Nap,  Novella

 1 10,8|          Sofronia azt hiszi, hogy Gisippus felesége, holott Titus Quinctius
 2 10,8|         ezzel Rómába megyen, hová Gisippus szegény sorban ugyancsak
 3 10,8|      Titust tulajdon házába vette Gisippus nevezetű fiának pajtása
 4 10,8|         menyegző napja közelgett, Gisippus kérte egy napon Titust,
 5 10,8|     barátságért, mely közötted és Gisippus között vagyon, kinek e leány
 6 10,8| megérdemli), akkor jobban örülhet Gisippus, ha megtudja, hogy éppen
 7 10,8|   végezetül ágyba kényszerítette. Gisippus, ki több napokon által látta
 8 10,8|       válaszokat adott, ezt pedig Gisippus észrevette, végezetül Titus
 9 10,8|           felelt néki ekképpen:~- Gisippus, ha úgy tetszett volna az
10 10,8|          a halál hamarosan eléri. Gisippus, amint ezt hallotta és látta
11 10,8|          néki, hogy minél nagyobb Gisippus nagylelkűsége, annál kevésbé
12 10,8|        nehezen ekképpen felelt:~- Gisippus, nagylelkűséged és igaz
13 10,8|        gyötrelemtől.~Felelte erre Gisippus:~- Titus, ha barátságunk
14 10,8|       szerelme vonzotta, másfelől Gisippus biztatása sarkantyúzta,
15 10,8|          szólott ekképpen:~- Íme, Gisippus, igazán nem tudom, vajon
16 10,8|            Felelte ím ez szavakra Gisippus:~- Titus, emez dologban,
17 10,8|         tetszett a terv; miért is Gisippus, midőn Titus már meggyógyult,
18 10,8|      eltávoztak. Titusnak szobája Gisippus szobájának tőszomszédságában
19 10,8|           másikba; miért is midőn Gisippus szobájában volt, s minden
20 10,8|         vonakodott általmenni; de Gisippus valamint szóval, akként
21 10,8|        abban a hiszemben, hogy ez Gisippus, igent mondott reá; akkor
22 10,8|         nem is sejtette, hogy nem Gisippus hál vele, hanem más.~Miközben
23 10,8|     fakadt, és panaszkodott, hogy Gisippus megcsalta; s minekelőtte
24 10,8|      megcsalta; s minekelőtte még Gisippus házában bárkinek szólt volna
25 10,8|        amaz csalást, melyet velök Gisippus elkövetett, elmondván, hogy
26 10,8|        dolgot, s a maga, valamint Gisippus atyjafiaival véget nem érő
27 10,8|       nagy ügyesen egybegyűjtötte Gisippus meg Sofronia atyjafiait
28 10,8|  templomba, s oda belépvén csupán Gisippus kíséretében, ekképpen szólott
29 10,8|          és bölcselkedő embernek; Gisippus tanácsa adta őt más ifjúnak
30 10,8|          bölcselkedő vagyok, mint Gisippus, afelől minden szószaporítás
31 10,8|          nem történt ilyesmi; sőt Gisippus rendben, okosan és tisztességgel
32 10,8|        tett, megköszönöm néki. Ha Gisippus jól adta férjhez Sofroniát,
33 10,8|   szörnyűség, melyet elkövettünk, Gisippus mint barát, én pedig mint
34 10,8|       rokonuk gyanánt, minekutána Gisippus nem kívánt az lenni, mint
35 10,8|          ő pedig kedves rokonuk s Gisippus jó barátjuk; annak utána
36 10,8|  kényszerűséget virtusra váltván, Gisippus iránt érzett szerelmét nyomban
37 10,8|           tisztességgel fogadták.~Gisippus Athénban maradt, de ottan
38 10,8|     örökös számkivetésre ítélték. Gisippus emez állapotjában nem csupán
39 10,8|       Titus elhaladt mellette, és Gisippus úgy érezte, hogy látta,
40 10,8|          másikat és továbbállott. Gisippus ennek láttán és hallatán
41 10,8|       nyomban megismerte, hogy ez Gisippus, és elcsodálkozott nyomorúságos
42 10,8|          vagy a gyilkos, hanem ő.~Gisippus feltekintett, s látta, hogy
43 10,8|    végezetül pedig így szólott:~- Gisippus, immár rajtad áll, itt maradsz-e
44 10,8|           mit néked ajándékoztam.~Gisippus, mivel kényszerítette egyfelől
45 10,8|         hathatósan beégette volna Gisippus szívébe, hogy az ezeknek
46 10,8|        tudták volna visszatartani Gisippus ifjú karjait magányos helyeken,
47 10,8|           érhették volna el, hogy Gisippus semmibe vegye a maga és