Nap,  Novella

 1  1,1 |         újból keserves zokogásra fakadt. Szólott akkor a barát:~-
 2  1,4 |   megszégyení­téstől, hogy sírva fakadt. Az apátúr pedig rávetette
 3  2,3 |     minek nyomában bőséges áldás fakadt a szigeten, ő maga pedig
 4  2,6 |   hallatára megindulásában sírva fakadt, és lelkére beszélt az asszonynak,
 5  2,6 |          reménységemet.~És sírva fakadt s elhallgatott.~Mondá ekkor
 6  2,7 |        együtt keserves zokogásra fakadt.~És elérkezett a délutáni
 7  2,7 |       eme szavak hallatára sírva fakadt; s minekutána a haldokló
 8  2,7 |         újból keserves zokogásra fakadt. Antigono tehát mondá neki:~-
 9  2,7 |  Antigono megindultságában sírva fakadt; s minekutána kicsinyég
10  3,7 |     Tedaldo szinte maga is sírva fakadt szánakozásában; odalépett
11  4,1 |         s oly keserves zokogásra fakadt, mint valamely gyermek,
12  4,1 |          fölébe hajolt, és sírva fakadt, s mintha csak forrás támadott
13  4,1 |        járja, keserves zokogásra fakadt. Mondá akkor néki az asszony:~-
14  4,5 |         föléje hajolt, könnyekre fakadt, és nagy ideig siratta,
15  4,6 |         e szavak hallatára sírva fakadt, és sírván gyöngéden fölemelte
16  4,7 |          ezt Simona látta, sírva fakadt, és sikoltozott, és szólította
17  4,8 |     forrásává, jó pedig soha nem fakadt belőle. Mivel pedig a természetes
18  5,2 |        csónakja mellett és sírva fakadt. Ennek láttára mege­sett
19  5,2 |      nézett a leánynak, és sírva fakadt, és megölelvén homlokon
20  5,3 |   kedvesét nem találja, és sírva fakadt, és ide-oda járt-kelt az
21  5,4 |   betakarózván, keserves sírásra fakadt, és kérte atyját, bocsásson
22  5,5 |          és elérzékenyülve sírva fakadt, s megölelte őt, ámbár a
23  5,5 |         is elérzékenyülten sírva fakadt. Bernabuccio tüstént elküldött
24  5,8 |         csupán ím ez egyetlen jó fakadt, hanem ezenfelül mind a
25  5,9 |          ott a hölgy előtt sírva fakadt, s egyetlen szóval nem tudott
26  7,2 |          ekképpen szólván, sírva fakadt, és megint rákezdte:~- Jajjaj,
27  8,7 |    módját nem látta, újból sírva fakadt, nagy elkeseredés vett rajta
28  8,7 |          újfent keserves sírásra fakadt, s kérte, jöjjön a toronyhoz,
29  8,7 |     végre céloztak, újfent sírva fakadt, és szólott ekképpen:~-
30  8,7 |    nekibúslakodott, s újra sírva fakadt, mégpedig oly keservesen,
31  8,10|        vele együtt maga is sírva fakadt, és szólott ekképpen:~-
32  8,10|         mint hajnalban a frissen fakadt rózsa. Mégis, minekutána
33  9,1 | csodálkozás oda, hangos hahotára fakadt, mikor látta, hogy Alessandro
34  9,3 |         mester harsány nevetésre fakadt, tátott szájjal, úgyhogy
35 10,5 |         szavainak hallatán sírva fakadt, és bizonykodott, hogy ily
36 10,8 |     könnyei láttán maga is sírva fakadt, és zokogva felelt neki
37 10,8 |   végigmérte, keserves zokogásba fakadt, és panaszkodott, hogy Gisippus
38 10,8 |          is megindulásában sírva fakadt és szólott:~- Varro, valóban