Nap,  Novella

 1  2,6 |            mégis így volna a dolog, kimondhatatlanul boldog volnék, mivel úgy
 2  2,6 |            tisztességgel fogadta, s kimondhatatlanul megörült, hogy felesége
 3  2,7 |             vélte, hogy a fejedelem kimondhatatlanul boldog, mivel ily gyönyörű
 4  2,7 |           minekutána bizonyos ideig kimondhatatlanul gyönyörűséggel időzött vele,
 5  2,7 |           helyezte el a leányt, aki kimondhatatlanul búslakodott, hanem egyik
 6  2,7 |         koronát viselnek.~A szultán kimondhatatlanul megörvendezett mindezeken,
 7  2,8 |            volt, kit ő is, férje is kimondhatatlanul szeretett, részben mivel
 8  2,8 | nyolcesztendős, s mind valamennyien kimondhatatlanul szép és kedves gyermekek
 9  3,3 |             A barát ennek hallatára kimondhatatlanul nekidühödött, s egy szót
10  3,6 |             e másik hölgyet szereti kimondhatatlanul; ebben pedig mindaddig megmaradt,
11  3,7 |             el kell majd siratnia - kimondhatatlanul jókedvre derült, s gyengéden
12  3,8 |         létére is, minden ok nélkül kimondhatatlanul féltékeny rám, olyannyira,
13  3,9 |     ugyanannyit; ezen a nemes hölgy kimondhatatlanul boldog volt, s erejétől
14  4,5 |          igaz volt álomlátása. Ezen kimondhatatlanul elbúslakodott, de érezte,
15  4,10|             kedvese pedig ugyancsak kimondhatatlanul örvendezett. Annak utána
16  5,2 |          visszatértek Lipariba, hol kimondhatatlanul nagy volt az ujjongás. Ottan
17  5,3 |             én megbékítelek.~Pietro kimondhatatlanul boldog volt, Agnolella még
18  5,7 |        leánya s unokája már halott, kimondhatatlanul megbánta, amit cselekedett,
19  6,8 |    ezenfelül dúsgazdag ember lévén, kimondhatatlanul meg tudta tisztelni azt,
20  7,6 |      hazakíséri~Fiammetta novellája kimondhatatlanul tetszett az egész társaságnak,
21  7,6 |             asszony ennek hallatára kimondhatatlanul megrökönyödött, de félelmében
22  7,7 |             hová lyukad ki a dolog, kimondhatatlanul boldog volt; mikor pedig
23  8,7 |             lemegyen érette. A deák kimondhatatlanul boldog volt, s a mondott
24  8,9 |           nagyságához képest, nékem kimondhatatlanul nagy, s tudom, nincs a világon
25  8,9 |          mester, sem deák, ki engem kimondhatatlanul ne szeretett volna, olyannyira
26  8,10|           Salabaetto ennek hallatán kimondhatatlanul boldog volt, és elfogadván
27  8,10|         felelt ekképpen:~- Madonna, kimondhatatlanul kedvemre vagyon nékem minden,
28  8,10|          szeretlek az életem­nél, s kimondhatatlanul örülök, hogy ama szándokkal
29  9,5 |          nem vennének észre, közben kimondhatatlanul jól mulattak Calandrino
30  9,5 |             mi a dolgod.~Calandrino kimondhatatlanul boldog volt, átvette az
31 10,3 |       valaha egy nemes származású s kimondhatatlanul gazdag ember, neve szerint
32 10,5 |             szavak hallatán a hölgy kimondhatatlanul megörvendezett és szólott:~-
33 10,7 |        száguldani a királyt, és oly kimondhatatlanul megtetszett néki, hogy egyszer-másszor
34 10,9 |             időben Paviában leszel, kimondhatatlanul kívántam volna legalább
35 10,10|        bélyegezték, feleségén pedig kimondhatatlanul szánakoztak; ki is az asszonyoknak,