Nap,  Novella

 1  1   |               két-három hullát vittek egyszerre, és ez nem is volt ritka
 2  1   |            nem tudom, hol vettek most egyszerre, halálra rémítenek. Ennek
 3  1,10|             amannak erejével szemben, egyszerre csak érzi, hogy ő maga pirul
 4  2,3 |              kik pénzüket követelték, egyszerre csak fogságba került; mivel
 5  2,5 |             az alsóváros felé haladt, egyszerre csak megpillantott maga
 6  2,5 |            Ekképpen ment-mendegélt, s egyszerre csak összeakadt két cimborájával,
 7  2,5 |          fölöttébb búslakodott, mikor egyszerre csak hallotta, hogy a templomban
 8  2,6 |      királynak fogságában sínylődött, egyszerre csak lázadás tört ki a király
 9  3,6 |             megszégyellné magát, hogy egyszerre bosszút állanánk a méltatlanságért,
10  3,7 |         mindenben kedve szerint tett, egyszerre csak vonakodott kedvére
11  3,10| foglalatoskodván, telt-múlt az idő, s egyszerre csak eljött a vacsorának
12  4,6 |        elmondja ~a leánynak a magáét; egyszerre csak meghal a leánynak karjaiban; ~
13  4,8 |               és akkor föl­emelték, s egyszerre megismerték, hogy ez Salvestra
14  5,1 |               gyönyörűségeket várt; s egyszerre csak tomboló dühös orkán
15  5,8 |            utolsó fogásnál tartottak, egyszerre csak valamennyiök fülét
16  5,10|      vacsorához a menyecske a fiúval, egyszerre csak Pietro elkiáltotta
17  5,10|          Ercolano és felesége meg én, egyszerre csak tüsszentést hallottunk
18  7,3 |       miközben senki nem vette észre, egyszerre csak ott volt a szobának
19  7,9 |            miközben a körtét dobálta, egyszerre csak megszólalt:~- Ejnye,
20  7,9 |         voltál; hogyan gyógyultál meg egyszerre annyira, hogy ilyesmit művelsz?
21  8,3 |       legszerencsésebb embere vagyok, egyszerre a legszeren­csétlenebb lettem;
22  8,7 |            leszállani a toronyból, de egyszerre csak észrevette, hogy a
23  8,7 |             Jaj, te szerencsétlen, ki egyszerre vesztetted el tisztességedet
24  8,10|              bőkezűnek mutatta magát, egyszerre csak egyik szolgálója, kit
25  8,10|             megkapta a pénzt, kezdett egyszerre más szellő fújdogálni; és
26  8,10|         sáfárkodtál gazdáid pénzével: egyszerre nagy summa pénzt vertél
27  9,1 |               s oly nagy erővel, hogy egyszerre csak ott volt a sírnál.
28  9,1 |               helyében, eszébe jutott egyszerre, hogy ki is volt ez, továbbá,
29  9,1 |          sírjain, hanem másutt is; és egyszerre minden hajaszála égnek meredt,
30  9,4 |                megegyezett véle, hogy egyszerre megkapja tőle azt, mit az
31  9,7 |              farkasra nem is gondolt, egyszerre csak a sűrű lombok közül
32 10,8 |       miképpen mentse fel őket, midőn egyszerre odalépett bizonyos Publius
33 10,10|           vágyakozom, szándokom néked egyszerre visszaadni mindazt, mit