Nap,  Novella

 1  1,1 |             hogy elvetemedett ember, olyannyira, hogy bizonyára nem lesz
 2  1,1 |     lakossága minden szavát elhitte; olyannyira, hogy a szertartásnak végeztével
 3  1,1 |    szentségének s tiszteletének híre olyannyira megnövekedett, hogy már
 4  1,2 | ismeret-furdalás avagy szégyenkezés, olyannyira, hogy a cifralányok és a
 5  1,7 |           kit én csavargónak néztem, olyannyira, hogy visszariadt a lelkem
 6  1,9 |            hitvány gyávasággal tűri; olyannyira, hogy ki-ki azzal könnyít
 7  1,10|          öreg szívébe amaz lángokat, olyannyira, hogy azt hitte, nem is
 8  2,5 |             és akkoriban még özvegy: olyannyira, hagy nem törődött atyja
 9  2,5 |            felé haladtak, Andreuccio olyannyira bűzlött, hogy egyikök így
10  2,7 |           egyenesen beléje rohantak. Olyannyira, hogy mivel a csónak a dühöngő
11  2,8 |              akadt párja a szigeten: olyannyira, hogy sem tornában, sem
12  3,2 |             e szegény csatlóssal is; olyannyira, hogy már igen keserves
13  3,3 |          daliás úriemberbe, mégpedig olyannyira, hogy amely napon őt nem
14  3,5 |       odaajándékozza neki, mivelhogy olyannyira szerelmes a feleségébe.
15  3,7 |          tetszetős és főpapos módra, olyannyira, hogy nem sül ki a szemök
16  3,7 |       esztendeje kóborol a világban. Olyannyira, hogy e három fent mondott
17  3,7 |          Tedaldo; a szava is elállt, olyannyira megrémült tőle, mint valami
18  3,8 |      kimondhatatlanul féltékeny rám, olyannyira, hogy véle csupán gyötrelem
19  3,8 |              szerettem őt életemben, olyannyira, hogy álló éjszakán át karjaimban
20  3,10|             keményen gyötör engemet, olyannyira, hogy alig bírom elviselni.~
21  3,10|           visszakergették a pokolba, olyannyira, hogy ez egyszer úgy kiverték
22  4,1 |       figyelmes lett az asszonyra, s olyannyira szívébe fogadta őt, hogy
23  4,1 |         annak könnyei, kit életedben olyannyira szerettél; hogy pedig ezeket
24  4,5 |           ideig keservesen zokogott, olyannyira, hogy szinte megfürösztötte
25  4,9 |          ébredt benne a férfi iránt, olyannyira, hogy nála jobban semmit
26  4,9 |               és igen megháborodott, olyannyira, hogy Guardastagno iránt
27  4,10|              züllött erkölcsű ember, olyannyira hogy nem volt már sem rokona,
28  5,3 |         lándzsa bal melléig szaladt, olyannyira, hogy annak hegye felszakította
29  5,7 |             ugyancsak beleszeretett, olyannyira, hogy csak akkor érezte
30  6,4 |       magának a tárgynak látszottak; olyannyira, hogy alkotásainak láttán
31  7,3 |       csordultig töltött kancsókkal, olyannyira, hogy aki látja, nem is
32  7,9 |              halálosan beleszeretett olyannyira, hogy szüntelenül, nappal
33  8,2 |         éppen elég vagyon; de ha már olyannyira szeretsz, tedd meg bizonyos
34  8,7 |             szólván a hidegről, mely olyannyira csípte, hogy semmiképpen
35  8,9 |              meg a többi jó falatok, olyannyira, hogy nem tágítottak mellőle,
36  8,9 | kimondhatatlanul ne szeretett volna, olyannyira el tudtam kápráztatni valamennyit
37  8,10|    egyre-másra akadt valamely ürügy, olyannyira, hogy hétszer is el kellett
38  9,9 |            csípejét, hol az oldalát, olyannyira, hogy szinte a csontjait
39 10,4 |            oly nagy jót cselekedett, olyannyira, hogy ha magának megtartja,
40 10,5 |            megbizonyosodhatnám, hogy olyannyira szeret engem, amint mondod,
41 10,9 |           módon megvendégelték őket, olyannyira, hogy ha maga a császár