Nap,  Novella

 1 10,8|                   NYOLCADIK NOVELLA~Sofronia azt hiszi, hogy Gisippus
 2 10,8|             leányt, kinek neve volt Sofronia, s ki talán tizenötödik
 3 10,8|           midőn újból eszébe jutott Sofronia, az ellenkező vélekedésre
 4 10,8|             hogy ő bizony elpusztul Sofronia iránt való szerelmében,
 5 10,8|         néki barátjának élete, mint Sofronia. És ekképpen amannak könnyei
 6 10,8| megegyeztetni a tiéddel. Igaz, hogy Sofronia a jegyesem, és igen szerettem
 7 10,8|         szabad, művelni fogom, hogy Sofronia mégis a tiéd leszen. Én
 8 10,8|             az életed. Legyen tehát Sofronia a tiéd, mivelhogy könnyűszerrel
 9 10,8| röstelkedett beleegyezni abba, hogy Sofronia az ő felesége legyen, s
10 10,8|          miként tudod, atyámfiai és Sofronia atyjafiai sokáig hányták-vetették
11 10,8|       Miközben tehát ekképpen folyt Sofronia és Titus házassága, történt,
12 10,8|      Gisippusé, miként azok hitték.~Sofronia atyja igen szívére vette
13 10,8|      meggyűlölték mind a maga, mind Sofronia atyjafiai, s egy értelemmel
14 10,8|         becsülettel cselekedett, és Sofronia atyjafiai hálával tartoznak
15 10,8|         egybegyűjtötte Gisippus meg Sofronia atyjafiait valamely templomba,
16 10,8|            szüntelenül afelől, hogy Sofronia az én feleségem lett, holott
17 10,8|              Bizonnyal senki. Tehát Sofronia illendő férjet nyert Titus
18 10,8|     némelyek, kik azt mondják, hogy Sofronia nem azért bánkódik, mert
19 10,8|        tisztességén és tisztaságán, Sofronia személyében; és ámbátor
20 10,8|          szerelmes, csupán az, hogy Sofronia titokban lett Titus Quinctius
21 10,8|           lakozzék. Ő tehát, vagyis Sofronia, az istenek beleegyezésével
22 10,8|          néki: belenyugszanak, hogy Sofronia az övé legyen, ő pedig kedves
23 10,8|              házába vezette őt, hol Sofronia érzékeny sírással testvére
24 10,8|             semmibe vegye a maga és Sofronia atyjafiainak elvesztését,