Nap, Novella
1 3,7| Ermellina nevezetű hölgybe, Aldobrandino Palermini feleségébe, és
2 3,7| azzal vádoltak bizonyos Aldobrandino Palermini nevezetű urat,
3 3,7| vele, s megesett a szíve Aldobrandino szerencsétlenségén. Minekutána
4 3,7| meggyilkolásával annak testvérei Aldobrandino Palerminit vádolták meg,
5 3,7| veszedelembe kerülünk, mint most Aldobrandino.~S minekutána ezt elmondták
6 3,7| helytartói. Ennek utána Aldobrandino megmentésére fordította
7 3,7| elejétől fogva elmesélte Aldobrandino szerencsétlenségének egész
8 3,7| Isten nevére kérte, hogy ha Aldobrandino megmentésére jött, akkor
9 3,7| s elment a börtönbe, hol Aldobrandino sínylődött és töprenkedett,
10 3,7| és szólott ekképpen:~- Aldobrandino, én barátod vagyok, kit
11 3,7| ítéletet várod.~Felelte erre Aldobrandino:~- Derék ember, mivelhogy
12 3,7| bocsánatodat kérik.~Felelte erre Aldobrandino:~- Csak az tudja, mily édes
13 3,7| főbenjáró bűn vádját emeltétek Aldobrandino Palermini ellen, s vélekedéstek
14 3,7| gyilkosságot elkövették.~Hogy tehát Aldobrandino visszanyerte szabadságát
15 3,7| hogy békességet teremtsen Aldobrandino és maga testvérei között -
16 3,7| hogy váltsa be ígéretét. Aldobrandino készségesen felelte, hogy
17 3,7| egyetemben, és hozzátette, hogy Aldobrandino nevében azon nyomban ő maga
18 3,7| a lakomára. Mivel pedig Aldobrandino mindenbe beleegyezett, mit
19 3,7| ebéd idején megérkezett Aldobrandino házába, ki már várta őket,
20 3,7| mindenek szeme láttára, kiket Aldobrandino mulattatásokra meghívott,
21 3,7| földre vetették fegyvereiket, Aldobrandino hatalmába adták magokat,
22 3,7| mit ellene elkövettek. Aldobrandino könnyezve és meghatottan
23 3,7| Ermellina kivételével. Hogy ezt Aldobrandino észrevette, ekképpen szólott:~-
24 3,7| Tedaldónak véltünk.~Felelte erre Aldobrandino:~- Ugyan, csak nem hiszed,
|