Nap,  Novella

 1  1,4 |     csoszogást hall, odaillesztette szemét egy keskeny ajtóhasadékhoz,
 2  1,4 |           Az apátúr pedig rávetette szemét, s mikor látta, mely igen
 3  2   |              s miután végigjártatta szemét az egész társaságon, parancsolta
 4  2,2 |             egymás után rávetette a szemét, és fölöttébb megtetszett
 5  2,8 |        könyörgéseivel; de lesütötte szemét, és szinte meg­semmisülten
 6  3,3 |      kedvökre vagyon, ha rájuk veti szemét, s nyomukban settenkedik,
 7  3,8 |       éretted.~Az asszony lesütötte szemét, s nem tudta, hogyan tagadja
 8  4   |      hasonló teremtéseken legelteti szemét. A Múzsák nők, s ámbátor
 9  4,1 |          ekképpen szólván lesütötte szemét, s oly keserves zokogásra
10  4,1 |             és a szívre függesztvén szemét, imigyen szólott:~- Jaj,
11  4,3 |           eszünket elveszi, lelkünk szemét sötétségbe borítja, szívünket
12  4,5 |    Lisabetta, ki gyakorta rávetette szemét, különösképpen kezdte kedvét
13  4,6 |       könnyhullajtás közben lezárta szemét és száját, rózsakoszorút
14  4,7 |          Andreuola iránt, rávetette szemét Emiliára, s ekképpen értésére
15  4,10|            tartotta; és felnyitotta szemét, de semmit nem látott, s
16  5,1 |         fölöttébb kívánkozott látni szemét, mely mélységes álomban
17  5,1 |      fölemelte fejét, és kinyitotta szemét; s mikor maga előtt látta
18  5,1 |      szavaira, de mikor látta, hogy szemét kinyitotta, mereven rábámult,
19  5,2 |        Tuniszba kívánna menni, hogy szemét megelégítse abban, mire
20  5,7 |           loppal gyakorta rávetette szemét, ugyancsak beleszeretett,
21  5,7 |           szívesen rajta felejtette szemét, mégiscsak észrevette, s
22  5,8 |            visszahúzódott tehát, és szemét a szerencsétlen leányra
23  6,4 |        festettek, hogy a tudatlanok szemét gyönyörködtessék, mint hogy
24  6,9 |         rándult, hanem égnek emelte szemét s kezeit, és szólott oly
25  7,7 |          nemes hölgy ráfüggesztette szemét, és minden szavát elhitte,
26  8,7 |           nem tartotta földre sütve szemét, hanem mivel annyira s még
27  8,7 |           homályosítják el értelmem szemét, mint valamikor hitszegő
28  8,9 |         figyelmezéssel irányí­totta szemét, volt két festő, Bruno és
29  8,10|      minekutána kicsinyég lesütötte szemét, s pirulása oszladozott,
30  9,3 |    irult-pirult szégyel­letében, és szemét lesütvén, s egy mukkot nem
31  9,5 |     köszöntést, és rajta felejtette szemét Calandrinón, nem ugyan huncutságból,
32 10,3 |    pillanatban felnyitotta értelmem szemét, melyet nyomorult irigység
33 10,7 |     egyszer-másszor rajta felejtvén szemét, forró szerelemre gyulladt
34 10,8 | reménységtől? Nyisd meg értelmednek szemét, s ismerd meg magadat, ó,
35 10,9 |         segíts!” Torello kinyitotta szemét és körültekintvén nyilván
36 10,9 |      kicsinyég némán reámeresztette szemét; és megismervén, hogy ez