1-500 | 501-1000 | 1001-1136
Nap, Novella
501 5,3 | viszik; ~Pietrót elfogják, de megmenekül a rablók kezéből,
502 5,3 | teremtés gonosz éjszakája; de mivel erre számos boldog
503 5,3 | Saullo nevezetű közrendű, de Rómában igen kedvelt embernek
504 5,3 | s védekezéshez láttak; de látván, hogy jóval kevesebben
505 5,3 | leányt menekülni látta. De mivel sem utat, sem ösvényt
506 5,3 | és szólítgatta a leányt, de senki nem felelt szavára,
507 5,3 | elaludni, hogy le ne essék (de még ha kényelmesebb helyzetben
508 5,3 | nálunk maradsz ma éjszakára; de figyelmeztetnünk kell, hogy
509 5,3 | félt, hogy megsebesült; de eszébe jutott, hol van,
510 5,3 | kötőféket, és menekülni próbált; de mivel azok közrefogták,
511 5,3 | hogy ölelésére siessen, de letett szándokáról, mivel
512 5,3 | cselekedni szándékozott. De mikor látta, hogy keményen
513 5,4 | hogyan jöhetnél el hozzám; de ha tudsz valamit, amit megtehetnék
514 5,4 | Igazad van, leányom; de én nem kormányozhatom a
515 5,4 | Isten - felelte Caterina -, de nyár felé haladván, nemigen
516 5,4 | erkélyre, hol is nagy csendben, de kimondhatatlan örömmel fogadta
517 5,4 | akart, hogy lepocskondiázza: de Lizio szólott hozzá ekképpen:~-
518 5,4 | tégy velem, amit akarsz; de kérlek, hogy ha lehet, kegyelmezz
519 5,4 | bocsánatomat s magad életét; de ha nem akarsz ekképpen cselekedni,
520 5,4 | élvezhessenek ilyen éjszakákat. De nem volt szükség sok könyörgésre;
521 5,5 | összeverekednek miatta, de akkor kiderül, hogy a leány
522 5,5 | befejezte az elbeszélést. De minekutána még kissé nevetgéltek,
523 5,5 | ifjak kezdették környékezni, de valamennyinél inkább két
524 5,5 | hozzátartozóik megengedték volna; de látván, hogy tisztes úton-módon
525 5,5 | bosszankodott az eseten, de minekutána megtudakolta,
526 5,5 | kedvetek szerint vagyon; de ezenfelül annál inkább kedvetekben
527 5,5 | rengeteg zsákmányt lelt, de nem volt abban már egy teremtett
528 5,5 | mindig szép asszony volt; de ezzel nem elégedett meg,
529 5,6 | kideríteni, kik rabolták el. De Gianni, kinek több köze
530 5,6 | az oldalán csüngő tőrrel. De meggondolván, miképpen hitványság
531 5,6 | fölöttébb magasztalták. De a két szerencsétlen szerelmes
532 5,6 | voltam, kinek te mondasz, de már nem sokáig leszek az.~
533 5,6 | miatt megérdemlik ugyan, de bizony tőled nem; és valamiképpen
534 5,7 | szégyellette megmondani neki. De Ámor megmentette e fáradságtól,
535 5,7 | jól magát, ha láthatta; de igen félt, hogy valaki netalán
536 5,7 | szerelmét, melyet tilosnak vélt. De a leány, ki szívesen rajta
537 5,7 | mindketten fölöttébb kívánták.~De miközben egyenlőképpen égtek
538 5,7 | ahogy csak a lábok bírta. De Pietro, ki fiatal volt,
539 5,7 | szüntelenül zuhogott a jégeső. De hogy ne részletezzem apróra
540 5,7 | megszabaduljon magzatától, de mindhiába. Mivel tehát Pietro
541 5,7 | szerrel bocsánatot nyersz, de nékem szegény fejemnek bűnhődnöm
542 5,7 | én bűnöm bizony kiderül; de bizonyosra vedd, hogy a
543 5,7 | megígérted nekem, itt maradok, de ne feledd megtartani ígéretedet.~
544 5,7 | tudta, titkolta terhességét, de mivelhogy egyre gömbölyödött,
545 5,7 | elmondotta, mi történt leányával. De a férfi, mivel nem volt
546 5,7 | azzal, mit leánya elmondott; de bizony ez mit sem használt.
547 5,7 | válassza már valamelyiket. De ura parancsának hallatán
548 5,8 | eltékozolja vagyonát, de nem tudja megnyerni annak
549 5,8 | tetteivel megnyerni reménylette; de bármely nagyszerű, jeles
550 5,8 | nemegyszer meg akarta ölni magát. De aztán mégiscsak türtőztette
551 5,8 | fogja, mint a leány őt. De hiába tett fel ilyesmiket
552 5,8 | gúnyt űzött emez tanácsból, de hogy csak ösztökélték, nem
553 5,8 | szorongattatástól és haláltól. De mivel fegyvertelenül volt,
554 5,8 | kutyáknak és a lovagnak. De a lovag ennek láttára messziről
555 5,8 | ámbár te ismersz engem; de annyit mondhatok, hogy fegyveres
556 5,8 | mostan ama Traversari leányt; de gőgjét és kegyetlenségét
557 5,8 | miként mindjárt meglátod. De ne hidd, hogy egyéb napokon
558 5,8 | nyomban nagy mohón felfalták. De nem sok időbe telt, hogy
559 5,8 | és kérdezgették, mi ez; de hogy senki nem tudta megmondani,
560 5,8 | a leánynak segítségére. De a lovag elmondotta nékik
561 5,8 | meghányták-vetették az esetet; de mindazok között leginkább
562 5,8 | vissza, hogy ennek igen örül, de ha a leány is úgy akarja,
563 5,9 | degli Alberighi szerelmes, de nem nyer viszontszerelmet, ~
564 5,9 | szórta-pazarolta vagyonát. De a hölgy, kinek tisztessége
565 5,9 | szerette volna megkapni; de nem merte elkérni tőle,
566 5,9 | nagy időn által szerette, de ő soha még csak egy pillantást
567 5,9 | mértéktelen pazarlása miatt. De ma reggel bizony megérezte,
568 5,9 | fő-fő oka látogatásomnak; de ha volnának vagy lettek
569 5,9 | részben megértenél engemet. De mivel néked nincsenek gyermekeid,
570 5,9 | már-már visszavonta kérését, de megállta és várt, míg Federigo
571 5,9 | kajánságát, és keseregtem miatta; de mindez semmiség volt ahhoz
572 5,9 | használom fel e madarat; de mivel most látom, hogy másképpen
573 5,9 | egy hölgynek feltálalja; de annak utána fölöttébb magasztalta
574 5,9 | úgy van, miként mondjátok, de én inkább akarok férfit
575 5,10| megismeri felesége ~hűtlenségét, de végezetül is maga fajtalankodása
576 5,10| kutya-macska barátságban élt vele. De mikor látta, hogy ezzel
577 5,10| fapapucsban járjon a szárazon, de én majd teszek róla, hogy
578 5,10| apácának álltam volna; de ha e mostani állapotomban
579 5,10| élt öregen, mint fiatalon; de a nők egyébre sem születnek,
580 5,10| csúfságot mondanak ránk. De hogy ne szaporítsam a szót,
581 5,10| többit pedig bízd reám; de egyre figyelmeztetlek, leányom,
582 5,10| pedig nyomban megcselekedte. De alig ült vacsorához a menyecske
583 5,10| hogy menten szörnyethal; de mindenáron el akarta rejteni
584 5,10| másodszor rá se hederítettünk; de az, ki tüsszentett, harmadszor
585 5,10| előbb is lehetett érezni, de mikor panaszkodtunk miatta,
586 5,10| kapunyitásra, mikor hazaértem! De Isten engem úgy segéljen,
587 5,10| tüsszögött, hogy bújjon már ki; de az, mivel már nem tudott
588 5,10| késért rohant, hogy megölje; de én bizony féltem, hogy még
589 5,10| Ercolano feleségének védelmére, de meggondolván, hogy ha az
590 5,10| ne félj, nem bántalak, de mondd meg, hogyan kerültél
591 5,10| keresztjére, ezt ugyan lesheted; de szeretnék egy kicsit számolni
592 5,10| bőven gondoskodol rólam, de tudod, hogy egyebekben mily
593 5,10| Ebben én majd megelégítlek, de nagy szívességet cselekednél
594 5,10| leginkább kedvére volt. De mikor a tücskök cirpelése
595 5,10| várva-várom~Kegyelmező hatalmad.~De nem tudom, tudja-e, érzi
596 5,10| dalát fölöttébb megdicsérte. De mikor már az éjszakának
597 6 | Tindaro csap ekkora lármát, de az okát maga sem tudja,
598 6 | hatszor csendre intette őket; de ez mit sem használt: az
599 6 | őt hallgathattuk volna. De mikor eltávoztak, parancsolta
600 6 | mintha lóháton mentek volna; de mivel ügyetlenül beszél,~
601 6 | szégyenünk ez valamennyiünknek. De mivelhogy emez tárgyban
602 6,1 | egy ital jó fehér borral; de összemérvén Geri s maga
603 6,1 | szólott:~- Igenis, uram, de hogy mily jó, azt nem tudom
604 6,1 | pedig váltig erősködött, de hogy mindig csak ezt a feleletet
605 6,1 | visszatérvén szólott:~- Cisti, de bizony, hogy Geri uram csak
606 6,1 | ma reggel a nagy üvegtől; de úgy vélem, elfeledted, mit
607 6,2 | HARMADIK NOVELLA~Monna Nonna de’Pulci Firenze püspökének
608 6,2 | kinek neve volt monna Nonna de’Pulci, Alessio Rinucci uram
609 6,2 | hogy ő nem bírna ki engem, de én mindenesetre csak jó
610 6,3 | Chichibio tovább erősködött:~- De bizony úgy van, uram, amint
611 6,3 | ilyesmit még soha nem láttam, de nem is hallottam, hát holnap
612 6,3 | akarom, s akkor megnyugszom; de esküszöm a Krisztus testére,
613 6,3 | bizonyítani hazugságát, de még nem is sejtette, hogyan
614 6,3 | legszívesebben megszökött volna; de nem lehetett, s akár előre,
615 6,3 | két lábon álló darumadár. De már közel értek a folyóhoz,
616 6,3 | tudta, mi sugallotta néki, de ekképpen felelt:~- Igen,
617 6,3 | ekképpen felelt:~- Igen, uram, de tegnap este nem kiáltottál
618 6,4 | is eléktelenítette volna, de oly igen bölcs volt a törvénytudományban,
619 6,4 | kevesebbet tudtak nála. De bármily felséges nagy volt
620 6,4 | szebb, mint Forese uramé. De rátérek a novellára, amint
621 6,4 | kit mindketten ismertek. De kevés idő múltán, hogy a
622 6,6 | kedvesével; törvénybe idézi, ~de ottan az asszony talpraesett
623 6,6 | valaki ügyes a beszédben, de legszebbnek vélem, ha ottan
624 6,6 | Filippa, a férje, Rinaldo de Pugliesi ottan kapta a szobájában,
625 6,6 | kinek neve volt Lazzarino de Guazzagliotri, kit az asszony
626 6,6 | soha nem fogom letagadni, de bizonyosra veszem, s te
627 6,6 | sem adta beleegyezését, de még csak meg sem kérdeztek
628 6,6 | akarod, csak rajtad múlik; de minek előtte akármiképpen
629 6,7 | kuncogva figyeltek reá. De minekutána a novella bevégződött,
630 6,7 | gyönyörű volt termete és arca (de nem volt az az angyali szépség,
631 6,7 | hahogy nyugodtan akarsz élni.~De ez a lány üresebb volt,
632 6,8 | beállani társaságunkba; de ha egyszer megbizonyosodol,
633 6,8 | udvariasan és kevés szóval ugyan, de az elképzelhető legnagyobb
634 6,9 | arkangyal szárnyatollát; ~de mivel azoknak helyében széndarabokat
635 6,9 | szentség szemernyi sem, de megvan mind a kilenc rossz
636 6,9 | míg csak szusszal bírná. De szentigaz, hogy nagy segítségemre
637 6,9 | vannak a szent ereklyék. De Mocskos Guccio szívesebben
638 6,9 | összehordott hetet-havat, de akármilyen kedvesen beszélt,
639 6,9 | mindjárt el is csenték, de hogy ne hagyják a dobozt
640 6,9 | szutykos-otromba, tökfejű-bamba. De azért arcának egyetlen izma
641 6,9 | eljutottam Kakadúniába. De minek meséljem nektek sorra,
642 6,9 | héját egyenként eladogatta. De mivel nem találtam meg azt,
643 6,9 | mérföldnyire sem érném a végét. De hogy el ne vegyem a kedvete
644 6,9 | nekem, hogy megmutassam; de én nem merem senkire rábízni
645 6,9 | melyben a széndarabok vannak. De nem gondolnám, hogy ez véletlenség,
646 6,9 | áhítatosan és lássátok. De előbb tudjátok meg, hogy
647 6,9 | vidámsága nem tökéletes. De ne firtassuk ezt: úgy fogok
648 6,9 | meg az asszonyok férjöket. De mellőzzük mostan a dolognak
649 6,9 | voltod biztosra vettem.~De zsarnoki dühöd, ó, te kegyetlen,~
650 6,9 | elcsodálkoztak annak szavain, de senki nem tudta kitalálni,
651 6,9 | indította őt éppen ilyen dalra. De a Király, ki jó hangulatban
652 6,9 | táncoltatta a társaságot. De mivel már jól benne jártak
653 7 | dalokkal beléje zengettek. De midőn elérkezett az ebéd
654 7 | is alkalmat adott nekik. De mikor az ebéd véget ért,
655 7 | szórakozásokat, amint kedve tartotta. De midőn mind felkeltek, s
656 7,1 | melyet elénk kitűztél; de mivel neked is úgy tetszik,
657 7,1 | sem tudom, mi fán terem, de még nem is leltem olyan
658 7,1 | férjeura zsolozsmái közül.~De mivel sem ő, sem Federigo
659 7,1 | ugyancsak a felesége is; de hogy Gianniban gyanú ne
660 7,1 | mondogasd az imádságaidat, de én bizony nem érzem magam
661 7,1 | és mindig foganatja volt. De Isten tudja, sohasem mertem
662 7,1 | tenni vele egymagamban; de most, hogy itt vagy te is,
663 7,1 | fordította a szamárfejet, de egy paraszt, ki a szőlőn
664 7,1 | és vacsora nélkül maradt. De az egyik szomszédasszonyom,
665 7,1 | hallotta, mind a kettő igaz, de az utóbbi eset nem Gianni
666 7,2 | meglátott, mikor besurrantál. De az Isten szerelmére, akárhogy
667 7,2 | inkább kedvemre vagyon; de biz én ilyesmit soha nem
668 7,2 | reggel is meggyőződtem róla; de a dolog úgy van, hogy én
669 7,2 | hát haza ebben az órában; de azért gondoskodtam róla,
670 7,2 | hordónak nincs semmi baja, de azt hiszem, seprőt tartottál
671 7,3 | mintha máson kacagnának. De minekutána a Király látta,
672 7,3 | a szemében is olvasott; de bár az asszony nem éppen
673 7,3 | dolgokon jártatta elméjét.~De miért beszélek én éppen
674 7,3 | Nem mondom, hogy nem bűn, de nagyobbat is megbocsát az
675 7,3 | Isten annak, ki megbánja. De mondd csak, ki a közelebbi
676 7,3 | számtalanszor együtt mulattak.~De idők múltán egyszer történt,
677 7,3 | csak segíthetnénk magunkon, de ha kinyitod az ajtót, és
678 7,3 | bizony hamarosan megölhetik; de ne félj, mert én rájuk olvasok,
679 7,3 | Felelte Tökfilkó uram:~- De igen, uram.~- Hát akkor
680 7,3 | csak kettőt mondtam el, de az Úristen a te fáradalmad
681 7,3 | többiek mellé Szent Ambrusnak, de nem a milánóinak, képmása
682 7,4 | mintha a kútba vetné magát, ~de csak egy nagy követ dob
683 7,4 | az oka féltékenységének, de mivel a férj mindig csak
684 7,4 | otthon egyedül virrasztani. De rimánkodása mit sem használt,
685 7,4 | visszatért hát a kapuhoz, de mivel nem tudott bemenni,
686 7,4 | tűrtem már, s mégsem használ, de tovább nem bírom, s azért
687 7,4 | én, mit beledob a kútba; de bár adta volna Isten, hogy
688 7,5 | szükségletekről gondoskodnak, de annak utána, mint mindenki
689 7,5 | szívesen veszi szerelmét, de tudta, hogy a szomszéd házban
690 7,5 | kiszélesítette a nyílást, de olyképpen, hogy senki észre
691 7,5 | és fogták egymás kezét, de a féltékeny férj szigorú
692 7,5 | asszonyoknak, kik e világon élnek; de néked semmiképpen nem mondom
693 7,5 | felelte, hogy beleegyezik, de nem akarja, hogy más templomba
694 7,5 | kit a káplán mond neki, de senki másnak, és utána nyomban
695 7,5 | kitalálta volna férje szándokát, de semmit nem szólt felőle,
696 7,5 | hogy nem hallgathatja meg, de majd kiküldi egyik társát;
697 7,5 | féltékeny férjből pappá vedlett; de megállj, majd én megadom
698 7,5 | mintha szíven szúrták volna. De fékezte indulatját, és kérdezte
699 7,5 | veled?~Felelte az asszony:~- De igen, uram.~- Akkor hát -
700 7,5 | ördöge van ennek a papnak, de nincs a házban olyan zárt
701 7,5 | asszony:~- Bizony sajnálom: de nem azért jöttem ide, hogy
702 7,5 | ekképpen elveszíted lelkedet; de én a kedvedért magamra vállalom,
703 7,5 | elrontotta karácsonyát; de férjuram, amennyire tőle
704 7,5 | mondd meg, kicsoda ez a pap, de rögtön.~Az asszony elmosolyodott,
705 7,5 | és tudom, hogy te voltál; de feltettem magamban, hogy
706 7,5 | kerestél, és meg is adtam. De ha oly okos ember lettél
707 7,5 | tették, és semmit nem felelt, de magában gondolta, hogy felesége
708 7,6 | annak a szamár embernek; de mikor a novella bevégződött,
709 7,6 | semmiképpen nem tudta viszonozni. De ez folytonosan üzenetekkel
710 7,6 | kimondhatatlanul megrökönyödött, de félelmében könyörgött Leonettónak,
711 7,7 | még, ki a bolognai Egano de’Galluzzinak feleségéhez,
712 7,7 | láttam, hogy fáradt vagy; de mondd meg igaz lelkedre,
713 7,7 | Anichinót és megbízom benne; de miért kérdezed ezt?~Mikor
714 7,7 | hölgy tőrbe akarja csalni; de az olyan erősen megfogta
715 7,7 | minden más csatlósodnál; de én ugyan csalatkoztam benne,
716 7,7 | megvárom őt a fenyőfa alatt. De hát eszem ágában sincs odamennem;
717 7,7 | szerelmét és bizakodását; de mikor észrevette, hová lyukad
718 7,7 | az Isten pusztítson el! De annyi szent, hogy holnap
719 7,7 | valami gyalázatot elkövessen; de próbára akart vetni téged,
720 7,7 | mint te a cselekedeteket. De ha már ilyen hűséges hozzád,
721 7,8 | szerelmével ostromolja őt. De minekutána a Király észrevette,
722 7,8 | kik előttem szólottak; de reménylem, hogy Istennek
723 7,8 | vagy valamely más okból, de kimondhatatlanul erőt vett
724 7,8 | ugyan nehezen alszik el, de annak utána úgy alszik,
725 7,8 | madzagot; Arriguccio megérezte, de mivel nem kötözte meg jól
726 7,8 | feküdtél le tegnap este. De ne beszéljünk erről, mivelhogy
727 7,8 | testemen akármi nyoma verésnek; de nem is tanácsoltam volna
728 7,8 | volna, avagy láttam volna; de talán úgy vágtad le, hogy
729 7,8 | volna, mégis szólni akart; de látván, hogy az, miről bizonyságot
730 7,8 | félig még most is részeg. De mindegy, akármit mondott
731 7,8 | sárból szedett volna fel! De bizony ebül volnánk, ha
732 7,8 | akár egy szál ingben is, de ők mindenáron ehhez a gyönyörűséges
733 7,8 | bizony nem ismernénk téged; de Isten engem úgy segéljen,
734 7,8 | mivelhogy részeg voltál; de ha kedves az életed, vigyázz,
735 7,9 | csillapítsd sóvárgását; de ha továbbra is megmaradsz
736 7,9 | mind igaz, amit mondasz; de másfelől uramat fölöttébb
737 7,9 | pedig még keményebbnek; de Ámor, ki jó vigasztaló és
738 7,9 | szavaikat egymásba öltvén, de a hölgy nagy gondosan vigyázott
739 7,9 | vonják, amennyire csak lehet, de soha erről senkinek ne szóljanak.
740 7,9 | Uram, cseppet sem álmodom, de bizony te sem álmodol, s
741 7,9 | nyomban megváltozik a látása. De a hölgy úgy tett, mintha
742 7,9 | Nicostratónak, ki bocsánatát kérte, de lelkére beszélt, hogy efféle
743 7,10| valamennyien mondottatok; de nem csupán, hogy mindazt
744 7,10| tudomást kívántak szerezni, de ennek módját nem tudták,
745 7,10| komaság oda, belészeretett; de hasonlatosképpen Meuccio
746 7,10| titkolta a másik előtt, de mindegyik más okból. Tingoccio
747 7,10| megrémült, mikor meglátta, de megemberelvén magát szólott:~-
748 7,10| Tingoccio:~- Ott éppen nem, de bizony elkövetett bűneim
749 7,10| csúfot űztek feleségökből. De hagyjuk ezt békén; én inkább
750 7,10| hangszer adta a muzsikát. De végezetül a Királynő parancsolta
751 7,10| tagja megirigyelte dolgát. De minekutána a dal véget ért,
752 8 | tartotta, szundítani térhetett. De mikor a nap már általhaladt
753 8,1 | ekképpen: - Szívesen megteszem, de meg akarom olvasni, hogy
754 8,2 | mely nem hosszú lélegzetű, de a végén mulatságos, és melyből
755 8,2 | könnyűszerrel túlesett az éneken. De úgy tudta intézni dolgát,
756 8,2 | csalogatta-csábítgatta; de a rátarti menyecske úgy
757 8,2 | plébános:~- Nem tettél semmit, de nem engeded megtennem azt,
758 8,2 | holmim éppen elég vagyon; de ha már olyannyira szeretsz,
759 8,2 | nem hoztam magammal pénzt; de hidd el nékem, szombatig
760 8,2 | nesze-semmi-fogd-meg-jól volt a fizetsége? De bizisten, orrod tőle fokhagymás,
761 8,2 | meg akart felelni néki, de Bentivegna mérgesen rászólt:~-
762 8,2 | nem törődött a dologgal. De Belcolore asszony megorrolt
763 8,3 | megnevettetett az övével, de mindenképpen igyekezni fogok.~ ~
764 8,3 | ez aztán a finom ország; de mondd csak, mit csinálnak
765 8,3 | túlságosan messzire van nékem; de ha valamivel közelebb volna,
766 8,3 | belőle egy teli hassal. De mondd csak, az Isten áldjon
767 8,3 | Montisciből a malomkövek; de ott rengeteg oly malomkő
768 8,3 | csuda nagy erő van ebben! De ez a Heliotrop hol található?~
769 8,3 | különb-különbféle nagyságú, de valamennyi feketés színű.~
770 8,3 | elindul ama kő keresésére; de elhatározta, hogy nem fog
771 8,3 | javallottak Calandrino tervét; de Buffalmacco megkérdezte,
772 8,3 | jó - mondta rá Bruno -, de hát milyen ama kő?~Felelte
773 8,3 | belőle mindenféle fajta, de valamennyi feketés; miért
774 8,3 | Calandrinónak igaza van; de nem gondolnám, hogy ez az
775 8,3 | és megkeresik a követ; de mindenekfelett kérte őket
776 8,3 | felvettek egy egy követ; de Calandrino még nem is jutott
777 8,3 | Én bizony nem tudom, de az imént még itt volt előttünk.~
778 8,3 | Bruno:~- Jó, jó az imént, de én bizonyosra veszem, hogy
779 8,3 | Felelte erre Bruno:~- Gyerünk; de Isten úgyse, esküszöm, hogy
780 8,3 | lábát, s nyögött egyet, de nem szólt semmit, és továbbment.
781 8,3 | Most mindent elrontottál; de Isten engem úgy segéljen,
782 8,3 | fölöttébb zokon vesszük tőled; de annyi szent, hogy ez volt
783 8,3 | s hívnak egy ital borra, de most még csak egy fél szóval
784 8,3 | hogy szinte megpukkadtak; de mikor látták, mely nagy
785 8,4 | ma egészen tönkrejutott; de azért mindig volt püspöke
786 8,4 | tekintvén öreg volt már, de szívében fölöttébb ifjú,
787 8,4 | szívesen szeretni is foglak; de a mi szerelmünkbe sohasem
788 8,4 | mivelhogy másképpen nem tudta; de semmit nem akart cselekedni,
789 8,4 | egyikök is a tűzpróbát.” De mostan ne firtassuk ezt;
790 8,4 | sem néznek a szobámnak; de az ő szobájok oly közel
791 8,4 | Uram, csak rajtad áll; de arra az egyre kérlek, hogy
792 8,4 | már nem volt éppen fiatal, de oly csúf és torz volt ábrázatja,
793 8,4 | szórakozás és iddogálás okából. De mikor látta, hogy jönnek,
794 8,4 | napig siratta eme bűnét, de a szerelem és a bosszúság
795 8,5 | ugyan nem tisztességtelen, de oly szavak fordulnak elő
796 8,5 | szégyellenétek kimondani; de annyi benne a nevetnivaló,
797 8,5 | magát, és le akart ülni; de egyfelől Maso, másfelől
798 8,5 | iszákon összeperlekedtek; de hogy nem találta őket, megesküdött
799 8,6 | meghívta őket vacsorára, de oly savanyú ábrázattal,
800 8,6 | nesztelenül odalopódzkodtak hát, de hogy a kaput nyitva lelték,
801 8,6 | nem látta a disznaját, de látta, hogy a kapu nyitva
802 8,6 | hangosabban ordítozott mondván:~- De az istenfáját, színigazság,
803 8,6 | lehetséges? - mondotta Bruno.~- De bizisten - felelte Calandrino -,
804 8,6 | ez bizony baj, ha igaz; de tudod, Calandrino: tegnap
805 8,6 | Belevágjunk?~Felelte Calandrino:~- De mennyire! Kérlek is rá,
806 8,6 | szájába vette, s rágni kezdte; de alighogy megérezte az áloé
807 8,6 | keményen megszidták miatta. De mikor eltávoztak, s Bruno
808 8,6 | elajándékoztad avagy eladtad. De most már tapasztaltuk és
809 8,7 | kik a disznaját ellopták. De minekutána a novella véget
810 8,7 | elkövetett becsapásokat, de egyszer sem hallottuk, hogy
811 8,7 | többi polgárok módjára. De miként gyakorta megtörtént,
812 8,7 | felől megbizonyosodott, de reményli, hogy a most közelgető
813 8,7 | sehogyan sem volt ínyére; de békességgel tűrte, abban
814 8,7 | még mostan sem távozott; de én hiszem, hogy hamarosan
815 8,7 | nem jöhetett le hozzád, de most már hamarosan itt lesz;
816 8,7 | kényelmesen lejöhet értem, de mihelyt csak teheti, jöjjön.~
817 8,7 | mozgatta, hogy felmelegedjék, de sehol nem tudott leülni
818 8,7 | nyitja néki a hölgy az ajtót, de reménysége hiábavaló volt.
819 8,7 | átölelte, s nem ezerszer, de több mint százezerszer megcsókolta.
820 8,7 | ajtót, lementek a kapuhoz, de nem nyitották ki, hanem
821 8,7 | hozzám, még most sem ment el; de nemsokára megy már, s akkor
822 8,7 | könnyen meghallaná a bátyám; de fölmegyek s megmondom neki:
823 8,7 | ha másfelé kijuthatna-e; de hogy semmi módját nem látta,
824 8,7 | itten megfagytál miatta. De tudod mit? Viseld békességgel,
825 8,7 | érhette.~A deák dühöngött, de okos ember lévén meggondolta,
826 8,7 | éjszakát még nem éltem meg, de jól tudom, hogy a hölgy
827 8,7 | orvosszerekkel gyógyították, de csak üggyel-bajjal, és jó
828 8,7 | kellett volna szenvednie. De mikor épségét és egészségét
829 8,7 | bánkódásban emésztette magát. De a szolgálónak, ki fölöttébb
830 8,7 | sem másért nem élek vele. De az is igaz: irántad való
831 8,7 | poklok fenekére jutnom. De figyelmeztetlek, hogy nehezebb
832 8,7 | birtokot, sem a tornyocskát; de ha úgy van, miként mondod,
833 8,7 | képmást meg a varázsigét; de nagyon kérlek, hahogy kívánságod
834 8,7 | körös-körül kémlelődött, de senkit nem látott s nem
835 8,7 | sajnálkozás is, a gerjedelem is. De meggondolván elméjében,
836 8,7 | minőt én néki szereztem; de ha ezért cselekedte ezt
837 8,7 | leszállani a toronyból, de egyszerre csak észrevette,
838 8,7 | valamely mód leszállani onnét, de mivel semmi módját nem látta,
839 8,7 | hát ilyesmi akadna ugyan, de az átkozott deák, ki minden
840 8,7 | vetette magát a toronyból. De mivel már fölkelt a nap,
841 8,7 | a szegény asszony iránt. De mivel embersége nem tudott
842 8,7 | meghallgatnom könyörgéseidet; de ha mostan jobban szíveden
843 8,7 | hitványságodért járó büntetést; de hízelkedéseid most már nem
844 8,7 | elhomályosították; én ismerem magamat, de mindaz idő alatt, míg Párizs
845 8,7 | éjszakán megtanítottál. De még ha nagylelkű volnék
846 8,7 | most elviszed szárazon. De ha oly igen kívánkozol leszállani,
847 8,7 | nap egyre feljebb hágott. De mikor a hölgy észrevette,
848 8,7 | ér, s mely hamar elmúlik; de bármilyen is, a többi asszonyok
849 8,7 | ha kicsinyég későbben is, de legalább kényelmes szállására
850 8,7 | az emberek, mint erről; de többnyire éppen legutoljára
851 8,7 | fejjel lefelé zuhanásodat. De mivel azt hiszem, hogy eme
852 8,7 | megszólítja s segítséget kér. De kaján végzete ezt is megtagadta
853 8,7 | támasztott benne vize után, de nem csillapította szomjúságát,
854 8,7 | indulattal vannak irányomban; de te, minden vadállatoknál
855 8,7 | panaszkodott szerencsétlen sorsán. De ahogy beesteledett, és a
856 8,7 | szemem láttára lefeküdt; de nem leltem sem ottan, sem
857 8,7 | miként őt megbüntettem! De annyi szent, te sem fogsz
858 8,7 | nap mindenfelé keresett; de ugyan ki gondolta volna,
859 8,7 | miként ha holtat siratna. De a hölgy Istenre kérte, hogy
860 8,7 | ő maga is elpityeredett. De mivel a nap már mélyebben
861 8,7 | ha nem is valamennyien, de javarészt bizony minden
862 8,8 | végighallgatniok Elena történetét; de mivel úgy vélték, hogy legalább
863 8,8 | kegyetlen embernek ítélték. De midőn Pampinea befejezte
864 8,8 | és senki nem vette észre.~De idő múltán, midőn egy napon
865 8,8 | miért is igen megháborodott. De meggondolván, hogy ha lármát
866 8,8 | Látom én, hogyne látnám, de láttam egyebet is, bár ne
867 8,8 | magát Zeppa feleségével, de mikor hallotta, hogy férje
868 8,8 | bosszú, én belenyugszom, de csak akkor, ha úgy intézed,
869 8,8 | lepocskondiázta volna feleségét, de utóbb meggondolván, hogy
870 8,9 | hogy mi ennek útja-módja, de néked tartózkodás nélkül
871 8,9 | futná, melyet elhasználunk; de azért nem szeretném, ha
872 8,9 | semmit nem értett belőle, de elhitte és fölöttébb elálmélkodott;
873 8,9 | hatok, ha valaki megtudja; de oly nagy ama szeretet, mellyel
874 8,9 | oly ékesen öltözködünk. De mind az ottani gyönyörűségeket
875 8,9 | Kelekótyia Tenyerestalpasát. De mit soroljam fel valamennyit?
876 8,9 | posztó minél sűrűbb legyen; de valamennyi közt legjobb
877 8,9 | nevezünk mi kalandozásnak; de magad is láthatod, mely
878 8,9 | neveidet, mint te az enyémeket; de Pökhendikéje a Nagy Kán
879 8,9 | neki, ha kedvemre hajol, de ő nem akart. Miért is esdekelve
880 8,9 | Tudok ám én többet is, de most hagyjuk. Oly igaz,
881 8,9 | teremtésbe, kiről szólottál. De meg kell mondanom: én nem
882 8,9 | éretted, azt, amit kellene; de ha megígéred, szent és törhetetlen
883 8,9 | ezt ugyan meg nem tennék. De mikor a mester elérkezettnek
884 8,9 | kotyoghatta a mesternek.~De a mester mindenáron mentegette,
885 8,9 | mint ő, hogy mit érek én; de legalább mondd meg, mit
886 8,9 | igazam volt?~Felelte Bruno:~- De még mennyire!~Akkor a mester
887 8,9 | oktassam az orvostudományokban; de én nem akartam, mivel elhatároztam,
888 8,9 | orvos:~- Brunónak igaza van, de itt nem ismernek engemet.
889 8,9 | pallérozatlan emberek vagytok, de azért szeretném, ha látnátok
890 8,9 | többnyire zárva tartják; de azért nem is nagy ideje
891 8,9 | friss levegőt szippantson; de rendszerint Budivárában
892 8,9 | prüszkölés meg ugrándozás közben; de ha látja, hogy nem ijedsz
893 8,9 | és pattanj fel hátára, de ne gondolj Istenre vagy
894 8,9 | veled, s elhoz mihozzánk; de már most megmondom, hogy
895 8,9 | Buffalmacco:~- Csuda jól beszélsz, de vigyázz, lóvá ne tégy bennünket,
896 8,9 | feltápászkodni s kikászálódni, de visszapottyant, hol ide,
897 8,9 | miképpen s hová hajították. De Buffalmacco ekképpen szólott
898 8,9 | hogy nem gondoltál rájok! De bizony nagyon is gondoltál;
899 8,9 | Hát ugyan megadtad nekünk; de bizony soha többé senki
900 8,10| buggyantak volna a könnyei. De minekutána bevégződött,
901 8,10| vannak számos gyönyörű, de a tisztességgel hadilábon
902 8,10| iránta való szerelemben. De mikor a hölgy úgy vélte,
903 8,10| neki akarta ajándékozni, de Salabaetto semmi áron nem
904 8,10| eladjam valamelyik birtokomat; de mivel nincs benne módom,
905 8,10| ugyan nem tudnék adni néked, de ötszáz aranyforintot szívesen,
906 8,10| testestül-lelkestül tiéd voltam, de ennek utána még inkább a
907 8,10| köszönhetem bátyám életét. De Isten látja lelkemet: nem
908 8,10| szükségük vagyon a pénzre; de mivel a szükség szorongat,
909 8,10| míg egyszer bejuthatott, de már bizony nem fogadta oly
910 8,10| vertél el a mulatozásban; de ha már megesett, lássuk
911 8,10| Salabaetto most már résen volt, de elment. A leány úgy tett,
912 8,10| tudnám, hogy örömödre vagyon; de hadd mondjam el, mely igen
913 8,10| boldog időt tölthetek véled; de némiképpen mentegetni kívánom
914 8,10| ismét bejutottál hozzám, de nem voltam hozzád oly kedves,
915 8,10| pénzedet a megszabott időre. De tudnod kell, hogy akkoriban
916 8,10| nem adtam meg pénzedet; de alighogy elutaztál, mindjárt
917 8,10| vedd, meg is küldtem volna; de mivel nem tudtam, félretettem
918 8,10| kedvességgel látta magánál. De Salabaetto, ki a leány csalását
919 8,10| irántad való szerelmem miatt; de mit használ ennyire búslakodnod
920 8,10| melyre még szükségem volt, de botrányos uzsorakamatot
921 8,10| csak hogy rajtad segítsek; de milyen biztosítékot adsz
922 8,10| pénzt kölcsönadja néki; de a raktár kulcsát magánál
923 8,10| Királynőt nyerünk-e benned, de annyi bizonyos, hogy szép
924 8,10| jutott rá a való igazságra. De midőn a Királynő látta,
925 9 | ideig ebben mulatoztak. De midőn a nap már magasabbra
926 9 | akart, szundítani térhetett. De midőn a szokott óra elérkezett,
927 9,1 | Rinuccio és Alessandro, ~de ő egyiket sem szereti, miért
928 9,1 | élőhalottat vigye el hozzá; ~de mivel egyik sem tud végére
929 9,1 | nagy a szerelem hatalma; de azért úgy vélem, nem mondottunk
930 9,1 | neve volt madonna Francesca de Lazzari, sűrűn háborgatták
931 9,1 | bölcsen vissza akart vonulni, de sehogyan sem tudott, hogy
932 9,1 | kitől nemhogy halálában, de életében is reszkettek e
933 9,1 | töprenkedett magában: „Ejnye, de nagy szamár vagyok! Hova
934 9,1 | volna, én megadnám az árát, de soha senki meg nem tudná
935 9,1 | ekképpen töprenkedett: „De tegyük fel, hogy egyik sem
936 9,1 | abban volt, hogy hazatér; de nagy szerelme előrehajtotta
937 9,1 | felkel és ottan megfojtja. De forró szerelme erőt adott
938 9,1 | eltérítették szándokától. De annak utána megemberelte
939 9,1 | két embernek bátorságán; de csodálkozás ide, csodálkozás
940 9,1 | végére járjon feladatának; de mivel nem találta, abban
941 9,2 | sokszor meglátogatta őt. De miközben ekként folytatták
942 9,2 | vélekedése szerint, kik ismerték; de annak utána elhatározták:
943 9,2 | a többiekben maga iránt: de hogy a fejedelemasszony
944 9,2 | magának élvezetet, ha tud, de csak titokban, miként mind
945 9,3 | akarna gyúrni a földjéből; de nemhogy erre, hanem még
946 9,3 | egészen megváltoztál volna; de talán majd csak elmúlik.~
947 9,3 | érzett; hát tovább ment. De Buffalmacco, ki nem messzire
948 9,3 | Mondotta Buffalmacco:~- De bizony hogy van valami bajod,
949 9,3 | örömöt én magamnak kívánok; de ha oly egészséges volnék,
950 9,3 | megengednem, hogy rám másszon; de annyi szent, ha ebből kilábalok,
951 9,3 | hogy szinte megpukkadtak, de mégiscsak türtőztették magokat,
952 9,3 | könnyűszerrel megszabadítlak tőle, de bizony pénzbe kerül.~Mondotta
953 9,3 | egészséges leszel, mint a makk; de aztán legyen eszed, s többé
954 9,4 | melyeket feleségéről mondott; de midőn Filostrato elhallgatott,
955 9,4 | mindegyiknek neve volt Cecco, de az egyiké Angiulieri, másiké
956 9,4 | sülve-főve együtt voltak. De mivel Angiulieri, ki szemrevaló
957 9,4 | és kereste Fortarrigót, de hogy nem lelte, gondolta
958 9,4 | akarta fizetni a gazdát, de nem lelte pénzét; miért
959 9,4 | megmondta ugyancsak a magáét, de szavaira rá sem hederítettek.
960 9,4 | mert visszatérni Sienába; de minekutána ruhát kapott
961 9,5 | megérinti, az véle megyen; de Calandrinót rajtacsípi a
962 9,5 | vissza cimboráihoz a vízzel; de mivel nem ismerte a leányzót,
963 9,5 | Calandrino visszatért a munkához, de egyre-másra csak sóhajtozott;
964 9,5 | Calandrino felelt ekképpen:~- De ne mondd meg senkinek: van
965 9,5 | bement hozzá a szobába; de hát mi baj vagyon ebben?
966 9,5 | barátságban vagyok véle. De mitévők legyünk, hogy Buffalmacco
967 9,5 | ugyan nem sokat törődöm, de Nellótól óvakodjunk, mivel
968 9,5 | mos tisztára bennünket. De hát mit mondjak nevedben
969 9,5 | Calandrino kapálódzásain. De kevés idő múltán Calandrino
970 9,5 | néked?~Felelte Calandrino:~- De még mennyire!~- Akkor hát -
971 9,6 | bejutunk még Firenzébe, de nem tudtunk eléggé sietni,
972 9,6 | bújt; ki is félénken ugyan, de boldogan fogadta, s élvezte
973 9,6 | ágyhoz, melyben férje aludt. De hogy nem lelte ottan a bölcsőt,
974 9,6 | miért cselekedted ezt velem, de Krisztusnak szent testére
975 9,6 | töritek ki a nyakatokat. De mit keres ott Pinuccio?
976 9,7 | óvatosságra inti az asszonyt, de az nem hallgat rá, ~s ekképpen
977 9,7 | miből sokan gúnyt űznek; de bármennyi szó esett is már
978 9,7 | nevezetű gyönyörű szép, de módfelett keményfejű, kiállhatatlan
979 9,7 | a farkasnak fogai közül, de egész nyaka meg arca összevissza
980 9,7 | szörnyen aggódnál értem, de olyast álmodol felőlem,
981 9,7 | háládatlan emberrel jót teszen; de gondolj, amit akarsz, én
982 9,7 | ismerném, és hinnék neki! De annyi szent, ebből nem eszik;
983 9,8 | pontossággal valóra vált. De mikor mindenki elhallgatott,
984 9,8 | orsóhalat vásárolt Vieri de’Cerchi úr számára, meglátott
985 9,8 | lelte néhány szomszédját, de még nem vacsoráztak. Mikor
986 9,8 | hogy elcsípje a fickót; de ez résen volt, és uccu neki,
987 9,8 | rubintosítani, meg hogy cimborák, de nem tudta, mit jelent ez.
988 9,9 | nőket ím ez nyavalyájokból. De kinek nincs szüksége emez
989 9,9 | megvallaná, hogy igazak; de akkor is igaznak kell venni,
990 9,9 | hogy virtusokat támogassuk. De nem vesztegetem tovább a
991 9,9 | kezdte, hogy meginduljon. De az öszvér hol jobbra, hol
992 9,9 | pedig hátrafelé húzódott, de előre menni a világ minden
993 9,9 | oldalát, hol a véknyát, de mindhiába. Miért is Melisso
994 9,9 | kellőképpen megverni feleségemet, de ez a hajcsár megmutatta,
995 9,9 | olyan vagy, amilyen voltál; de hidd meg nekem, elveszem
996 9,9 | milyen volt Salamon tanácsa; de kérlek, ne vedd zokon, hogy
997 9,9 | utána pedig fenyegetődzött; de látván, hogy József csak
998 9,9 | cselekszik akaratja ellenére. De mindhiába: József csak nem
999 9,10| ifjakat pedig megnevettette; de minekutána elcsendesedtek,
1000 9,10| erejétől telhetőleg vendégelte.~De szállás dolgában, mivelhogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1136 |