Nap, Novella
1 1 | kevéske földet hánytak rájok, mindaddig, mígnem a gödör
2 2,7| harmadik éjszaka szállott le rájok, és a vihar csak nem szűnt,
3 2,7| s kit a zsidók megöltek, rájok bízott engemet, s megkérte,
4 2,8| ámbátor az, ki felügyelt rájok, szólította őket. Annak
5 3,1| nevelésével, és nem költött rájok pénzt; és gyakorta hajtogatta
6 3,3| sírással; nézd csak meg, vajon rájok ismersz-e?~A derék férfiú
7 3,3| mondotta:~- Bizony igen, hogy rájok ismerek, és bevallom neked,
8 3,7| becstelen nyereséget, hogy ha rájok bízzák az ilyen pénzek visszaadását,
9 3,7| erszényeiket pénzzel, bízzátok rájok titkaitokat, őrizzétek meg
10 3,7| szavokat venni az imént rájok szakadt gyász miatt, melyet
11 4 | süsd a földre szemedet, rájok se nézz, mivelhogy gonosz
12 4,1| megháborodott ezen, s előbb rájok akart ordítani, de aztán
13 4,6| álmokban hirdetett veszedelem rájok szakadt. Én pedig sem egyiket,
14 6,6| gerjedt, s kevésbe múlt, hogy rájok nem rontott s meg nem ölte
15 6,9| kereszteket mázolt, amekkorák csak rájok fértek, erősködvén, hogy
16 7,9| hol őket hagyta, keményen rájok förmedt. Szólott erre Pirro:~-
17 8,6| beszél a disznóról. Ki is rájok pillantott és szinte zokogva
18 8,9| Isten jó napot” köszönt rájok. Erre Bruno és Buffalmacco
19 8,9| orvos:~- Nem gondoltam én rájok. Isten engem úgy segéljen!~-
20 8,9| még hogy nem gondoltál rájok! De bizony nagyon is gondoltál;
21 9,1| lándzsáikkal pajzsokra csapván rájok kiáltottak:~- Ki az?~Mikor
22 9,4| pillantott meg, kikre hangosan rájok kiáltván, szólott imigyen:~-
23 10 | közelebb értek hozzájok és rájok tűztek; akkor Pamfilo felkelvén,
24 10,6| s minél többet gondolt rájok, bár nem tudta kicsodák-micsodák,
25 10,8| szorul inkább vigasztalásra a rájok szakadt csapás miatt.~Történt
26 10,9| végeztével pedig kiment a kapuba rájok várakozván. A szolga, miközben
|