Nap,  Novella

 1  2,10|         lettél volna, amilyennek magadat hánytorgattad, annyi eszednek
 2  3,6 |         és tehetetlennek mutatod magadat! De hála légyen Istennek,
 3  3,7 | magadénak, mivel a tied volt; de magadat elvonni tőle, holott az
 4  3,7 |   Tedaldót, hiszen elvetted tőle magadat, holott szabad akaratodból
 5  4,2 |        pedig boldognak mondhatod magadat minden más asszonyok fölött.~
 6  4,6 |      arról, hogy megölni kívánod magadat, mivelhogy öngyilkosságoddal
 7  5,4 |        csábított, hogy megmentsd magadat a haláltól, engemet pedig
 8  5,6 |         volt tőled elragadtatnod magadat bősz indulatodban. Az ifjú
 9  5,9 |       tehát:~- Fiam, szedd össze magadat, és iparkodjál meggyógyulni,
10  7,8 |         holott nem vagyok az, te magadat pedig gonosz és kegyetlen
11  8,4 |       oly nagy ideig tartogattad magadat, ha meggondolom, hogy ilyesmit
12  8,7 |     azzal, hogy megbosszulhattad magadat, s ennek ím bizonyságát
13  8,7 |      szemed, csak hogy ne lássad magadat; annak okáért ne pirongasd
14  8,7 |          maradj azé, kinek adtad magadat, engem pedig, kit megcsúfoltál,
15  9,5 |       szerelmes! Hát nem ismered magadat, nyavalyás? Hisz akárhogy
16  9,10|         de mivel elkottyantottad magadat, mindent elrontottál, s
17 10,2 |      Uram, mivel immár jól érzed magadat, ideje kijönnöd a betegszobából.~
18 10,3 |          vedd el és elégítsd meg magadat; én nem tudom, hogyan áldozhatnám
19 10,4 |      midőn már nem védelmezheted magadat, bizonnyal megillet, hogy
20 10,6 |          kormányoznod, győzd meg magadat, és vess féket ím ez gerjedelmedre,
21 10,8 | értelmednek szemét, s ismerd meg magadat, ó, szerencsétlen; térj
22 10,8 |       indulatoddal, és győzd meg magadat, míg időd vagyon reá: nem
23 10,8 |        bánatodat, vigasztald meg magadat, s egyúttal engemet, s jó