Nap,  Novella

 1  1  |       dolgok, melyek alább írva követ­keznek, kénytelen-kelletlen
 2  1  |   jómagam, hogy senki ellen nem követ el igazságtalanságot, ki
 3  1,1|      másképpen cselekszik, bűnt követ el.~Szólott erre a barát
 4  2,8|         ő haladéktalanul minden követ megmozgat, hogy kedvére
 5  2,9|         meg ne mozgasson minden követ, hogy véle hálhasson, ez
 6  3,3|         felelte, hogy többé nem követ el ilyesmit, s hogy a baráttól
 7  3,6|       Catellát szerette, minden követ megmozgatott, minek révén
 8  3,6|         neked. Továbbá pedig az követ­keznék, hogy férjed meg
 9  3,7|  különb-különbféleképpen minden követ megmozgatott, hogy visszahódítsa
10  4,3|        elbúslakodtak, és minden követ megmozgattak, hogy Ninettát
11  4,8|       fájdalommal. Mégis minden követ megmozgatott, hogy újból
12  5,7|       kötözve; s mikor az egyik követ, ki koros és nagy méltóságos
13  6,8|        Betto úr pajtásai minden követ megmozgattak, hogy belevonják
14  7,4|        magát, ~de csak egy nagy követ dob bele. Tofano kijön a
15  7,4|    kúthoz, felvett egy hatalmas követ, mely a kút kávájánál hevert,
16  7,4|      meg nekem”, és beledobta a követ a kútba. A víz nagyot loccsant,
17  8,3|         elmenjenek megkeresni a követ; s az napon dél múltáig
18  8,3|       elmennek, és megkeresik a követ; de minde­nekfelett kérte
19  8,3|   irányában haladván keresték a követ. Calandrino, mivel a legbuzgóbb
20  8,3| ugrándozott, s ahol csak fekete követ látott, rávetette magát
21  8,3|      magok is felvettek egy egy követ; de Calandrino még nem is
22  8,3|       Mugnonéban ily nagy erejű követ lehet találni?~Calandrino
23  8,3|      úgy a sarkába vágnám ezt a követ, hogy egy hónapig is megemlegetné
24  8,3|        pillanatban meglóbálta a követ, és belevágta Calandrino
25  8,3|      oldalába!~És elröpítette a követ, és alaposan oldalba találta
26  8,3|        ottan kirakta a rengeteg követ, mit összeszedett, annak
27  8,3|       magaddal, hogy ama becses követ keressük, annak utána pedig
28  8,3|   szerencsét­len; megleltem ama követ; s tudni akarjátok, vajon
29  8,3|   észrevette, hogy meglelte ama követ. És sok huzavona után, nagy
30  8,6|      velünk, hogy megtaláltad a követ; mostan pedig azt hiszed:
31  8,7|        feltette magában: minden követ megmozgat, és minden erejét
32  8,9|     magad is mozgass meg minden követ, hogy bevegyenek; és bizony
33 10,2|       senki nem vetett volna rá követ? Bizonnyal azt kellene mondanunk,
34 10,2| állhatná útját. Felelvén néki a követ alázatos hangon mondotta:~-