Nap, Novella
1 8,7| HETEDIK NOVELLA~Egy deák beleszeret valamely özvegyasszonyba,
2 8,7| a hóban; ~annak utána a deák valamely dologban tanácsot
3 8,7| magát és szerelmét. Az okos deák sutba dobta minden bölcs
4 8,7| látná az ifjút; miért is a deák módját ejtette, hogy szót
5 8,7| asszonyának üzenetét. A deák jó reménységgel még forróbb
6 8,7| őt ennek miatta: midőn a deák csak nem hagyta nyugton,
7 8,7| teheti, lemegyen érette. A deák kimondhatatlanul boldog
8 8,7| hó borított, miért is a deák, alig várakozott kicsiny
9 8,7| terheltessél várakozni reá.~A deák szentül elhitte ezt és felelte:~-
10 8,7| nagyokat kacagtak a szegény deák rovására, és csúfolkodtak
11 8,7| és csúfolkodtak rajta. A deák fel s alá járkált az udvarban,
12 8,7| hangon szólította az ifjút. A deák, hallván, hogy szólítják,
13 8,7| várakozásban.~Felelte a deák:~- Jaj, madonna, az Istenre
14 8,7| nyithassak neked.~Felelte a deák:~- Csak siess; és kérlek,
15 8,7| gúnyolódtak a deákon. A szegény deák (ki szinte gólyává lett,
16 8,7| bosszúság nem érhette.~A deák dühöngött, de okos ember
17 8,7| bánkódástól, látván, hogy a deák a szokott módon őgyeleg
18 8,7| efféle varázslatnak pedig a deák bizonyára nagy mestere.
19 8,7| gondolván meg, hogy ha a deák értene a varázslathoz, bizonyára
20 8,7| üzenetet, melynek hallatára a deák fölöttébb örvendezett, és
21 8,7| Midőn tehát a hölgy és a deák odaért, s négyszemközt beszéltek
22 8,7| meg ínségében. Kinek is a deák felelt ekképpen:~- Madonna,
23 8,7| erős lelkűnek lennem.~A deák, ki agyafúrt egy ember volt,
24 8,7| végrehajtom azt, amit rám bízol.~A deák, ki igen jól ismerte a hölgy
25 8,7| elbúcsúzván tőle, hazatért. A deák örvendezett, hogy terve
26 8,7| megindult a tornyocska felé.~A deák, ki alighogy az éjszaka
27 8,7| történt a dolog, miként a deák mondotta, szólott magában
28 8,7| akadna ugyan, de az átkozott deák, ki minden dolgodat ismeri,
29 8,7| szolgálójáért, történt, hogy a deák, ki kevés ideig aludt egyik
30 8,7| hölgyet, az pedig őt. Akkor a deák szólott hozzá ekképpen: -
31 8,7| mivel szólani kíván vele. A deák szívesen megtette. Akkor
32 8,7| tisztességére könyörülj rajtam.~A deák kemény szívvel emlékezetébe
33 8,7| űzzél belőlem.~Miközben a deák ekképpen szólott, a szerencsétlen
34 8,7| hölgy észrevette, hogy a deák elhallgatott, szólott ekképpen:~-
35 8,7| kezd kínozni a forróság.~A deák, ki örömét lelte benne,
36 8,7| kétségbeesett hölgy látván, hogy a deák szavai kegyetlen végre céloztak,
37 8,7| leszállanom innét.~Akkor a deák elkacagta magát, s látván,
38 8,7| helyet, hová ruháit tette. A deák eltávozott a toronytól,
39 8,7| is mondott róla, hogy a deák visszajön a ruháival, s
40 8,7| délután fél három óra tájban a deák felébredt szundításából,
41 8,7| forróság vagyon bensőmben.~A deák már a hangján jól megismerte
42 8,7| ahogy beesteledett, és a deák megelégelte a dolgot, parancsolta
43 8,7| mondani felőle?~Felelte neki a deák:~- Bárcsak véle együtt oda
44 8,7| és hallotta, mit néki a deák mondott, fölöttébb megijedt,
45 8,7| sírás közben, alighogy a deák eltávozott, nyomban futvást
46 8,7| és kevéssel utóbb, hogy a deák eltávozott, odaérkezett
47 8,7| szerelemre kívánni a férfiakat. A deák pedig, mikor hírét vette,
48 8,9| kicsiny, sem mester, sem deák, ki engem kimondhatatlanul
49 10,8| ámbátor csak alacsonyrendű deák gyanánt láttok itten, én
|