Nap,  Novella

 1  1,1 |        Teremtőm, hogy módomban volt egyre többet javítani helyzetemen.~-
 2  1,1 |         mondotta meg, a barát pedig egyre csak biztatta, hogy beszéljen.
 3  1,2 |           szüntelenül gyarapszik és egyre fényesebbé és ragyogóbbá
 4  1,3 |         dolog igen a körmére égett, egyre törte a fejét, hogyan és
 5  2,1 |             kell verni, mindazáltal egyre azon járt az eszük, hogyan
 6  2,3 |      mégiscsak nemes ember, úgyhogy egyre jobban megkedvelte; és már
 7  2,5 |           bár többre is alkudozott, egyre sem tudott megegyezni; de
 8  2,5 |      megfelelt; ezért aztán az ifjú egyre jobban hitte azt, amit jobb
 9  2,7 |             nem szűnt, hanem inkább egyre nagyobb erővel dühöngött,
10  2,7 |          meg újra megbámulta őt, és egyre gyönyörűbbnek látta, s megesett
11  2,10|             a tengerre. És miközben egyre figyelmesebben nézelődtek,
12  3,3 |            jobban annak, hogy terve egyre jobban kezd sikerülni. És
13  3,7 |    vagyonnak, annál több jut belőle egyre, mindegyikök ordítozással
14  3,8 |            sírván és jajveszékelvén egyre csak azt kérdezgette:~-
15  3,10|        attól, hogy ne menjen dolgom egyre rosszabbul, s azt hiszem,
16  4,7 |            folytonos gyönyörűségben egyre jobban lángra gyúltak, történt,
17  4,8 |         leánya volt. És hogy korban egyre növekedett, ez a pajtáskodás
18  4,10|   szerelmöket s egymás mulattatását egyre nagyobb gyönyörűséggel folytatván.~
19  5,1 |             hamar idő múltán elméje egyre jobban kibontakozván, csodálatba
20  5,7 |           terhességét, de mivelhogy egyre gömbölyödött, látta, hogy
21  5,10|          többit pedig bízd reám; de egyre figyelmeztetlek, leányom,
22  6   |       sétálgatván a harmatos fűben, egyre távolodott velük a szép
23  6   |         mindaddig, mígnem már a nap egyre feljebb hágott, s kezdett
24  6,9 |       ülések lépcsők módjára lefelé egyre szűkülő körökben vannak
25  7,3 |   komaasszonyát; és hogy hetykesége egyre növekedett, most már sokkalta
26  7,3 |         pedig bízd reám.~Férjemuram egyre csak kopogtatott, mire a
27  7,9 |        szüntelenül járt a szája, és egyre csak ezeket a bolondságokat
28  7,9 |      magadéban láttalak.~Nicostrato egyre jobban álmélkodott, végezetül
29  8,4 |         csak rajtad áll; de arra az egyre kérlek, hogy mindez titokban
30  8,7 |           idő pedig haladt, s a nap egyre feljebb hágott. De mikor
31  8,7 |             őket kezeivel, miközben egyre átkozta maga életét, kedvesét
32  8,9 |    hívogatni, mindig véle voltak, s egyre mondogatták, hogy másnak
33  8,10|         gyönyörűségben hált vele, s egyre jobban nekitüzesedett. Reggelre
34  8,10|       fillérjébe is került volna, s egyre jobban annak hálójába bonyolódott,
35  8,10|          színlelvén, tovább is csak egyre zokogott. Salabaetto, kinek
36  9,2 |             hogy a fejedelemasszony egyre jobban belelovalta magát,
37  9,5 |             Calandrino pajtás, hogy egyre csak sóhajtozol?~Felelte
38 10,9 | cselekedetei felől, s minden dolgát egyre jobban magasztalta. Minekutána
39 10,9 |             sem pedig a szultán őt, egyre csak Paviában járt gondolatja,