Nap,  Novella

 1  1,10|           csupán Dioneo szólalt meg, mondván:~- Madonna, valamint itten
 2  2,3 |             kezét, és mellére húzta, mondván:~- Alessandro, kergesd el
 3  2,5 |              még nem éreztem.~És ezt mondván kissé felemelte lámpáját,
 4  2,5 |           hogy eljárt a szád.~És ezt mondván, rövid tanácsot tartottak,
 5  2,5 |           mindent kiadogatott nekik, mondván, hogy semmi egyéb nincsen
 6  2,9 |           asszonytól magával hozott, mondván, hogy tőle kapta ezeket.
 7  3,7 |              bocsánatot kértek tőle, mondván:~- Annyi szent, még nem
 8  4,5 |             megjelentették a dolgot, mondván:~- Észrevettük, hogy húgotok
 9  4,7 |            kezdette fogait és ínyét, mondván, hogy a zsálya pompásan
10  4,10| bosszankodott, s erősebben megrázta, mondván:~- Kelj fel, álomszuszék;
11  4,10|       tőrszúrásba nem egyezett bele, mondván: a világért sem veszi lelkére,
12  4,10|         marcangolt, mérgesen felelt, mondván:~- Mit szólnál, mester,
13  4,10|        aranyszőke fejére illesztette mondván:~- Fejedre teszem ím a koszorút,
14  5,1 |        káromolta annak vakmerőségét, mondván, hogy eme szörnyű vihar
15  5,4 |         szobájába, és szólította őt, mondván:~- Frissen kelj fel, asszony,
16  5,4 |             felesége elmentek onnét, mondván:~- Most már pihenjetek,
17  5,7 |           elsőnek Pietro szólalt meg mondván:~- Adná Isten, hogy soha
18  5,7 |         mindenáron meg akarta tudni, mondván, hogy ennek fejében számíthat
19  5,7 |            odaadta egyik szolgájának mondván:~- Menj eme két dologgal
20  5,10|      kedvesen föltette Elisa fejére, mondván:~- Madonna, rajtad az uralkodás
21  6,5 |             Neri Mannini, szót emelt mondván:~- Én hajlandó vagyok fogadni
22  6,6 |             és ellened panaszt emel, mondván, hogy idegen férfi karjaiban
23  6,9 |    tréfálkozott fölötte társaságban, mondván:~- Az én szolgámnak kilenc
24  7,7 |              pedig felelte Eganónak, mondván:~- Megmondom néked: én is
25  7,8 |               odafordult Neifiléhez, mondván:~- Mondd el novelládat.~
26  7,9 |         újból szólott szolgálójának, mondván:~- Lusca, tudod, hogy a
27  7,10|             Lauretta fejére helyezte mondván:~- Madonna, én téged temagaddal,
28  8,3 |      közbeléptek és visszatartották, mondván, hogy ebben az asszony nem
29  8,6 |           szinte zokogva hívta őket, mondván:~- Jaj, cimborák, ellopták
30  8,6 |           még hangosabban ordítozott mondván:~- De az istenfáját, színigazság,
31  8,7 |          ablakból kiszólt a deáknak, mondván:~- Rinieri, asszonyom a
32  8,9 |          gorombán ráförmedt Brunóra, mondván:~- Esküszöm a pasignanói
33  8,9 |          bitangot le nem piszkoltak, mondván:~- Ejha, ez aztán a szép
34  8,10|       egészet behordatta a raktárba, mondván, hogy mindaddig ezeket nem
35  9,5 |          pedig odaadta Calandrinónak mondván:~- Calandrino, tudd meg,
36  9,6 |             megrázta, és rákiáltott, mondván:~- Pinuccio, kelj fel, menj
37  9,7 |              pedig csak fejét rázta, mondván:~- Ki rosszat kíván néked,
38  9,8 |    köpönyegét, s páholta, ahol érte, mondván:~- Gazember, majd mindjárt
39  9,9 |           kérte, hogy ne üsse agyon, mondván ezenfelül, hogy soha többé
40 10,2 |             pedig udvariasan felelt, mondván, hogy Ghino nyomban meglátogatja,
41 10,2 |      Ghinónak, és ölelésére sietett, mondván:~- Esküszöm az Istenre,
42 10,8 |       cselekszem, miképpen te kérsz, mondván, hogy az a te kívánságod;
43 10,8 |             húzott a leánynak ujjára mondván:~- Én is akarok férjed lenni.~
44 10,9 |             Torellótól, felelte néki mondván:~- Uram, megeshetik még,
45 10,9 |        valamely gyűrűt, odaadta néki mondván:~- Ha úgy esnék, hogy előbb
46 10,9 |              s megitatta Torellóval, mondván, hogy erősítő gyanánt adja
47 10,10|  megpillantotta őt, nevén szólította mondván: „Griselda”, és megkérdezte,