Nap,  Novella

 1  1  |      ápoltak vagy nyomorúságában magára hagytak, a mondott esztendőnek
 2  2,2|         visszament a tűzhöz, hol magára hagyta Rinaldót, s miután
 3  2,5|          is Andreuccio, alighogy magára maradt, azon nyomban ingujjra
 4  3,5|         városbírónak. Az asszony magára maradt házában, s újra meg
 5  4,1|    bőrből való köpönyeget öltvén magára, hogy a tüskebokrok össze
 6  4,1|       ágynak támasztván fejét, s magára húzván a függönyt, mintha
 7  5,1|         otrombaságát, hogy abból magára szégyen háramolhat, miért
 8  5,2|        más kényszerűséggel idézi magára a halált; tehát valamely
 9  5,4|        gyere gyorsan.~Az asszony magára kapkodta ruháit, s lábujjhegyen
10  5,8|     egész cselédségének: hagyják magára, hogy kedvére elgondolkodhasson
11  6,3|   Végezetül is Chichibio, nehogy magára haragítsa kedvesét, leszedte
12  6,9|     nyomban belészeret; s hahogy magára hagynám, minden szoknyának
13  7,5| szándékozott, nagy sebbel-lobbal magára öltötte a papnak egyik csuháját,
14  7,6|         és csak a házánál hagyta magára. Ki is a hölgynek útbaigazítása
15  7,7|          ahogy a sötétben tudta, magára vette feleségének köpönyegét,
16  7,9|   koldussorban látja magát, csak magára vessen, nem pedig a sorsra.
17  8,9| kifordított fekete bundát öltvén magára, úgy elváltoztatta formáját,
18  9,1|       annak ruháit, a sírt pedig magára zárta; s amint ott feküdt
19  9,1|     pedig ha az egész kitudódik, magára vonhatja a halott ember
20  9,4|      elfogják; ~akkor Fortarrigo magára ölti amannak ruháit, felszáll
21  9,4|        földre, s levetkeztetvén, magára öltötte ruháit, és lóra
22  9,9|        emez orvosságra, ne vegye magára e beszédet, ámbátor a férfiak
23 10,8|   megszólítani, hanem igyekezett magára vonni annak tekintetét,
24 10,9|      szent kereszt jelét vetette magára, s odament az ágyhoz. Akkor