Nap,  Novella

 1  2,8 |          benne semmi tisztességtelen; Ámor pedig oly kegyes volt hozzám,
 2  2,10|            hát, boldogságom szerzője, Ámor,~S kútfője minden üdvnek
 3  2,10|               istenségem!~Szemem elé, Ámor, te állítottad~Már első
 4  2,10|           szeressen:~Mind a te műved, Ámor.~Mert bírtam már szerelmem
 5  3,6 |          lelkem, ne izgasd fel magad; Ámor az ő csalafintaságával megtanított,
 6  3,10| megtanulhatjátok belőle, hogy ámbátor Ámor szívesebben lakozik a ragyogó
 7  4,1 |             senki nem tudott róla; de Ámor, kinek szemé­ben nincs semmi
 8  4,1 |             áll. Ebben pedig a kegyes Ámor, a jóságos szerencse titkos
 9  4,4 |          vannak, kik azt hiszik, hogy Ámor csupán a szemek tüzétől
10  4,7 |       elhangzott már közöttünk, ámbár Ámor szívesen lakik nemes emberek
11  4,10|        csapták be rút fondorlatokkal.~Ámor! Midőn becsempészted szívembe,~
12  4,10|               hát gyorsan, könyörgöm!~Ámor, szüntesd meg kínjaim e
13  5,1 |           rejtett zugába, melyeket is Ámor sorra letépett és összetört,
14  5,1 |          Aristippo meggondolván, hogy Ámor változtatta birkából emberré,
15  5,1 |              ahányan vannak; és mivel Ámor sarkantyúzta, csodá­latos
16  5,1 |               nem tudtam megkapni őt, Ámor arra kényszerített, hogy
17  5,7 |      szégyellette megmondani neki. De Ámor megmentette e fáradságtól,
18  5,10|             ragyogás, mely~Ott izzik, Ámor, szerelmem szemében,~Mindkettőtök
19  6,9 |         elkezdette, amint következik:~Ámor, ha karmaid közül kiengedsz,~
20  7,4 |           ekképpen fogott szóba:~- Ó, Ámor, mely nagy a te hatalmad!
21  7,4 |          elméjébe nem adhatta, ha nem Ámor.~ ~Élt tehát Arezzóban bizonyos
22  7,4 |             elméjét már megélesítette Ámor a maga tanácsaival, ekképpen
23  7,9 |            pedig még keményebbnek; de Ámor, ki jó vigasztaló és nagy
24  7,9 |         elméje fölöttébb éles volt, s Ámor még jobban megélesítette,
25  8,7 |               felelt néki ekképpen:~- Ámor oly erősen ösztökél engemet,
26  8,10|                A pajkos kedv, vígság, Ámor, olyan nagy,~Hogy boldog,
27  8,10|             reám rohannak.~Szavakkal, Ámor, kifejezhetetlen,~És kidalolhatatlan~
28 10,6 |               volna soha vége-hossza, Ámor,~Elmondanom, hová sodort
29 10,7 |            amint következik:~Serkenj, Ámor, siess és őt keresd meg,~
30 10,7 |               mi lepett meg.~Esengek, Ámor, összetett kezekkel,~Kérve-kérlek,
31 10,7 |              szégyenkezésnek.~Repülj, Ámor, s mindezt neki jelentsd
32 10,7 |               adtál kellő bátorságot, Ámor,~Hogy amikor először rámeredtem,~
33 10,7 |          szívemnek!~Merthogy azonban, Ámor, elmulasztád~Szívem hittel
34 10,8 |               csak azt akarhatom, mit Ámor akar. E leánynak szépsége