Nap, Novella
1 1 | halandókra, hogy észre térítsen bennünket; e pestis alig néhány esztendővel
2 1 | mindenkinek, ki csak lát bennünket, hogy mekkora és minémű
3 1 | miféle ostobaság szállott meg bennünket, hogy ilyesmiben bizakodunk?
4 1 | szemrehányás nem érhet tehát bennünket, ha ezt a tanácsot megfogadjuk;
5 1 | kerekedik, és szemrehányás ér bennünket, ha magunkkal visszük őket,
6 1 | leleményetek vezetett ide bennünket; én nem tudom, mit szándékoztok
7 1,1 | úgyis naphosszat becsmérel bennünket mesterségünk miatt, melyet
8 1,1 | foga arra, hogy kiraboljon bennünket, bizonyára fellázad majd
9 1,1 | nemcsak hogy kirabolnak bennünket, hanem talán még fel is
10 1,1 | és éppen úgy meghallgat bennünket akkor is, ha valamely ellenségét
11 1,1 | hitben, hogy meghallgat bennünket.~És ezzel elhallgatott.~
12 2,5 | irhádat, és légy szíves, hagyj bennünket aludni.~- Micsoda?! - kiáltott
13 2,5 | vissza holnap s ne ingerelj bennünket itt éjnek éjszakáján.~Eme
14 2,5 | egész éjszaka nem hagysz bennünket aludni.~S becsukta az ablakot
15 2,7 | mellyel Isten ajándékozott meg bennünket, oly igen megvigasztalta
16 2,7 | azon nyomban megragadott bennünket néhány ifjú, s egyik egyikünket,
17 2,10| idegen emberek meglepjenek bennünket, alkalmatosnak tartanám
18 3,1 | igen szigorúan tartanak bennünket, hogy ide soha férfi be
19 3,10| annak okáért ne nevezz bennünket farkasoknak, holott ti nem
20 4,3 | legnagyobb veszedelmekbe sodor bennünket; ez pedig nem egyéb, mint
21 5,3 | meneküljünk, mivel megtámadnak bennünket.~És minden erejéből valamely
22 5,5 | tegnap megszomorítottál is bennünket, ma oly igen megcsiklan
23 5,5 | elbeszélésével Romagnába vezetett bennünket, nékem is kedvem vagyon
24 5,6 | hasonlatosképpen engemet, fordítsanak bennünket arccal egymásnak, hogy halálomban
25 6,5 | szóltak:~- Te csak ugratsz bennünket, mintha bizony nem ismernők
26 8,2 | szüntelenül sértegetnek bennünket, holott nekünk nincs módunkban
27 8,3 | Mugnonénál, kik is ha meglátnának bennünket, kitalálhatnák, hogy mit
28 8,3 | jár arra, ki megláthatna bennünket.~Buffalmacco javallotta
29 8,3 | Buffalmacco -, hogy idecsalt bennünket, és itthagyott a faképnél;
30 8,3 | szabad így bolonddá tenned bennünket; mivelhogy előbb elvittél
31 8,3 | befellegzett, s otthagytál bennünket a Mugnonénál, mint két birkát,
32 8,3 | többet soha be nem csapsz bennünket.~Calandrino megemberelte
33 8,4 | emberek mely igen kísértenek bennünket, már több eleddig elbeszélt
34 8,6 | tegyen úgy, hogy megvendégel bennünket, s mindent ő fizet, és nem
35 8,6 | ha az asszonnyal együtt bennünket is lóvá akarnál tenni.~Akkor
36 8,6 | huncut vagy. Egyszer elvittél bennünket a Mugnone mentén fekete
37 8,6 | tapasztaltuk és ismerjük tréfáidat; bennünket többé ugyan lóvá nem teszel;
38 8,6 | véljük, hogy megajándékozzál bennünket két pár kappannal, mert
39 8,9 | de vigyázz, lóvá ne tégy bennünket, olyképpen, hogy nem jössz
40 8,9 | múlott, hogy agyon nem vertek bennünket, mint a kutyákat, mert néked
41 8,9 | forogtunk, hogy kivetnek bennünket a társaságból, melybe téged
42 8,9 | senki ekképpen nem tesz lóvá bennünket, néked meg majd ellátjuk
43 9,1 | melyre Felséged bocsátott bennünket, mit is ha jó szerencsével
44 9,5 | Arno vize sem mos tisztára bennünket. De hát mit mondjak nevedben
45 9,9 | pedig erre nem tanítanak meg bennünket a törvények, melyek minden
46 10,4 | különösképpen bizonyára erre von bennünket, szólani kívánok nektek
47 10,7 | adunk néked; de ez nem gátol bennünket amaz szándokunkban, hogy
48 10,8 | igazgatnak és kormányoznak bennünket s minden mi dolgainkat.
49 10,9 | terheltessél eligazítani bennünket - mondotta rá Szaladin -,
|