Nap,  Novella

 1  7,9|        és kedves és deli ifjú, Pirro nevezetű; és bármihez fogott,
 2  7,9|    csak rajta járt gondolatja; Pirro pedig vagy nem vette észre,
 3  7,9|      elvégeztem magamban, hogy Pirro pótolja férjemet öleléseivel,
 4  7,9|      üzenetét. Ennek hallatára Pirro mód felett elcsodálkozott,
 5  7,9|    beszédtől, hanem felelte:~- Pirro, mind ebben, mind más dologban,
 6  7,9|       És némiképpen ingerülten Pirro szavai miatt, visszatért
 7  7,9|      szólott hozzá ekképpen:~- Pirro, kevés napokkal ennek előtte
 8  7,9|  halált kívánod majd magadnak.~Pirro, ki már sokat gondolkodott
 9  7,9|         hogy nem is volt igaz. Pirro tehát leste-várta, vajon
10  7,9|  mérgét kacagásra fordították. Pirro pedig ennek láttán szólott
11  7,9|      második feltételt, melyet Pirro néki szabott; és azon nyomban
12  7,9|        is Nicostrato egyfelől, Pirro pedig másfelől megfogta,
13  7,9|     felől, szólott ekképpen:~- Pirro, igen megkívántam emez körtét,
14  7,9|      dobj le néhányat azokból.~Pirro nyomban felmászott, és egymás
15  7,9| fordulván, szólott:~- Mit mond Pirro? Félrebeszél?~Szólott akkor
16  7,9|     Félrebeszél?~Szólott akkor Pirro: - Nem beszélek én félre,
17  7,9|   elcsodálkozott és szólott:~- Pirro, én csakugyan azt hiszem,
18  7,9|  hiszem, hogy álmodol.~Felelte Pirro:~- Uram, cseppet sem álmodom,
19  7,9|  beszélsz, mit láttál?~Felelte Pirro:~- Azt hiszem, bolondnak
20  7,9|      így vagyunk.~Felelte erre Pirro:~- Mit vitatkozunk rajta?
21  7,9|  asszony, mit művelsz? Meg te, Pirro, kiben a világon leginkább
22  7,9|       a körtefáról. A hölgy és Pirro pedig szólottak:~- Itt üldögélünk.~
23  7,9|    rájok förmedt. Szólott erre Pirro:~- Nicostrato, most igazán
24  7,9|       asszonyra. Annak okáért, Pirro, szaladj csak, és hozz szekercét,
25  7,9|   dolog valóban így is vagyon.~Pirro tüstént elsietett a szekercéért,
26  7,9|   palotába, hol is annak utána Pirro és Lidia még gyakorta nyertek