Nap, Novella
1 5,1| csúfolkodásból mindenki Cimone néven nevezte, mi is az
2 5,1| szüntelenül szeme előtt; minek is Cimone igen megörült, mivelhogy
3 5,1| voltak, mint a városiak. Cimone tehát kiment a falura, és
4 5,1| leánynak szolgái. Midőn Cimone a leányt meglátta, mintha
5 5,1| elálmélkodott és mondá:~- Cimone, mit keresel itt az erdőben
6 5,1| fölkelt, és mondotta néki:~- Cimone, Isten áldjon.~Felelte erre
7 5,1| Isten áldjon.~Felelte erre Cimone:~- Én veled megyek.~És ámbátor
8 5,1| házáig elkísérte; innen pedig Cimone atyjának házába ment, s
9 5,1| megváltoztassa. Minekutána tehát Cimone szívébe, melybe eleddig
10 5,1| hölgyeim, mit gondoljunk Cimone felől? Bizonyára azt, hogy
11 5,1| vezéreli őket sugaraival. Ámbár Cimone, Efigenia iránt való szerelmében,
12 5,1| szerint cselekedjék. De Cimone, ki nem engedte, hogy Galesónak
13 5,1| jövendőbeli férje érte küldött, Cimone ekképpen szólott magában: „
14 5,1| orrát, és útnak indultak. Cimone, ki semmit nem aludt, másnap
15 5,1| a tengerbe süllyesztünk.~Cimone ellenfelei a fedélzeten
16 5,1| a védekezésre, miért is Cimone, minekutána így beszélt,
17 5,1| magukat. Mondotta akkor nekik Cimone:~- Ifjú uraim, nem a zsákmány
18 5,1| Pasimunda az eljegyzéssel.~Cimone tehát (minekutána a leányt
19 5,1| rodosziakat útjokra bocsájtotta. Cimone tehát, ki határtalanul boldog
20 5,1| valamennyien, kiváltképpen pedig Cimone s velük együtt Efigenia,
21 5,1| sem telt el azóta, hogy Cimone a rodosziakat útjokra bocsájtotta,
22 5,1| leszállt az éjszaka, melytől Cimone soha még nem élvezett gyönyörűségeket
23 5,1| igen elbúslakodott ezen Cimone. Úgy érezte: az istenek
24 5,1| zokogván keményen átkozta Cimone szerelmét, és káromolta
25 5,1| istenek nem engedik meg, hogy Cimone, ki őt akaratjok ellenére
26 5,1| ama rodosziak is, kiket Cimone útjokra engedett. Nem is
27 5,1| útjára engedtek; eme dolgon Cimone fölöttébb megháborodott,
28 5,1| szerencsétlen és szerelmes Cimone, alighogy megnyerte, és
29 5,1| a dolgot, eszébe jutott Cimone, kit bajtársaival egyetemben
30 5,1| adta fel neki a szót:~- Cimone, valamint az istenek jóságos
31 5,1| szavak egészen eloszlatták Cimone csüggedését, és nem sokat
32 5,1| lárma és a jajveszékelés. De Cimone és Lisimaco és bajtársaik
33 5,1| kezében kirohant, akkor Cimone nagy vitézül fejen sújtotta,
34 5,1| bátyjának segítségére sietett, Cimone ugyancsak egy csapással
35 5,1| akartak férkőzni, Lisimaco és Cimone bajtársai megsebesítettek
36 5,1| hogy rövid számkivetés után Cimone Efigeniával megtérhetett
|