Nap,  Novella

 1  1,1 |  valahányszor pedig eszembe jut, sírva fakadok, mint látod, és
 2  1,4 |         megszégyení­téstől, hogy sírva fakadt. Az apátúr pedig
 3  2,2 |          vigasztalan állapotában sírva nézelődött körös-körül,
 4  2,6 |         hallatára megindulásában sírva fakadt, és lelkére beszélt
 5  2,6 |  Giusfredi nevezetű fia. A hölgy sírva felelte, hogy két gyermeke
 6  2,6 |      elveszett reménységemet.~És sírva fakadt s elhallgatott.~Mondá
 7  2,7 |         az embert, újra meg újra sírva kérték, könyörüljön rajtuk;
 8  2,7 |          is eme szavak hallatára sírva fakadt; s minekutána a haldokló
 9  2,7 |        Antigono megindultságában sírva fakadt; s minekutána kicsinyég
10  2,8 |         parancsának. A gyermekek sírva fakadtak, és azt mondták,
11  2,8 |     mikor el akarták vinni őket, sírva fakadtak, mondá a mesternek,
12  2,8 |      szerette őket, hogy mintsem sírva fakadjanak, parancsolta:
13  3,7 |      hogy Tedaldo szinte maga is sírva fakadt szánakozásában; odalépett
14  4,1 |         serleg fölébe hajolt, és sírva fakadt, s mintha csak forrás
15  4,6 |   természetű, e szavak hallatára sírva fakadt, és sírván gyöngéden
16  4,7 |          Mikor ezt Simona látta, sírva fakadt, és sikoltozott,
17  5,2 |     köpönyegébe burkolván fejét, sírva lefeküdt a bárka fenekére.
18  5,2 |      ottan a csónakja mellett és sírva fakadt. Ennek láttára mege­
19  5,2 |    szemébe nézett a leánynak, és sírva fakadt, és megölelvén homlokon
20  5,3 |         kedvesét nem találja, és sírva fakadt, és ide-oda járt-kelt
21  5,3 |         ím ez környéken?~A leány sírva felelte, hogy az erdőben
22  5,5 |        leánya, és elérzékenyülve sírva fakadt, s megölelte őt,
23  5,5 |          maga is elérzékenyülten sírva fakadt. Bernabuccio tüstént
24  5,7 |        miért is társaival együtt sírva lement, s a poroszlók között
25  5,8 |         leány megkapta a döfést, sírva és sikoltozva arcára bukott,
26  5,8 |          mennyien oly keservesen sírva fakadtak, mintha csak velök
27  5,9 |        ebédre, ott a hölgy előtt sírva fakadt, s egyetlen szóval
28  7,2 |     lenned.~És ekképpen szólván, sírva fakadt, és megint rákezdte:~-
29  8,7 |          módját nem látta, újból sírva fakadt, nagy elkeseredés
30  8,7 | kegyetlen végre céloztak, újfent sírva fakadt, és szólott ekképpen:~-
31  8,7 |          nekibúslakodott, s újra sírva fakadt, mégpedig oly keservesen,
32  8,10|    leányt, s vele együtt maga is sírva fakadt, és szólott ekképpen:~-
33 10,5 |     hölgy ura szavainak hallatán sírva fakadt, és bizonykodott,
34 10,8 |   amannak könnyei láttán maga is sírva fakadt, és zokogva felelt
35 10,8 |          Miért is megindulásában sírva fakadt és szólott:~- Varro,
36 10,9 |          és melléje ülvén szinte sírva ekképpen fogott szóba:~-
37 10,10|          S bolondságát, amíg él, sírva bánja!~Amint Fiammetta bevégezte