Nap,  Novella

 1  1   |  városunkra szakadtak, csak annyit mondok, hogy az időknek e viharos
 2  1,8 |           ha parancsolod, szívesen mondok neked olyasvalamit, amit
 3  2,1 |         láthattad; hogy pedig amit mondok, az az igazság, arról bizonyságot
 4  2,1 |       magad is igaznak látod, amit mondok, ne adj engem eme gonosz
 5  2,5 | cókmókunkat, amit tudtunk (keveset mondok ahhoz a sokhoz képest, amink
 6  2,7 |          sóvárgásokat, csak annyit mondok, hogy nincs köztök egy is,
 7  3,3 |         sem illenek hozzád, annyit mondok neked, hogy ha életemben
 8  3,5 |         kívánnám is. Csupán annyit mondok neked, hogy bizonnyal igyekezni
 9  3,7 |           kell tartanod, amit most mondok: ha valaha megtörténik,
10  4   |         hanem csak csonka novellát mondok, hadd mutassa maga e hiányosság
11  4   |       ennyi feleletül, csak annyit mondok, hogy Istennek segedelmével
12  4,1 |      utolsót, melyet még életemben mondok neki.~Ekképpen szólván a
13  6,5 |         festeni. Hogy pedig igazat mondok, vegyétek csak szemügyre
14  6,9 |          szokott módon prédikációt mondok nektek, és csókra nyújtom
15  7,3 |           és jól figyelj arra, mit mondok majd férjemnek, hogy aztán
16  7,6 |           haláltól, tedd azt, amit mondok. Fogd a kezedbe meztelen
17  7,9 |            vigyázz, hogy amit most mondok néked, soha meg ne tudja
18  7,9 |            más, csak az, kit néked mondok. Amint látod, Lusca, fiatal
19  8,6 |      istenfáját, színigazság, amit mondok, hogy ellopták.~Bruno pedig
20  8,6 |      lelkemet. Te nem hiszed, amit mondok; pedig kössenek fel a nyakamnál
21  8,7 |     megszerezni nékem, csak annyit mondok, hogy ha a nap égetni kezd,
22  8,9 |         bebizonyítsam, hogy igazat mondok? Én voltam az első ember,
23  9,10|          mindent megtegyetek, amit mondok, ha azt akarjátok, hogy
24  9,10|           jól elmédbe véssed, amit mondok és vigyázz, hahogy nem akarod
25 10,4 |         ígérjétek meg, hogy bármit mondok is, senki el nem mozdul
26 10,7 |        feded, ha nem annak, kit én mondok néked; annak utána pedig,
27 10,7 |          miért is erről semmit nem mondok; a csókot pedig, melynél
28 10,8 |            egyenkint, hogy az, mit mondok, igaz, s hogy nagyobb dicséretet
29 10,8 |          dicsőbb, arra csak annyit mondok, hogy az én városom szabad,
30 10,8 |       pedig adófizető; csak annyit mondok, hogy az én városom ura
31 10,8 |           az enyémnek; csak annyit mondok, hogy az én városomban dúsan
32 Veg  |           utána pedig nektek hálát mondok, s elpihentetem immár tollamat
33 Veg  |          tartozom, s köszönetet is mondok, hogy nemes buzgóságtól