Nap, Novella
1 1 | mindenütt rengeteg virág, amilyen csak abban az évszakban
2 1,7 | gondolat eszembe nem ötlött, amilyen ma ötlött eszembe emez ember
3 1,8 | változtatni lelkét, mint amilyen mindeddig volt, és így szólott:~-
4 2,3 | megzavarná, beleegyezett, és amilyen halkan csak tudott, megágyazott
5 2,5 | felnövekedtem, szinte olyanná, amilyen most vagyok, anyám pedig,
6 2,6 | hálásabb lehetnék irántad, mint amilyen vagyok, annyival hálásabb
7 2,8 | az ő ártatlanságának, hát amilyen gyorsan csak tudott, felugrott
8 2,8 | Madonna, szegény leánynak, amilyen én vagyok, kit elűztek otthonából,
9 2,9 | annak okáért szemet szemért, amilyen az adjon isten, olyan a
10 2,9 | maradt, Ambrogiuolo pedig, amilyen gyorsan csak tudott, Genovába
11 2,10| éreztem még olyan fájdalmat, amilyen azóta gyötör, hogy elvesztettelek;
12 3 | képzelni másképpen, mint amilyen ez a kert, s el sem tudják
13 3,5 | olyképpen rendelkezhetnél, mint amilyen én vagyok, már akármily
14 3,5 | köszönetet mondani neked, amilyen csak erőmből futja. Mostan
15 3,9 | mondanunk. Mindazonáltal lesz, amilyen lesz, elmesélem nektek,
16 3,10| élvezetet nyertem volna, mint amilyen az ördögnek pokolba kergetése;
17 4,8 | okosabb akart lenni, mint amilyen volt, s mint várták volna
18 5,5 | fogható az egész városban; s amilyen volt szépsége, olyan volt
19 5,9 | készen van az ebéd, már amilyen szegénységétől tellett.
20 5,10| módotok leszen benne, hogy amilyen volt az adjonisten, olyan
21 6,4 | olyan törülközőt kapott, amilyen a mosdó volt.~
22 6,9 | valamennyi szent ereklyét, amilyen csak volt; ebből pedig annyi
23 7,5 | légy megint olyan férfi, amilyen voltál, nehogy csúfja légy
24 8,8 | venni rajta, csak éppolyant, amilyen a megbántás volt; ő ölelte
25 8,8 | és gyönyörű drágaságot, amilyen nincs neked még egy.~És
26 9,9 | te még mindig olyan vagy, amilyen voltál; de hidd meg nekem,
27 10,8 | igaz barátodnak tartasz, amilyen vagyok; ennek pedig oka,
28 10,10| miként hiszem, oly okos, amilyen szép, bizonyosra veszem,
|