Nap, Novella
1 2,3| valamikor a mi városunkban egy Tedaldo nevezetű lovag, ki némelyek
2 2,3| első Lamberto, a második Tedaldo, a harmadik pedig Agolante
3 2,3| történt, hogy a dúsgazdag Tedaldo meghalálozott, s minden
4 3,7| HETEDIK NOVELLA~Tedaldo hajba kap kedvesével, elutazik
5 3,7| valamely nemes ifjú, bizonyos Tedaldo degli Elisei nevezetű, ki
6 3,7| egyik testvéröket, bizonyos Tedaldo nevezetűt, ki rég ideje
7 3,7| gyilkolta meg, mivelhogy ama Tedaldo szeretője volt a feleségének,
8 3,7| az asszonnyal lehessen.~Tedaldo fölöttébb elcsodálkozott,
9 3,7| bizonyosan tudjuk, hogy Tedaldo Elisei meggyilkolásával
10 3,7| lementek és aludni tértek. Tedaldo ennek hallatára elgondolkodott
11 3,7| patakzottak könnyei, hogy Tedaldo szinte maga is sírva fakadt
12 3,7| meggyilkolták amaz embert, kit Tedaldo gyanánt eltemettek, rebesgettek
13 3,7| ügyetlenül kibökkentett Tedaldo társa, ki tudott a dologról.
14 3,7| szeretted, ki meghalt, hanem Tedaldo Eliseit. De mondd csak:
15 3,7| Én bizonyosan tudom, hogy Tedaldo téged semmire nem kényszerített:
16 3,7| folytattál. De lássuk csak: talán Tedaldo megérdemelte ezt a bánásmódot?
17 3,7| férjed jogtalanul volt és van Tedaldo miatt veszedelemben, te
18 3,7| valaha megtörténik, hogy Tedaldo kóborlásából ide visszatér,
19 3,7| hibát követtem el abban, mit Tedaldo ellen cselekedtem, és hahogy
20 3,7| de hogyan lehetséges ez? Tedaldo nem térhet vissza többé:
21 3,7| erre a zarándok:~- Madonna, Tedaldo bizony nem halott, miként
22 3,7| bizony mondom neked, hogy Tedaldo él; és reménylem, hogy hamar
23 3,7| pedig életben látnám.~Akkor Tedaldo elérkezettnek vélte az időt,
24 3,7| melyet benne látott: miért is Tedaldo kivont kebléből valamely
25 3,7| meglátta, ráismert, hogy Tedaldo; a szava is elállt, olyannyira
26 3,7| hogy a Ciprusból megtért Tedaldo gyanánt üdvözölje, hanem
27 3,7| mint afféle sírból hazajáró Tedaldo elől. Mondta akkor neki
28 3,7| elől. Mondta akkor neki Tedaldo:~- Madonna, ne kételkedjél,
29 3,7| megbizonyosodott felőle, hogy valóban Tedaldo, zokogva nyakába borult
30 3,7| csakhogy visszajöttél.~Tedaldo megcsókolván és megölelvén
31 3,7| reménykedett már megszabadulásában; Tedaldo pedig a porkoláb engedelmével
32 3,7| akarok én, mint: bocsásd meg Tedaldo négy testvérének, hogy téged
33 3,7| igazság gyanánt, hogy ő az, ki Tedaldo Eliseit meggyilkolta, s
34 3,7| hogy ők voltak azok, kik Tedaldo Eliseit meggyilkolták, nem
35 3,7| pedig a nap felvirradt, Tedaldo felkelt, s minekutána az
36 3,7| kinek teszi ezt; mivel pedig Tedaldo kevés napok múltán elérkezettnek
37 3,7| kellemetes volt, csak éppen hogy Tedaldo rokonainak nem lehetett
38 3,7| tegye e lakomát, csupán Tedaldo; én tehát meg akarom mutatni
39 3,7| csakugyan ő az. Ennek láttára Tedaldo sok mindent elmondott nekik
40 3,7| ezeknek a locsogásoknak? Tedaldo azzal, hogy megmentett engem,
41 3,7| fölöttébb kedvökre volt Tedaldo testvéreinek s mind a férfiaknak
42 3,7| voltak, mind általmentek Tedaldo házába, s estére kelvén
43 3,7| Faziuolo.~Felelte erre Tedaldo testvérei füle hallatára:~-
44 3,7| katona volt, mint jómagunk.~Tedaldo bátyja ennek hallatára előrelépett,
45 3,7| Faziuolo volt, nem pedig Tedaldo; ekképpen testvéreinek s
46 3,7| másnak gyanakodása eloszlott.~Tedaldo pedig, ki dúsgazdag ember
|