Nap, Novella
1 2,2 | várták az alkalmas helyet és időt, hogy gonosz tervüket végrehajtsák.
2 2,2 | helyet és az előrehaladott időt, megtámadta őt, és kirabolta,
3 2,6 | tengeröbölben, s várták a kedvező időt, hogy továbbmehessenek.
4 2,6 | elérkezettnek látták az időt az indulásra; akkor Curradónak
5 2,8 | s elérkezettnek vélte az időt, magához hívatta, mintha
6 2,9 | mígnem elérkezettnek látta az időt, hogy végrehajtsa azt, mit
7 3,1 | alkalmatos órában mindig időt szakítottak rá, és siettek
8 3,2 | s elérkezettnek vélte az időt, hogy vagy csillapítja sóvárgását,
9 3,6 | Catella elérkezettnek vélte az időt, hogy dühét kiadja, haragra
10 3,7 | elhallgatott, a Királynő, nehogy az időt vesztegessék, nyomban felszólította
11 3,7 | amint alkalmatosnak vélte az időt, egymagában elment kedvesének
12 3,7 | Tedaldo elérkezettnek vélte az időt, hogy felfedje magát, és
13 3,7 | múltán elérkezettnek látta az időt, hogy békességet teremtsen
14 3,9 | buzgón szoptatta. S mikor az időt elérkezettnek vélte, fölkerekedett,
15 4,2 | kancalovaglásra kiruccant; s midőn az időt elérkezettnek vélte, innét
16 4,3 | fölszereltek, s várták a megszabott időt. Ninetta pedig, ki igen
17 4,8 | az asszonynak az elmúlt időt és maga szerelmét, melyet
18 5,1 | megszerezte, minekutána kevés időt annak szentelt, hogy a siránkozó
19 5,1 | végrehajtására, s mikor az időt elérkezettnek látta, három
20 5,5 | mikor alkalmatosnak vélte az időt, felfedte előtte szerelmét,
21 5,8 | s annak utána, mikor az időt elérkezettnek vélte, elhívatta
22 5,9 | hölgy elérkezettnek vélte az időt szóba hozni azt, amiért
23 5,10| menyecske elérkezettnek látta az időt, ennek apróra feltárta szándokát.
24 6,9 | elérkezettnek látták az időt, hogy hazatérjenek, lassú
25 7,5 | hogy ne vesztegessék az időt, Fiammetta felé fordult,
26 7,5 | jöhessen fel; amint pedig az időt elérkezettnek látta, az
27 7,8 | sokat utazott, és kevés időt töltött véle, beleszeretett
28 7,9 | elrabolta tőlem mind amaz időt, melyet különben a férfiak
29 7,10| mulatozásokban töltötték az időt mind vacsoráig. Mikor pedig
30 8,3 | azért hát ne vesztegessük az időt, hanem induljunk.~Felelte
31 8,7 | gyönyörűségekben töltötték az időt és gúnyolódtak a deákon.
32 8,7 | mikor elérkezettnek vélte az időt, elküldötte a hölgynek,
33 8,9 | mester elérkezettnek látta az időt, mint ahogy valamikor Brunóhoz,
34 8,10| reménylem, hogy még sok boldog időt tölthetek véled; de némiképpen
35 8,10| s ekképpen töltötték az időt mind a vacsora órájáig,
36 9,5 | beszélni kíván róla, az időt és helyet, melyet ama tárgy
37 9,8 | elmegyek.~Mikor pedig az időt elérkezettnek vélte, elment
38 10,5 | várta az arra megszabott időt. Midőn tehát ez elérkezett,
39 10,7 | pedig ne vesztegessem az időt, máris indulok és hozzáfogok.~
40 10,9 | keresztes hadjárat; Torello időt szab feleségének, midőn
41 10,10| Gualtieri elérkezettnek vélte az időt, hogy utolsó próbára vesse
42 10,10| is elérkezettnek vélte az időt, hogy elvegye tőle mind
43 10,10| hölgyek pedig, mikor az időt alkalmatosnak vélték, magok
|