Nap,  Novella

 1 10,3|            gazdag ember, neve szerint Náthán, kinek birtoka amaz út mentén
 2 10,3|              hogy éppoly gazdag, mint Náthán, megirigyelte annak hírét
 3 10,3|               hallatára szólott:~- Ó, Náthán, mely csodálatos a te bőkezűséged!
 4 10,3|             haragra gerjedt, minthogy Náthán magasztalásában maga hírnevének
 5 10,3|         felülmúlni, miként szeretném, Náthán bőkezűségét a nagy dolgokban,
 6 10,3|               harmadnapra odaért, hol Náthán lakott; kísérőinek meghagyta,
 7 10,3|               mutatni neki, hol lakik Náthán. Felelte Náthán vidáman:~-
 8 10,3|             hol lakik Náthán. Felelte Náthán vidáman:~- Fiam, nincs e
 9 10,3|          hacsak lehet, szeretné, hogy Náthán se ne lássa, se ne ismerje
10 10,3|               se ne ismerje meg. Mire Náthán felelt ekképpen:~- Ezt is
11 10,3|           gyönyörű palotájához. Ottan Náthán szólott egyik szolgá­jának,
12 10,3|               mondja, miképpen ő maga Náthán; azok tehát ekképpen cselekedtek.
13 10,3|    megkérdezte, kicsoda. Felelte erre Náthán:~- Én kisded gyermekkorom
14 10,3| végrehajthatja kaján szándokát. Akkor Náthán fölöttébb udvariasan megkérdezte,
15 10,3|         honnét jött, s mi a szándoka. Náthán hallván Mitridanes szavait
16 10,3|                és fölöttébb dicsérném Náthán virtusa irányában érzett
17 10,3|             egy kicsiny erdőt, melybe Náthán szinte minden reggel kimegyen,
18 10,3|         megkapta az útbaigazítást, és Náthán elvált tőle, nagy óvatosan
19 10,3|             következő nap felvirradt, Náthán, kinek szándoka megegyezett
20 10,3|             most meghalsz.~Erre pedig Náthán semmi egyebet nem felelt,
21 10,3|        leszállott lováról és zokogván Náthán lábai elé vetette magát,
22 10,3|             bűnömhöz méltónak ítélsz.~Náthán felemelte Mitridanest, gyöngéden
23 10,3|             tisztes mentségen, melyet Náthán lelt számára; és beszélgetés
24 10,3|           miképpen határozhatta magát Náthán arra, hogy néki ebben alkalmat
25 10,3|          tanácsot adott. Felelte erre Náthán:~- Mitridanes, ne csodálkozzál
26 10,3|      magaméból.~Mondotta erre tüstént Náthán:~- S hahogy megtehetnéd,
27 10,3|          mindjárt megmondom - szólott Náthán. - Te ifjú ember létedre
28 10,3|              itt maradsz házamban, és Náthán lesz a neved, én pedig elmegyek
29 10,3|         cselekedeteim megkisebbítenék Náthán hírét-nevét, én pedig nem
30 10,3|       fogadhatom el.~Minekutána tehát Náthán és Mitridanes efféle és
31 10,3|              beszélgetést folytattak, Náthán kívánságára visszatértek
32 10,3|       visszatértek a palotába, hol is Náthán több napokon által nagy
33 10,3|    kíséretével hazatérni kívánkozott, Náthán elbocsátotta őt, ki is nyilván
34 10,4|          odaadni, és erősködtek, hogy Náthán valóban felülmúlta Spanyolország