehéz dolga, mivelhogy
403 4,3 | heveskedésekkel gyötörte.~De valamint a jóllakottság
404 4,3 | tisztességgel eltemették.~De nem sok napok múltán történt,
405 4,3 | ugyancsak bőségesen rászolgált; de minden hiábavalónak bizonyult,
406 4,3 | örömmel hallotta az üzenetet, de sokáig töprenkedett, vajon
407 4,3 | hogy elmagyarázza neki, de ez éles elméjű ember lévén,
408 4,3 | könyörgött kegyelemért; de rettegvén a herceg haragjától
409 4,3 | és nyomorúságban éltek, de nem sok ideig.~Ily végre
410 4,4 | láthatnák és ölelhetnék egymást.~De miközben a dolgok ekképpen
411 4,4 | nem tudta, mitévő legyen; de szerelme ösztökélte, s mivel
412 4,5 | elbeszélésében szerepeltek, de azért éppoly megindító leszen
413 4,5 | gyönyörűségekben élték világukat, de nem tudtak oly ügyesen titkolódzni,
414 4,5 | kimondhatatlanul elbúslakodott, de érezte, hogy a sírás hiábavaló;
415 4,5 | méltóképpen eltemethesse. De látván, hogy ez lehetetlen,
416 4,5 | néhányszor megszidták, de mivel ez nem használt, titokban
417 4,5 | hogy néki visszaadják, de mivel nem adták vissza,
418 4,5 | véget boldogtalan szerelme. De bizonyos idő múltán kitudódott
419 4,6 | erőszakot akar elkövetni rajta, de a leány ellenszegül; ~atyja
420 4,6 | hallották e dalt énekelni, de hiába kérdezték, sohasem
421 4,6 | mértékben hitelt lehet adni. De térjünk a novellára.~ ~Brescia
422 4,6 | ez pedig alacsony rangú, de jeles tulajdonságokkal ékes,
423 4,6 | s estére ne jöjjön el; de mikor látta, mely igen kívánkozik
424 4,6 | ha esett-é valami bajom; de hogy semmi sebet nem leltem,
425 4,6 | hogy ilyesmit keresgéltem. De mit jelent ez? Efféle s
426 4,6 | hallatára még jobban megrémült, de hahogy valamiképpen Gabriottót
427 4,6 | bajod?~Gabriotto nem felelt, de erősen zihált, és egész
428 4,6 | szüntelenül hiába szólogatta; de mikor ráeszmélt, hogy menthetetlenül
429 4,6 | nem akarok tovább élni; de minek előtte megölném magamat,
430 4,6 | elsőt ugyan elutasította, de a másodikra ekképpen felelt:~-
431 4,6 | elmondani a történteket; de egyitek se merészeljen hozzám
432 4,6 | valamennyien nemmel feleltek; de azt mondták, hogy a szíve
433 4,6 | hajlandó kedvét tölteni; de mivel szóval semmire nem
434 4,6 | erőszakot akart elkövetni rajta. De Andreuolát tüzelte a felháborodás,
435 4,6 | is belenyugodtam volna, de hogy bizalmatlanságodban
436 4,6 | minekelőtte én megtudhattam volna. De ha már így van, vigasztalásodra
437 4,6 | hallani sem akart róla; de mivel atyja ebben kedvére
438 4,7 | egymást, miként itt a földön!~De a mi vélekedésünk szerint,
439 4,7 | nem szokott mérges lenni. De nehogy másvalakiben hasonlatos
440 4,8 | nyomatékosabban lelkére beszéltek, de nem tudván egyéb feleletet
441 4,8 | gorombán összeszidta; de aztán édeskés szavakkal
442 4,8 | elmegy oda egy esztendőre, de nem többre. És ekképpen
443 4,8 | ezen nagyon elbúslakodott. De látván, hogy úgysem változtathat
444 4,8 | asszonynak szívéhez férkőzzék; de látván, hogy mindez semmit
445 4,8 | aludt még, sikoltani akart, de az ifjú hirtelen rászólt:~-
446 4,8 | ígéretekkel árasztotta el, de semmire nem ment. Miért
447 4,8 | ifjú tehát melléje feküdt, de hozzá nem nyúlt, s mikor
448 4,8 | Girolamo, miért nem mégy már?~De mivel nem kapott feleletet,
449 4,8 | miként az ifjúét kioltotta. De aztán az asszonyok, kik
450 4,8 | biztatgatták, hogy keljen fel; de mivel csak nem kelt fel,
451 4,9 | halálos gyűlöletre fordult; de ő jobban tudta ezt rejtekben
452 4,9 | Felszolgálták a vacsorát, de a férfinak oly igen marta
453 4,9 | este nem volna étvágya, de emez fogást fölöttébb dicsérte.
454 4,9 | büntetést, nem pedig ő. De Isten mentsen, hogy még
455 4,10| teljesítenie, ki is tudta ezt, de meg a Király is felszólította
456 4,10| keserű zúgolódás volt élete; de okos és kardos menyecske
457 4,10| Jeroli, nemes származású, de gonosz életű és züllött
458 4,10| egyéb hitvány gaztetteiről; de az asszony édeskeveset törődött
459 4,10| csontját, meggyógyulhat ugyan, de ő csak úgy vállalja a gyógyítást,
460 4,10| hazahozatta, letette szobájában, de senkinek nem szólt, mi az.~
461 4,10| szólítgatta, hogy keljen fel; de mind hiába: az bizony meg
462 4,10| megrángatta a szakállát; de mindhiába: azt bizony jól
463 4,10| és gyertyalánggal égette, de hiába; az asszony tehát,
464 4,10| eme szerencsétlenségén. De kevés idő múltán az asszony
465 4,10| rázogatta és csipkedte az ifjút, de látván, hogy nincs benne
466 4,10| szíves-örömest beseperték a pénzt, de csak nagy nehezen adtak
467 4,10| és felnyitotta szemét, de semmit nem látott, s akkor
468 4,10| zuhanására igen megrémült, de észrevette, hogy zuhanás
469 4,10| hiszed, hogy tiszta víz volt; de nem úgy van ám, hanem bizony
470 4,10| ekképpen vitték ama házba; de hogy miképpen támadott fel,
471 4,10| vallom, gonoszat cselekedtem, de ki ne vétkeznék néhanapján?
472 4,10| nem tudja hol tanyázott, de arra jól emlékszik, hogy
473 4,10| kegyetlenül megszomjazott; de hogy aztán mi történt vele,
474 4,10| nékem is ez jusson részemül, de ládába ugyan ne dugjanak.~ ~
475 4,10| novellák miatt éreztek. De midőn a Király látta, hogy
476 4,10| arcába szökkenő pirulását. De minekutána dalát bevégezte,
477 5 | a nap jó magasra hágott. De midőn úgy érezte, hogy a
478 5 | maradtak a pompás kertben. De a Királynő kívánságára kevéssel
479 5,1 | volt mind a többi ifjaknál, de szinte hülye s félkegyelmű,
480 5,1 | neve pedig Galeso volt; de mivel sem tanítómestere
481 5,1 | felébresztette a leányt. De mivel sokkalta szebbnek
482 5,1 | felelt Efigenia szavaira, de mikor látta, hogy szemét
483 5,1 | kedve szerint cselekedjék. De Cimone, ki nem engedte,
484 5,1 | hozzá a leányt feleségül, de Cipseo mindannyiszor azt
485 5,1 | mindennél jobban szeretek, de mivel atyjától barátságos-békés
486 5,1 | merre kellene menniök, de még a fedélzeten sem volt
487 5,1 | nekibúsultak bajtársai is, de mindenekfölött bánkódott
488 5,1 | hogy onnan kijussanak, de hiába; hatalmas ellenszél
489 5,1 | készülődést a menyegzőre, de a sors, mintha csak megbánta
490 5,1 | Lisimaco forrón szeretett; de házassága különb-különbféle
491 5,1 | akkor ő bizonyosan megkapja. De okos ember lévén, bánatát
492 5,1 | meg, hogy ez megtörténjék; de semmi egyéb módját nem látta,
493 5,1 | hivatalánál fogva, melyet viselt, de sokkal becstelenebbnek is
494 5,1 | lárma és a jajveszékelés. De Cimone és Lisimaco és bajtársaik
495 5,2 | fölöttébb kedvezett neki a sors, de ő nem tudott mértéket tartani
496 5,2 | magában, hogy elemészti magát; de mivel nem volt bátorsága
497 5,2 | lefeküdt a bárka fenekére. De egészen másképp történt,
498 5,2 | halászok, odament a csónakhoz, de nem látott benne mást, mint
499 5,2 | fölkelt tehát, körülnézett, de nem ismerte meg a vidéket,
500 5,2 | kényteleníttetnek fölszedni az övéiket; de az ellenség nem használhatja
1-500 | 501-1000 | 1001-1136 |