Nap,  Novella

1001  9,10|              sokszor mondotta a papnak is, de ez soha nem fogadta el;
1002  9,10|                    fejéből ez ostobaságot, de hogy nem boldogult vele,
1003  9,10|            cselekedném ezt rajtatok kívül; de mivel min­denáron akarjátok,
1004  9,10|               majdnem készen volt a kanca, de mivel elkottyantottad magadat,
1005  9,10|                nélkül? Szegény ördög vagy, de Isten engem úgy segéljen,
1006  9,10|                 elment a bitontói vásárra, de soha többé nem kért tőle
1007  9,10|                    mintsem Dioneo kívánta. De mivel a novellák bevégződtek,
1008  9,10|               miről éppen kedvetek tartja. De mivel már kipihentétek magatokat,
1009  9,10|                 volt ugyan valami mesteri, de szava annál élvezetesebb;
1010 10   |            nyugaton egy egy kicsiny felhő, de keleten már valamennyinek
1011 10,1 |                  király szolgálatában áll; de úgy érzi, hogy nem ~nyer
1012 10,1 |                talán a legkülönb, Ruggieri de Figiovanni, gazdag és büszke
1013 10,1 |                együtt utaznia Ruggierivel, de az ne vegye észre, hogy
1014 10,1 |                szólottam balszerencsédről; de vitézséged megérdem­li,
1015 10,2 |               gyakorolja, ki őt szolgálja; de mit mondjunk, ha meghalljuk
1016 10,2 |                   pá­­san vendégelte őket. De hogy a lakoma órája elérkezett,
1017 10,2 |                 ellenségek fenekednek reá; de mivel vélekedésem szerint
1018 10,3 |                nagy­lelkűséget tanúsított; de mikor a hölgyek bevégezték
1019 10,3 |                   páratlan a maga nemében; de talán éppily csodálatosnak
1020 10,3 |         valamennyin, és alamizsnát kértem, de ő, mint észre­vettem, egyszer
1021 10,3 |                   késlekedett a válasszal, de végezetül elhatározta, hogy
1022 10,3 |             szándokát, egészen megdöbbent, de nem sokat habozott, hanem
1023 10,3 |                  magad előtt is felfedtem; de Isten, ki jobban ügyelt
1024 10,3 |                  következtében hírnevöket; de nem egy egy embert gyilkoltak,
1025 10,4 |                   NEGYEDIK NOVELLA~Gentile de’Carisendi úr Modenából jövet
1026 10,4 |                 apáturának nagylelkűségét. De minekutána emez tárgyban
1027 10,4 |                 számtalanszor megcsókolta.~De miként látjuk, hogy az emberek,
1028 10,4 |              magához tért, és körülnézett, de sehogyan sem tudta kitalálni,
1029 10,4 |               veled, ha nem mint húgommal; de a jótétemény, melyet veled
1030 10,4 |                különb soha nem lesz nekem. De minekelőtte megtenném, kérlek,
1031 10,4 |                 hogy az bizony már halott. De mindenekfelett Niccoluccio
1032 10,4 |               megállani, hogy ne feleljen; de hogy a lovagnak kívánsága
1033 10,4 |                  vagy valamiféle atyjafia; de egyiknek sem felelt semmit.
1034 10,4 |                 kivetették az út közepére; de én felszedtem és gondoskodásommal
1035 10,4 |                  változtatta őt kedvemért. De hogy bizonyosabban megértsétek,
1036 10,4 |                  sírtak megindultságokban, de Gentile felkelt, s karjaiba
1037 10,4 |           atyádfiai és atyjafiai eldobtak; de szándékom néked ajándékozni
1038 10,5 |               cselekedett nagylelkű módon; de ha ki azt mondaná, hogy
1039 10,5 |                     Frioliban, emez hideg, de szép hegyekkel, számos folyókkal
1040 10,5 |               kínáltál nékem az ő nevében; de ezeket csak tartsa meg magának,
1041 10,5 |                   őt avagy kedvére tegyek; de hahogy megbizonyosodhatnám,
1042 10,5 |                     kezdte bánni ígéretét.~De megbánás ide, megbánás oda,
1043 10,5 |                 egyszer add néki testedet, de nem lelkedet.~A hölgy ura
1044 10,5 |            maradhatsz, amíg kedved tartja, de csak úgy, mint húgomasszony,
1045 10,5 |                     eltávozhatsz szabadon; de oly módon, miként illendőnek
1046 10,5 |                  egészet, vagy egy részét, de minden fáradozása kárba
1047 10,6 |                  valamely ifjú hajadonba, ~de elröstelli magát bolondos
1048 10,6 |              Ansaldo úr, avagy a varázsló. De minekutána a Király kicsinyég
1049 10,6 |                    fölöttébb magasztalták, de leginkább megnyerték a királynak
1050 10,6 |             szerelembe esik, ha nem ügyel; de maga sem tudta, hogy ama
1051 10,6 |          hasonlatos volt egyik a másikhoz. De minekutána kicsinyég emez
1052 10,6 |                 vagyon Manfredi legyőzése, de sokkalta nagyobb dicsőségedre
1053 10,6 |             tulajdon gerjedelméhez képest; de bármily nagy szenvedést
1054 10,6 |                   leányt; és én elismerem; de nagy és főbenjáró dolognak
1055 10,7 |                  iránt érzett szerelméről, de elárulni sem merte, mivel
1056 10,7 |               tőlök telhetőleg ápolgatták; de minden fáradozások kárba
1057 10,7 |                 nemhogy magam­ból kitépni, de még csökkenteni sincsen
1058 10,7 |                 ekképpen fogok cselekedni. De bizonyos, hogy kegyetlen
1059 10,7 |                  ez lett nyavalyámnak oka; de meglátod, hogy a te jóvoltodból
1060 10,7 |                   azt, kit mi adunk néked; de ez nem gátol bennünket amaz
1061 10,7 |                 magam rangját és a tiédet; de ki egymaga lát be a halandók
1062 10,7 |              nyoznom lelkemnek lángolását. De miként jobban tudod nálam,
1063 10,7 |                   is szembeszálltak erőim, de midőn tovább nem bírtam,
1064 10,7 |         tisztességemre és díszemre leszen, de ha azt mondanád, hogy tűzbe
1065 10,8 |                 magasztalta Péter királyt, de valamennyi közt leginkább
1066 10,8 |          kötelessége, helyesen cselekszik; de ezért nem illeti őt oly
1067 10,8 |            szikrányit nem mutatott belőle. De minekutána kicsinyég véle
1068 10,8 |                   nyavalyájának oka felől. De minekutána Titus kitérő
1069 10,8 |                 bár nem ily mértéktelenül; de késedelem nélkül feltette
1070 10,8 |           igyekszik kiverni annak fejéből; de ezt most nem firtatom, hanem
1071 10,8 |           Sofroniát, azon nem csodálkozom, de fölöttébb csodálkoznám,
1072 10,8 |                 volna, nem pedig az enyém; de ha mostan is oly bölcs vagy,
1073 10,8 |                annak előtte más dolgokban; de most még csak annyiban vagyon,
1074 10,8 |               szégyenkezést, én megteszem; de bizonyosra vedd: oly ember
1075 10,8 |                  hogy a leány tiéd leszen; de attól tartok, hogy ha ilyen
1076 10,8 |                   s vonakodott általmenni; de Gisippus valamint szóval,
1077 10,8 |                  fenyítésre is rászolgált. De ő bizonykodott, hogy becsülettel
1078 10,8 |        szomorúsággal tűrte-tűrte a dolgot; de mivel ismerte a görögök
1079 10,8 |                  mígnem emberökre akadnak, de akkor aztán nem csupán megjuhászodnak,
1080 10,8 |                    szabad csodál­koznotok. De térjünk a második okra:
1081 10,8 |                     én pedig római vagyok. De hogy a két város közül melyik
1082 10,8 |                    atyafiságba kerüljetek; de bizonnyal nincs semmi ok
1083 10,8 |                   keresztekkel érnétek be? De most ne firtassuk ezt; itt
1084 10,8 |                 úgy hagytalak volna itten; de Isten mentsen, hogy római
1085 10,8 |            szándékozom tovább bizonygatni, de miként barátaimnak, azt
1086 10,8 |                  Gisippus Athénban maradt, de ottan mind közönségesen
1087 10,8 |                 előtte, mígnem Titus jött; de nyomorúságos állapotja miatt
1088 10,8 |                    úgy érezte, hogy látta, de megvetette őt, eszébe jutott,
1089 10,8 |             megvallotta, hogy ő a gyilkos, de nem volt már módjában távoznia
1090 10,8 |       vágyakozással kívánt segíteni rajta, de semmi más útját-módját nem
1091 10,8 |                    törvényház meghallotta; de mivel tisztességgel nem
1092 10,9 |              jutott valamely hosszadalmas, de azért kedves történetben
1093 10,9 |               miként külsőtök után ítélem, de Pavián kívül csakugyan sehol
1094 10,9 |          környékezték két szép fiacskáját. De minekutána velök nyájas
1095 10,9 |                 láttunk, ha rája támadnak.~De tudván, hogy hiába is szabadkoznának,
1096 10,9 |                  mivelhogy úgy kívánjátok, de megmondom nektek: nem tudom,
1097 10,9 |                 amennyi kedvetekre vagyon; de akárki fiai vagytok, megingott
1098 10,9 |                  ki lehetett eme három úr, de bizony az igazságot még
1099 10,9 |             bizonyos ugyan, hogy elmegyek, de semmiképpen nem vagyok bizonyos
1100 10,9 |                nékem elutazásoddal okozol, de ha túlélem, s véled valami
1101 10,9 |              megtartod, mit nékem ígértél; de fiatal asszony vagy, szép
1102 10,9 |                   próbát tett a szökéssel, de nem sikerült néki; miért
1103 10,9 |                   ajándékozott a felesége, de nem hitte, hogy ezek éppen
1104 10,9 |               valamennyien megcselekedtek, de mindenkinél inkább ama két
1105 10,9 |                 tennie atyjafiai akaratát, de feltétel gyanánt szabta:
1106 10,9 |                felelte néki, hogy meglesz, de bizony maga javáért el kell
1107 10,9 |           életre-halálra, vakon bizakodom; de minekutána ekképpen határoztam,
1108 10,9 |              hónapok óta holtnak tudta őt; de kisvártatva az igaz bizony­
1109 10,9 |                álmélkodott, ki csak látta, de senki meg nem ismerte, és
1110 10,10|                 szál ingben kiűzi házából; de látván, ~hogy az asszony
1111 10,10|          durvaságát, ámbátor jó véget ért. De senkinek nem tanácsolnám,
1112 10,10|                    atyjoktól és anyjoktól. De mivel mindenáron szeretnének
1113 10,10|               akarom kikeresni ama leányt, de mondom néktek, hogy akárkit
1114 10,10|                feleségül vegyem Griseldát, de elsőben szeretnék megkérdezni
1115 10,10|                   Gualtieri igen megörült.~De kevés idő múltán fura gondolat
1116 10,10|                  és uram néked parancsolt; de ne hagyd valahol olyképpen,
1117 10,10|                 gonddal ápolja és nevelje, de soha ne mondja meg, kinek
1118 10,10|                  módfelett megörvendezett. De nem érte be azzal, mit már
1119 10,10|                    mintha megölette volna, de miként leányát, ezt is Bolognába
1120 10,10|                    a gyermekeket nemzette.~De minekutána a leányka születése
1121 10,10|                  meztelenül fogok elmenni, de kérlek szüzes­ségem jutalmaként,
1122 10,10|                szál ingben távozni házából de minden könyörgésök kárba
1123 10,10|                 ámbátor szegényes ruhában, de méltóságos lélekkel és viselkedéssel
1124 10,10|                    feleségül hozza házába, de egyébként senkinek meg ne
1125 10,10|             Gualtieri jól járt a cserével; de mind a többiek között különösképpen
1126 10,10|                 embere gyanánt fogsz élni; de minden erőmből kérlek, kíméld
1127 10,10|                melyekre feleségét vetette; de mindenekfelett bölcsnek
1128 10,10|           meghányták-vetették emez dolgot, de végezetül hasznosnak és
1129 10,10|                   s nincs egyetlen hibája.~De mert tudván-tudom, hogy~
1130 10,10|                     Féltés nem is kinozna.~De oly sok szemet érez~Magán -
1131 Veg  |             mondottam el itten e dolgokat. De feltételezvén, hogy igazok
1132 Veg  |           lándzsájával, ahol tetszik neki; de erről nem is szólván, Krisztust
1133 Veg  |                kertben szórakozásul, ifjú, de azért érett emberek körében,
1134 Veg  |                 békességben kívánnak élni, de gyakorta embert is ölnek,
1135 Veg  |          kimaradhatott volna. Megenge­dem; de én csak azt írhattam, s
1136 Veg  |                csupa szépeket írtam volna. De ha ki feltenné, hogy ezeket