Nap,  Novella

 1 10,8|             Gisippus felesége, holott Titus Quinctius Fulvus felesége, ~
 2 10,8|               abban a hiszemben, hogy Titus megveti őt, azt mondja,
 3 10,8|                 meghalni kívánkozván. Titus megismeri, s hogy megmentse,
 4 10,8|              valamennyiöket felmenti, Titus pedig húgát Gisippusnak
 5 10,8|        értelemmel megáldott fia volt, Titus Quinctius Fulvus nevezetű,
 6 10,8|              ott ült kettejök között, Titus, kinek szinte feladata volt
 7 10,8|               tőle, hazatértek. Ottan Titus egymagában szobájába vonult,
 8 10,8|               nyomorult is az életed, Titus! Hová és mire irányítottad
 9 10,8|           Tehát mit fogsz cselekedni, Titus? Hagyd abba idétlen szerelmedet,
10 10,8|              oka felől. De minekutána Titus kitérő válaszokat adott,
11 10,8|        Gisippus észrevette, végezetül Titus kényszerűségében nagy sírás
12 10,8|               felelt neki ekképpen:~- Titus, ha nem szorulnál úgy a
13 10,8|             mint volt az enyém.~Amint Titus hallotta Gisippusnak ím
14 10,8|              Felelte erre Gisippus:~- Titus, ha barátságunk adhat nékem
15 10,8|              szerelmed sóvárog.~Ámbár Titus röstelkedett beleegyezni
16 10,8|               ez szavakra Gisippus:~- Titus, emez dologban, hogy foganatja
17 10,8|              miért is Gisippus, midőn Titus már meggyógyult, s megint
18 10,8|              feküdjék felesége mellé. Titus ennek hallatára szörnyű
19 10,8|            ekképpen folyt Sofronia és Titus házassága, történt, hogy
20 10,8|       miképpen vagyon a dolog, mit is Titus nyilván megbizonyított néki
21 10,8|              adta feleségül. Másfelől Titus mindent megtudott, s nagy
22 10,8|         Sofronia illendő férjet nyert Titus Quinctius Fulvusban, ki
23 10,8|              nem azért bánkódik, mert Titus felesége lett, hanem amaz
24 10,8|           hogy Sofronia titokban lett Titus Quinctius felesége; ennek
25 10,8|            római léleknek.~Minekutána Titus ekképpen szólott, zordon
26 10,8|       próbálni, ha emlékszik-e még rá Titus; s minekutána meg­tudta,
27 10,8|              álldogált előtte, mígnem Titus jött; de nyomorúságos állapotja
28 10,8|          vonni annak tekintetét, hogy Titus megismerje és hívassa; mivel
29 10,8|             és hívassa; mivel azonban Titus elhaladt mellette, és Gisippus
30 10,8|            Véletlenül úgy esett, hogy Titus éppen akkor érkezett a törvényházba,
31 10,8|             visszahívta Gisippust, és Titus előtt szólott hozzá ekképpen:~-
32 10,8|               látta, hogy ez az ember Titus, és nyilván megismerte,
33 10,8| könyörületessége megmentsen.~Másfelől Titus szólott ekképpen:~- Bíró
34 10,8|       harmadikat is azoknak kedvéért. Titus kimondhatatlan örömmel ölelte
35 10,8|             testvére gyanánt fogadta; Titus pedig, minekutána Gisippust
36 10,8|                mellyel méltán adózott Titus hálás barátságának, elhatározta,
37 10,8|              boldogan, ő Fulviájával, Titus pedig Sofroniájával, s barátságuk
38 10,8|           volna oly nagy a tüze, mely Titus könnyeit és sóhajtásait
39 10,9|            egyenlőképpen magasztalták Titus hálás nagylelkűségét, midőn