Nap, Novella
1 1 | csak nagy ritkán látogatták egymást, akkor is tisztes távolból,
2 1,2 | igen szívesen köszöntötték egymást; minekutána pedig Ábrahám
3 2,3 | magát vele; aztán átölelték egymást, és nagy gyönyörűséggel
4 2,6 | szenvedélyesen megszerették egymást. E szerelem pedig nem maradt
5 2,6 | lepihentek, és kezdték elhalmozni egymást a szerelem gyönyörűségeivel.~
6 2,7 | mivel szóból nem értették egymást, hanem jelekkel.~A sors
7 3,7 | pedig nyájasan köszöntötték egymást, mondá egyikök a menyecskének:~-
8 3,7 | élvezetekben részeltették egymást.~Mikor pedig a nap felvirradt,
9 4,1 | Tehát ekképpen szerették egymást nagy titokban, s a fiatalasszony
10 4,1 | kimondhatatlan örömmel üdvözölték egymást; és akkor véle együtt felment
11 4,4 | között, kik soha nem látták egymást, hanem azt is nyilván megtudjátok,
12 4,4 | láthatnák és ölelhetnék egymást.~De miközben a dolgok ekképpen
13 4,7 | hanem megelőzni igyekeztek egymást a hívogatásban. S miközben
14 4,7 | ottan is úgy szeretitek egymást, miként itt a földön!~De
15 4,8 | szabad volt szeretnünk egymást; mint látod, férjes asszony
16 4,9 | fegyverforgatásban, igen szerették egymást, és szokások volt mindennémű
17 5,3 | töröm magamat? Ezek szeretik egymást, ismerik egymást, mindegyik
18 5,3 | szeretik egymást, ismerik egymást, mindegyik egyenlőképpen
19 5,4 | egyetlenegyszer futtában megcsókolták egymást és elváltak. Másnap, mivel
20 5,4 | minekutána összevissza csókolták egymást, együtt lefeküdtek, s mind
21 5,4 | éjszakán által elhalmozták egymást gyönyörűséges élvezetekkel,
22 5,4 | és a fiatalok megölelték egymást, s mivel az éjszaka csak
23 5,5 | mérhetetlenül meggyűlölni egymást; egyiknek neve volt Giannole
24 5,5 | Giacomino eltávozott, igyekeztek egymást eltávolítani. Mondá Crivello
25 5,5 | közben ezerszer is megölelték egymást, s minekutána Giacomino
26 5,6 | miközben ily forrón szerették egymást, történt, hogy a leány valamely
27 5,6 | boldogsággal megölelték egymást, s élvezték ama gyönyörűséget,
28 5,6 | hosszú időn által szerették egymást, és a szerelem vitte rá
29 6,4 | tréfálkozván, csipkedik egymást ágrólszakadt külsejök miatt~
30 7,4 | sötét volt, hogy két ember egymást nem láthatta meg az utcán,
31 7,10| és nyilván igen szerették egymást; és más emberek módjára
32 8,7 | a ruháival, s gondolatai egymást kergették; mivel pedig a
33 8,8 | nyilvánvaló, hogy úgy szeretik egymást, mintha testvérek volnának,
34 10,8 | barátságos örömmel köszöntötték egymást, búcsút vettek tőle, s visszaküldötték
35 10,9 | ujjongással köszöntötték egymást, a szultán királyi ruhákba
|