Nap, Novella
1 2,5| ÖTÖDIK NOVELLA~Andreuccio da Perugia Nápolyba jön,
2 2,5| ifjú lócsiszár, bizonyos Andreuccio di Pietro nevezetű, ki minekutána
3 2,5| félrevonult, és figyelni kezdett. Andreuccio odafordult a vénasszonyhoz,
4 2,5| egymással, hanem elment, Andreuccio pedig visszament a vásárba,
5 2,5| A leány, ki látta előbb Andreuccio erszényét, annak utána pedig
6 2,5| éppoly apróra elmondott neki Andreuccio felől mindent, mintha csak
7 2,5| elküldte ama fogadóba, melyben Andreuccio megszállt. Ahogy a leány
8 2,5| és nála kérdezősködött Andreuccio felől. Mikor ez azt felelte
9 2,5| tartja, ő a lakásán vár reád.~Andreuccio egy szót sem szólt a fogadóban,
10 2,5| és bekiáltott: „Itt van Andreuccio”; s akkor ott látta a nőt,
11 2,5| díszes ruházatban. Mikor Andreuccio közelébe ért, a hölgy három
12 2,5| ekképpen kezdett szóba:~- Andreuccio, nagyon jól tudom, hogy
13 2,5| közben homlokon csókolta. Andreuccio, mikor végighallgatta ezt
14 2,5| rokona felől, s kérdéseire Andreuccio megfelelt; ezért aztán az
15 2,5| tudlak vendégelni.~Mivelhogy Andreuccio erre nemigen tudott mit
16 2,5| valamennyien együtt mehetnétek.~Andreuccio azt felelte, hogy ma este
17 2,5| Asztalbontás után, hogy Andreuccio távozni akart, a leány azt
18 2,5| hogy éjszakára se várják. Andreuccio elhitte ezt, és mivel kedve
19 2,5| Nagy volt a hőség; miért is Andreuccio, alighogy magára maradt,
20 2,5| így szólt:~- Itt menj be.~Andreuccio nyugodtan belépett, s véletlenül
21 2,5| egyike szakadt le vele. Andreuccio, hogy ott lelte magát a
22 2,5| s bennök a pénzt, melyet Andreuccio bizalmatlanságában balgatagon
23 2,5| kilépett, minekelőtte lezuhant. Andreuccio, hogy az inas nem felelt
24 2,5| odalent?~- Ó - mondta rá Andreuccio -, hát nem ismersz meg?
25 2,5| hát nem ismersz meg? Andreuccio vagyok, madonna Fiordaliso
26 2,5| nem tudom, kicsoda az az Andreuccio, és miféle badarságokat
27 2,5| Micsoda?! - kiáltott fel Andreuccio. - Nem tudod, mit beszélek
28 2,5| és elment onnét. Ebből Andreuccio most már egészen megbizonyosodott,
29 2,5| kerítője volt, kit azonban Andreuccio sem nem látott, sem nem
30 2,5| magát:~- Ki az odalent?~Andreuccio erre a hangra felkapta a
31 2,5| De az be sem várta, hogy Andreuccio befejezze a mondókáját,
32 2,5| kedves az életed.~Miért is Andreuccio, ki megrémült annak a fickónak
33 2,5| kérdezték:~- Ki van ott?~Andreuccio hallgatott, de azok odamentek
34 2,5| ilyen mocskosan. Erre aztán Andreuccio tövéről hegyére elmesélte
35 2,5| mint amit elvesztettél.~Andreuccio kétségbeesésében azt felelte,
36 2,5| eme szándékukat felfedték Andreuccio előtt. Annak okáért Andreuccio,
37 2,5| Andreuccio előtt. Annak okáért Andreuccio, inkább kíváncsiságból,
38 2,5| székesegyház felé haladtak, Andreuccio olyannyira bűzlött, hogy
39 2,5| észre őket. Minekutána pedig Andreuccio lent a kútban megmosakodott,
40 2,5| vízzel teli vödör lóg rajta. Andreuccio, mikor látta, hogy már közel
41 2,5| csak a lábuk bírta őket. Andreuccio fölöttébb álmélkodott ezen,
42 2,5| ki húzta fel a kútból. Andreuccio azt felelte, hogy bizony
43 2,5| előbbi -, hanem menjen be Andreuccio.~- Én ugyan be nem megyek -
44 2,5| be nem megyek - vágta rá Andreuccio.~Most aztán a másik kettő
45 2,5| hogy menten szörnyethalsz!~Andreuccio ijedtében bement, s miközben
46 2,5| elképzelheti, mit érzett Andreuccio, mikor észbekapott. Többször
47 2,5| bedugta, hogy leereszkedjék. Andreuccio ennek láttára felállt, elkapta
48 2,5| kergette volna őket.~Mikor ezt Andreuccio látta, tüstént kiugrott,
49 2,6| az ifjak sokat kacagtak Andreuccio kalandjain, melyeket Fiammetta
|