1-500 | 501-745
Nap, Novella
1 Besz | világi dolog véges legyen, az én szerelmem is, mely minden
2 Besz | ban megosztották velem az én gyötrelmeimet; hiszem, hogy
3 Besz | rászorulnak. És ámbátor az én támogatásom, avagy vigasztalásom,
4 1 | bájosan szemérmetes. Elárulnám én az igazi nevöket, ha nem
5 1 | úgy vagytok-e vele, mint én?), engem bizony elfog a
6 1 | gondold meg, mit beszélsz; én nagyon jól tudom, hogy ez
7 1 | Ez semmit nem számít; ha én tisztességesen élek, és
8 1 | vezetett ide bennünket; én nem tudom, mit szándékoztok
9 1 | cselekedni gondjaitokkal, én az enyémeket ott hagytam
10 1 | dolgok nem hosszú életűek, én, aki elkezdettem megbeszéléseinket,
11 1 | szolgálatjokra legyenek. Misia, az én szolgálóleányom és Licisa,
12 1,1 | hozzá:~- Ser Ciappelletto, én minden itteni üzletemtől
13 1,1 | úgy sincs semmi dolgod, én hajlandó vagyok kieszközölni
14 1,1 | másképpen fog történni. Én életemben annyi borsot törtem
15 1,1 | ekképpen felelt:~- Atyám, én minden héten legalább egyszer
16 1,1 | ezt, tisztelendő atyám; én nem gyóntam annyiszor és
17 1,1 | lelkemet elveszejtem, melyet az én Üdvözítőm ő drága vére árán
18 1,1 | megmondom: oly makulátlan vagyok én, mint ahogy anyámnak testétől
19 1,1 | vigasztalásomra; hidd meg, jól tudom én, hogy ama dolgokat, melyeket
20 1,1 | igen megsegített engem az én Teremtőm, hogy módomban
21 1,1 | gonosztevők cselekszenek s ha én valaha efféle embert láttam,
22 1,1 | ütötte-verte feleségét, úgyhogy én egyszer minden rosszat elmondtam
23 1,1 | felelte Ser Ciappelletto -, de én nem tudom, ki volt. Csak
24 1,1 | vásárolt posztóért tartozott, én pedig számolatlanul beletettem
25 1,1 | között:~- Ó, jaj, atyám, az én bűnöm igen-igen nagy bűn,
26 1,1 | el, hogy szidalmaztam az én édesanyámat, ki kilenc hónapon
27 1,1 | hallottátok, szent lett belőle. Én nem akarom kétségbe vonni,
28 1,1 | azonban ezt titok fedi, én pedig aszerint okoskodom,
29 1,2 | kereszténnyé legyek, és én hajlandó is vagyok megtenni,
30 1,2 | búcsúra, melyen esetleg én is társadul szegődöm.~Felelte
31 1,2 | nyomban így felelt rá:~- Én úgy vettem észre, hogy mind
32 1,2 | figyeltem meg, nem láttam én ott semminémű szentséget,
33 1,2 | mind valamennyiben, hogy én inkább tartom azt ördögi
34 1,4 | ama leánnyal és mondá:~- Én most kimegyek, és megnézem,
35 1,4 | talán soha többé nem akad, s én azt hiszem, csak okosság
36 1,4 | barát azon nyomban:~- Uram, én még nem vagyok oly rég ideje
37 1,6 | megkérdezni óhajtanál?~- Nem én - felelte a derék ember -,
38 1,7 | meg az ember, kit etetek én itten! És visszafordulván,
39 1,7 | gyalázatosság? És miért? Én már hosszú évek óta mindenkinek
40 1,7 | valami kiváló ember ez, kit én csavargónak néztem, olyannyira,
41 1,7 | ínségedet, jelességedet és az én fösvénységemet, valamint
42 1,7 | a fösvénység; de bizony én kiverem azt magamból ama
43 1,8 | szólott:~- Guiglielmo uram, én bizony le is festetem azt,
44 1,8 | mondhatjátok nekem, hogy én azt sohasem láttam s nem
45 1,9 | melyet Lauretta elmesélt, s én is ugyanerről akarok bizonyságot
46 1,9 | Isten látja lelkemet, az én bajomat is neked adnám szívesen,
47 1,10| felelt:~- Madonna, hogy én szerelmes vagyok, azon okos
48 1,10| is kellemetlen. Mit tudom én, madonna, szerelmesed megválasztásában
49 1,10| Márpedig ha ekként cselekszel, én lennék a választottad, a
50 1,10| maga kedvességéből, mint az én érdememből engemet emelt
51 1,10| megtudjátok, mit tartanék én helyesnek, és ennek következtében
52 1,10| okulás rejlik. Mindenesetre én olyasmivel akarom kezdeni,
53 1,10| kijelentették, akképpen én is kijelentem, hogy fölöttébb
54 1,10| belenyugszom, hogy mindig én legyek az utolsó, akire
55 2,1 | nézzük meg ezt a szentet; ám én bizony nem tudom, hogyan
56 2,1 | szólt:~- Oda se neki, majd én módját ejtem, hogy odajussunk
57 2,1 | Martellino:~- Megmondom. Én nyomorékká torzítom magamat,
58 2,1 | ekképpen felelt:~- Uram, én kész vagyok megvallani az
59 2,1 | hol loptam el erszényét, én pedig megmondom neked, mit
60 2,1 | írásból olvasnák; hogy pedig én az igazat mondom, bizonyságul
61 2,1 | lajstroma s ezenfelül az én fogadósom. Annak okáért,
62 2,2 | Az igazat megvallván, én eme dolgokban anyagias és
63 2,2 | te, ki elmondottad, avagy én, ki nem mondottam el. Igaz
64 2,2 | mondottam el. Igaz ugyan, hogy én annak helyében a Dirupisti-t
65 2,2 | magad úgy, mint otthon: sőt én ezenfelül még azt mondanám,
66 2,2 | kedved szerint, valaminthogy én is kimondhatatlan gyönyö
67 2,3 | fogadós:~- Szó, ami szó, én bizony nem tudom; látod,
68 2,3 | minden sarok teli van, s én magam meg a házam népe már
69 2,3 | Alessandro:~- Hogy mehetnék én az apátúr szobájába, hiszen
70 2,3 | szerzeteseit a gabonászsákokra, én meg az ő helyükre mentem
71 2,3 | ragadhatná őt; hogy tehát én, ki tisztességgel óhajtok
72 2,3 | ki már agg ember, holott én ifjú ember vagyok, mint
73 2,3 | tiszta, mint a királyoké. Én tehát őt választottam és
74 2,4 | Bájosabbnál bájosabb hölgyeim, az én véleményem szerint nincs
75 2,5 | felelt:~- Menj hát előre, én nyomodban indulok.~A leányzó
76 2,5 | fölöttébb el fogsz álmélkodni. Én tudniillik a te nővéred
77 2,5 | nem hallottad volna ezt, én elmondom neked. Pietro,
78 2,5 | legeslegjobban szerette őt az én anyám, ki nemes asszony
79 2,5 | gyümölcse gyanánt születtem én, kit itten magad előtt látsz.
80 2,5 | mikor már-már úgy volt, hogy én leszek a legelső nemes hölgy
81 2,5 | adományozott nekünk; s az én férjemnek, ki a te sógorod,
82 2,5 | meggyőződhetsz róla: és ekképpen élek én itten, ahol Istennek segedelmével,
83 2,5 | meg engem házamban, mint én téged idegen házban, már
84 2,5 | mit felelni, így szólt:~- Én úgy szeretlek, mint ahogy
85 2,5 | gyere vissza holnap reggel: én bizony nem tudom, kicsoda
86 2,5 | Nem tudod, mit beszélek én? De bizony, hogy nagyon
87 2,5 | leány és mondá:~- Jóember, én bizony azt hiszem, hogy
88 2,5 | bátorsága, és így felelt neki:~- Én a bátyja vagyok ama hölgynek,
89 2,5 | be?~Felelte rá a másik:~- Én bizony nem.~- De én sem -
90 2,5 | másik:~- Én bizony nem.~- De én sem - mondta az előbbi -,
91 2,5 | menjen be Andreuccio.~- Én ugyan be nem megyek - vágta
92 2,5 | itthagyjanak faképnél, és én itt maradjak üres kézzel.
93 2,5 | embereket! Majd lemegyek én magam.~Ekképpen szólván,
94 2,6 | elmondottak már e tárgyban, én is szándékozom elmondani
95 2,6 | életében nagyúri rangban láttam én őt ottan.~Kérdezte tovább
96 2,6 | ki volt a te atyád?~- Az én atyámat most már bátran
97 2,6 | neve, s ma is az, ha él; az én nevem pedig nem Giannotto,
98 2,6 | elkövettél; ezt azonban az én jóságom nem engedte meg.
99 2,6 | hölgynek gyermeke vagy, én véget akarok vetni szenvedéseidnek,
100 2,6 | Ha te úgy határoztál, én belenyugodnék abba is, ha
101 2,6 | kérlek, hogy anyámat és az én ünnepségemet és engemet
102 2,6 | akit kérdezel és az anyja; én őket szívesen elküldöm neki;
103 2,7 | kedves az élete, mivelhogy én nem akarom elrabolni a hercegtől
104 2,7 | Nincs számomra mentség: én meghalok; igen búslakodom
105 2,7 | titokban maradt, hogy ki vagy, én visszaadlak atyádnak, ki
106 2,7 | a leányokkal mi történt, én bizony soha nem tudtam meg;
107 2,7 | mindenfélét kérdezett tőlem, s én is sok mindenfélét beszéltem,
108 2,7 | nem értettek engem, sem én nem értettem őket. Azok
109 2,7 | ki vagyok és hová való; én pedig, mivel tudtam, hol
110 2,7 | mulasztott el elmondani, s én úgy vélem, ezt azért cselekedte,
111 2,8 | Franciaországban; s valamint én elmondhatom magamról, hogy
112 2,8 | ekképpen csúfot űzöl az én sóvárgásomból? Hát Isten
113 2,8 | akarsz gyilkolni engem, én bizony módját ejtem, hogy
114 2,8 | hagyni ezt a leánykádat, én szívesen magamhoz veszem,
115 2,8 | szenvedélyesen szeret, bár amennyire én látom, a leány nem is sejti.
116 2,8 | volnál szerelmes, bizony én kevesebbre tartanálak. Annak
117 2,8 | szegény leánynak, amilyen én vagyok, kit elűztek otthonából,
118 2,8 | ha nincs szeretőd, majd én szerzek neked, kivel vidáman
119 2,8 | férjet szerzel nekem, azt én szeretni fogom, de mást
120 2,8 | apa és fia; leánya, ki az én hitvesem, nincsen itt, de
121 2,8 | gyermekeid, vagyis unokái s az én unokáim, anyjok révén nem
122 2,9 | kötött egyezséget, és előbb én elmondom az enyémet, ő pedig,
123 2,9 | megszólalt az egyik ekképpen:~- Én ugyan nem tudom, mit csinál
124 2,9 | leányzó, ki nekem megtetszik, én bizony sutba dobom feleségem
125 2,9 | kedvemet.~Mondta rá a másik:~- Én is hasonlatosképpen cselekszem,
126 2,9 | váltani veled e tárgyban. Én mindig úgy hallottam, hogy
127 2,9 | Felelvén erre Bernabň mondá:~- Én kereskedő vagyok, nem pedig
128 2,9 | ilyen vágású asszony az én feleségem.~Mondta erre Ambrogiuolo:~-
129 2,9 | hallgatta meg. És ámbár én természetes és igaz okokból
130 2,9 | bizony mondom neked, hahogy én együtt volnék ezzel a te
131 2,9 | szócsatának; te beszélnél, én beszélnék, s a végén csak
132 2,9 | pedig kudarcot vallanál, én nem kívánok egyebet, mint
133 2,9 | ekképpen felelt:~- Bernabň, én nem tudom, mit csinálnék
134 2,9 | férjedet mivel bántottad meg, én bizony nem tudom; csak ennyit
135 2,9 | hogy megöltél engemet; én pedig esküszöm életemre,
136 2,9 | miképpen kedvemet töltse, de én bizony rávittem, és megnyertem
137 2,9 | mit érdemel mindegyikök, én idehozom az asszonyt eléd
138 2,9 | szólott:~- Felséges uram, én vagyok ama szegény szerencsétlen
139 2,10| elvenned őt tőlem, mivelhogy én fiatalember vagyok, s éppúgy
140 2,10| Ricciardo:~- De bizony, hogy az én feleségem, s ha elviszel
141 2,10| hozzám. Hát nem látod, hogy én vagyok a te Ricciardód,
142 2,10| tévessz valakivel, mivel én sehogy sem emlékszem rá,
143 2,10| bizony megismersz, hogy én vagyok a te férjed, Ricciardo
144 2,10| tűzrőlpattant menyecske vagyok én, és ennélfogva tudnod kellett
145 2,10| megházasodnod; mivelhogy én soha nem úgy néztem rád,
146 2,10| engedtél annak, kinek az én csekély szántóföldecskémet
147 2,10| szégyenedre világgá kerget: én pedig mindig szeretni foglak,
148 2,10| jobban törődjék nálam az én becsületemmel: tették volna
149 2,10| pedig akkor nem törődtek az én becsületemmel, nekem most
150 2,10| törődj vele többet, mint én magam. És bizony mondom
151 2,10| gondol ilyesmire, hahogy én maradni akarok), eszem ágában
152 2,10| Mivel úgy fordult, hogy én vagyok Királynőtök, nem
153 2,10| egyről fogunk beszélni; s én úgy gondoltam, hogy olyan
154 2,10| hölgy énekelje, hogy ha én nem~Hogy megtaláltam földi
155 2,10| üdvöm ebben találom,~S ahogy én szeretem, éppúgy szeressen:~
156 3,1 | kolostorban. Felelte neki Nuto:~- Én az apácák gyönyörű szép
157 3,1 | embert, küldjem el hozzá, s én meg is ígértem neki: de
158 3,1 | az Isten egészséget, míg én ráadom fejemet, hogy odaküldjek
159 3,1 | egyszer erre felfogadtok, én úgy megdolgozom a kertecskéteket,
160 3,1 | agg ember, meg ez a néma; én pedig már sokszor hallottam
161 3,1 | s megszólalt:~- Madonna, én hallottam, hogy egy kakas
162 3,1 | tehát:~- Micsoda dolog ez? Én azt hittem, hogy néma vagy.~-
163 3,2 | hanem így szolt volna: „Én bizony nem voltam itt; ki
164 3,2 | ekképpen szólt: „Az, kit én keresek, ámbátor alantas
165 3,3 | mit elmondandó vagyok. Én megmondtam neked, ki vagyok,
166 3,3 | bátran vágd a szemébe, hogy én magam mondtam el neked,
167 3,3 | mivel úgyis hiába tagadsz: én nem a szomszédoktól hallottam
168 3,3 | szentül hiszem, hogy csak az én kegyetlen bosszantásomért
169 3,3 | gazdájának pedig megjelenti, hogy én elfogadtam azokat; mivel
170 3,3 | dologban tanácsomat követed. Én bizony megpirongattam őkelmét
171 3,3 | miatta szégyen ér, mivelhogy én mindenkor hites tanúja leszek
172 3,3 | ugrani a szobába, mikor én felriadtam, és hirtelen
173 3,3 | megmondotta; ennek hallatára én a te kedvedért elhallgattam,
174 3,3 | dolog-e és elviselhető-e? Én nem vagyok hajlandó tovább
175 3,3 | mérgelődés, uram? Talán én feszítettem meg Krisztust?~
176 3,3 | előtt?~Felelte a nemes úr:~- Én bizony nem tudom, hol jártam;
177 3,3 | való szerelemből, hanem az én szívhez szóló könyörgéseimre
178 3,3 | gyönyörűséggel mulattak egymással; én pedig kérem Istent ő nagy
179 3,4 | igen megtisztelsz engemet, én megtanítalak ím ez útra,
180 3,4 | tőlem; de értsd meg jól: én nem azt mondom, hogy ama
181 3,4 | nagyon hosszadalmas, és én bizonyára könnyűszerrel
182 3,4 | nem tudod, mit jelent ez? Én bizony ezerszer is hallottam
183 3,4 | ne törődj vele: jól tudom én, mit csinálok: csak végezd
184 3,4 | magad dolgát, mivelhogy én is megteszem a magamét,
185 3,5 | szerelem, miként a földön, én mindörökre szeretlek. És
186 3,5 | rendelkezhetnél, mint amilyen én vagyok, már akármily keveset
187 3,5 | parancsolnál nekem, mit én kedvedért megtehetnék, s
188 3,5 | kedvedért megtehetnék, s én azt teljesíteném, mintha
189 3,5 | pedig tied vagyok, hogy én jóságodban felüdülvén elmondhassam:
190 3,5 | lágyul meg könyörgéseimre, s én meghalok, téged pedig talán
191 3,5 | hogy nem szántam meg az én Zimámat.” De már akkor késő
192 3,5 | megvetted a paripát, holott én nem kaptam érte árat.~Elnevette
193 3,5 | magában:~- Mit cselekszem én? Miért vesztegetem ifjúságomat?
194 3,6 | mindenben az igazságot. Én nem tudom, vajon Filippello
195 3,6 | telenül felteszi rólam, én tennék ővele, vagyis szeretkezni
196 3,6 | olyképpen felelt, amint én meghagytam. Mindazáltal
197 3,6 | szándékomat, mert ő, ha én beleegyezem, úgy rendezi
198 3,6 | kezeddel megfoghassad, én meghagytam feleségemnek,
199 3,6 | hogy te azt hiszed: majd én elküldöm oda feleségemet;
200 3,6 | Catella pedig felelte:~- Igen, én vagyok.~- Akkor hát - felelte
201 3,6 | férjökre szerelmöket! Ó, én szerencsétlen! Nyolc esztendeje
202 3,6 | irányában, holott mást szeretsz. Én Catella vagyok, nem pedig
203 3,6 | megismered-e hangomat. Bizony, én vagyok; úgy érzem, mintha
204 3,6 | fejemnek, kire pazaroltam én annyi esztendőkön által
205 3,6 | megvigasztalsz! De tévedsz: én ennek miatta meg nem vigasztalódom,
206 3,6 | vannak. Vagy nem vagyok-e én éppen olyan szép, mint Ricciardo
207 3,6 | nekem, majd rövidre foglak én még, ne félj: és nem tudom,
208 3,6 | ölelted volna: hahogy tehát én ővele ölelkezném, ugyan
209 3,6 | szerelemmel megnyerni nem tudtam; én bizony a te Ricciardód vagyok.~
210 3,6 | ha azt mondanád is, hogy én hoztalak ide csalafintasággal,
211 3,6 | hoztalak ide csalafintasággal, én letagadnám, sőt azt mondanám,
212 3,6 | keznék, hogy férjed meg én halálos ellenségekké válnánk,
213 3,6 | asszony, akit rászedtek, s én nem azért csaltalak meg,
214 3,7 | vagy, hát mit tudsz te az én békességemről avagy bánatomról?~
215 3,7 | Felelte a zarándok:~- Madonna, én konstantinápolyi vagyok,
216 3,7 | kicsoda a férjem, s ki vagyok én?~A zarándok elejétől fogva
217 3,7 | melyik az, mondd meg nekem, s én mindent elkövetek, mi erőmből
218 3,7 | felelte a zarándok -, én jól tudom, melyik az a bűn,
219 3,7 | miatt mostan gyötrődöl. Én bizonyosan tudom, hogy Tedaldo
220 3,7 | Nos, tudnod kell, hogy én szerzetes vagyok, s éppen
221 3,7 | ezekről te épülésedre, az az én számban nem oly illetlen
222 3,7 | aztán oktassanak másokat. Én már ezerszer meg ezerszer
223 3,7 | nem is szólván arról, hogy én tudom, hogy téged önnönmagánál
224 3,7 | Ismerem, uram, valamikor én adtam ezt Tedaldónak. Akkor
225 3,7 | Madonna, ne kételkedjél, én vagyok a te Tedaldód, épségben,
226 3,7 | a viszontlátás örömeit: én sietek kieszközölni, hogy
227 3,7 | ekképpen:~- Aldobrandino, én barátod vagyok, kit Isten
228 3,7 | bizonyosan halálra ítélnek, én nem követtem el; elegendő
229 3,7 | tehát kérj, amit akarsz, s én, ha innét igazán kiszabadulok,
230 3,7 | Semmi egyebet nem akarok én, mint: bocsásd meg Tedaldo
231 3,7 | lakomát, csupán Tedaldo; én tehát meg akarom mutatni
232 3,7 | megbizonyította: hazugság az, mit is én különben sem hittem el soha;
233 3,8 | orvosságot, melytől meggyógyul, én nagyon is jól tudom elkészíteni,
234 3,8 | tehetsz érettem, mint amilyent én magam vállalok éretted:
235 3,8 | éretted: mert valamiként én hajlandó vagyok megtenni
236 3,8 | mi dolgot kívánsz tőlem? Én azt hittem, hogy szent ember
237 3,8 | lélekben vagyon, az pedig, mit én kérek tőled, a testnek bűne.
238 3,8 | pedig, bár apátúr vagyok, én is csak ember vagyok, mint
239 3,8 | Ferondo a tisztítóhelyen lesz, én éjszakán által mulattatlak,
240 3,8 | édes reménységem, azt, mit én szíves-örömest megteszek
241 3,8 | kérdezgette:~- Hol vagyok én?~Felelte erre a barát:~-
242 3,8 | Isten fizesse meg neki. Én nagyon szerettem őt életemben,
243 3,8 | mint a mézeskalács, de én nem tudtam, hogy az Úristen
244 3,8 | vigyázz, jól eszedbe vedd, mit én itten művelek veled, s többé
245 3,8 | mondotta Ferondo -, ha én még egyszer visszakerülök,
246 3,8 | még egyszer visszakerülök, én leszek a legjobb férj a
247 3,8 | velem?~Felelte a barát:~- Én is halott vagyok, és Szardíniában
248 3,8 | és Szent Benedeknek és az én édes, mézes, cukros feleségemnek.~
249 3,9 | uram, ha nincs ellenedre, én bízom Istenben, hogy nyolc
250 3,9 | de figyelmeztetlek, hogy én nem tudománnyal gyógyítok,
251 3,9 | hogy férjet adsz nekem, ám én csupán azt akarom férjemül,
252 3,9 | azt akarom férjemül, kit én kérek tőled, de természetesen
253 3,9 | Felőlem tehet, amit akar; én majd akkor térek meg oda,
254 3,9 | nemes hölgy:~- Madonna, én nem tudom, vajon a gróf
255 3,9 | vall: de hát mit segíthetek én abban, mit te kívánsz?~-
256 3,9 | összefér tisztességemmel, én szívesen megteszem, te pedig
257 3,9 | okáért itt az ideje, hogy én is megtegyem azt, mi néked
258 3,9 | szólott ekképpen:~- Uram, én a te szerencsétlen feleséged
259 3,10| hiszem, hogy Isten téged az én lelkemnek üdvösségére küldött
260 3,10| egyszer a leány:~- Rustico, én nem tudom, miért menekül
261 3,10| zabolázva, és nem is gyötör, az én poklom ugyan nem hagy nyugton:
262 3,10| poklomnak dühét, miképpen én poklommal segítettem kiverni
263 3,10| mi leginkább hasonlít az én sorsomhoz, vagyis oly emberekről,
264 3,10| másoktól szerzett dalokat én nem tudok, magaméból pedig
265 3,10| Nincs oly vigasztalan~Mint én, ki szerelemtől~Sóhajtozom
266 3,10| akkor sok gyönyörűséget:~Én e derék legénynek~Szántam
267 3,10| szerelemmel.~Innen való az én kétségbeesésem:~Rémülten
268 3,10| Rémülten ismerem fel,~Hogy én, sokak javára~Teremtett
269 3,10| égett,~S kérd az Urat, hogy én is visszakapjam.~Ezzel Lauretta
270 4 | szemügyre veszi, melyeket én a forrás megnevezése nélkül
271 4 | nem úgy történtek, miként én előadom.~Tehát ilyenféle
272 4 | nemes hölgyeim, miközben én mulattatástokon fáradozom.
273 4 | fáradozom. Isten a tanúm, hogy én az ilyesmiket derűs lélekkel
274 4 | mindebben reátok hárul az én védelmem, magam sem akarom
275 4 | barátaival és jámbor szolgáival; én pedig, ki ifjú vagyok, s
276 4 | vigyünk haza egy ilyen libát. Én majd tömöm.~Felelte az apja:~-
277 4 | lelem bennetek. Eme dolgokat én teljes őszinteséggel megvallom,
278 4 | kedveteket; és kérdezem én tőlök, mit csodálkoznak
279 4 | hogy tetszetek nékem, és én is igyekszem néktek tetszeni?
280 4 | az korholjon engemet, s én még annak is fittyet hányok.
281 4 | hegyétől, sem a Múzsáktól én el nem távolodom, miként
282 4 | gondoskodjam kenyeremről. Én bizony nem tudom: legfeljebb
283 4 | törődjék velem többet, mint én magammal. Szeretném, ha
284 4 | eltérnek amazoktól, miket én írtam, elismerem, hogy jogos
285 4,1 | akármi úton-módon tudtad meg, én nem tagadom. Guiscardót
286 4,1 | tagadom. Guiscardót pedig én nem találomra választottam,
287 4,1 | kezemmel megcselekszem én azt. Menj hát, öntsd asszony
288 4,1 | kegyetlensége, ki művelte, - hogy én téged testi szememmel láthatlak,
289 4,1 | hogy téged elküldjön nékem; én pedig megadom néked a könnyeket,
290 4,1 | felőle, hogy szeret, várja az én lelkemet, mely oly forrón
291 4,1 | szólott:~- Isten véletek, én elmegyek.~És szeme immár
292 4,2 | novellát a szomorú s az én boldogtalanságomhoz oly
293 4,2 | Hát azt hiszed, hogy az én szépségem is olyan, mint
294 4,2 | ujjamra, hahogy akarnám; de az én szépségem nem olyan, hogy
295 4,2 | mennyei szépségét, holott én őt Istenen kívül a világon
296 4,2 | Akkor pedig azt kérdeztem én: „Ki vagy te?” Ő pedig felelte,
297 4,2 | arkangyal. „Ó, uram, szólottam én, könyörgök, bocsáss meg
298 4,2 | testvér, hogy mennyei az én szépségem, de Isten látja
299 4,2 | Madonna, bölcsen szólottál, én pedig elrendezem véle úgy,
300 4,2 | kívánjad, hogy az angyal az én testemben jöjjön hozzád.
301 4,2 | véled időzne, mindaddig az én lelkem a Paradicsomban mulatna.~
302 4,2 | Alberto testvér:~- Madonna, én nem tudom, mit műveltél
303 4,2 | pedig testemmel mi történt, én nem tudom.~- Hát még nem
304 4,2 | megtudnád, kinek tetszik az én szépségem, bizony szót sem
305 4,2 | szabad elmondanom, de az én szerelmem Gábriel arkangyal,
306 4,2 | jobban szeret engemet, mivel én vagyok a legszebb asszony
307 4,2 | bizonyosan így is van; de én nem hittem volna, hogy az
308 4,2 | minekelőtte nyomodra jutnak itten, én téged valami efféle maskarában
309 4,3 | gonosz végre jussanak; én tehát, hogy parancsodnak
310 4,3 | gyanánt választottatok, én pedig hasonlatosképpen a
311 4,3 | dúsgazdag ifjak vagytok, én pedig szegény; ha tehát
312 4,3 | éljünk emez leányokkal, én minden bizonnyal ráveszem
313 4,4 | emberek vagytok, mint aminőnek én tartalak, akkor azt hiszem,
314 4,4 | szerelmet, mivel anélkül, én legalább úgy gondolom, egyetlen
315 4,4 | könnyűszerrel megérthetitek az én sóvárgásomat. Én szerelmes
316 4,4 | megérthetitek az én sóvárgásomat. Én szerelmes vagyok, és a szerelem
317 4,4 | ugyan vitéz férfiak vagytok; én a győzelemből nem kívánok
318 4,5 | ekképpen fogott szóba:~- Az én novellám, bájos hölgyeim,
319 4,6 | veszedelem rájok szakadt. Én pedig sem egyiket, sem másikat
320 4,6 | pokolba jutnál; márpedig én bizonyosra veszem, hogy
321 4,6 | hagyjuk az utca porában. Én elsirattam őt, s amennyire
322 4,6 | kit annyira szerettem. Én ezt nem azért kérem tőled,
323 4,6 | leányát és szólott:~- Leányom, én sokkal jobban szerettem
324 4,6 | veszítetted, minekelőtte én megtudhattam volna. De ha
325 4,7 | elmondott, arra indít, hogy én is elmondjak egyet, mely
326 4,7 | nagyobb részében megtetszik az én novellámban, mellyel is
327 4,8 | örökre gyászba borul az én életem; vagy pedig elemészti
328 4,8 | szerelméért, ne sikolts, mivelhogy én vagyok a te Girolamód.~Mikor
329 4,8 | beszélnek ím ez esetről; én pedig hasonlatosképpen a
330 4,9 | cselekedtél; mivelhogy ha én szerelmes páromul választottam
331 4,9 | ekképpen megbántottalak, én érdemeltem meg a büntetést,
332 4,10| mitől Isten óvjon), s ezért én nem folytatom tovább e fájdalmas
333 4,10| meskedett, annak tudom is én, hány nap kell, hogy kipihenje
334 4,10| mindenki elítéli, s amennyire én megtudhattam, nincs egyetlen
335 4,10| asztalos: „Hazudnak, mivelhogy én nekik soha nem adtam el,
336 4,10| elmentek az uzsorások házába, én pedig hazajöttem. Én megértem,
337 4,10| házába, én pedig hazajöttem. Én megértem, s magad is láthatod,
338 4,10| csak mondd meg, hogyan, s én szíves-örömest mindent megteszek.~
339 4,10| Ruggieri da Jeroli, kinek is én megtetszettem, s félig félelemből,
340 4,10| ekképpen felelt:~- Filostrato, én szívesen elfogadom; s hogy
341 4,10| Hisz te küldéd nekem, te,~S én vártam őt esengve,~S hogy
342 4,10| boldogságban~Úszván, hittem, csak én vagyok kegyében,~S szívemben
343 4,10| számkivetve mehetek tőle én el.~Látván magam ilyen sorsnak
344 4,10| nincs még egy,~Ki mint én, úgy dalolna!~Csak egy kérésem
345 5,1 | Felelte erre Cimone:~- Én veled megyek.~És ámbátor
346 5,1 | hölgy, ne légy kicsinyhitű, én vagyok a te Cimonéd, és
347 5,1 | immár másodszor a tiédet, én pedig az enyémet először;
348 5,2 | ez és könyörületes szívű; én, tőlem telhetőleg néki
349 5,2 | pedig bővében volnának, én azt hiszem, hogy megnyernéd
350 5,3 | szándékotok, hogy összeházasodtok, én is javallom; legyen meg
351 5,3 | rokonaitokkal pedig majd én megbékítelek.~Pietro kimondhatatlanul
352 5,4 | inkább te ne engednéd, hogy én elsorvadjak.~Ez a válasz
353 5,4 | fejemre, csak mondd meg, s én megteszem.~Ricciardo, ki
354 5,4 | felelt:~- Édes Caterinám, én csak egy módját látom a
355 5,4 | kertjére nyílik; ha pedig én tudom, hogy ott töltöd az
356 5,4 | Igazad van, leányom; de én nem kormányozhatom a meleget
357 5,4 | mellett akar ez aludni? Majd én megtanítom elaludni a tücskök
358 5,5 | Crivello:~- Nézd, e dologban én nem tehetek egyebet éretted,
359 5,5 | bebocsájtalak a leányhoz, mivel ha én szólnék nála éretted, meg
360 5,5 | hanem faenzai, ámbár sem én, sem ő maga, sem az, ki
361 5,5 | mondá:~- Testvér, ez az én leányom; az én házam volt
362 5,5 | Testvér, ez az én leányom; az én házam volt az, melyet Guidotto
363 5,5 | ott felejtette anyja, az én feleségem, s mind mostanáig
364 5,6 | vagyunk fordítva egymásnak én meg ím ez leány, kit életemnél
365 5,6 | felelte:~- Szívesen; majd én gondoskodom róla, hogy annyit
366 5,6 | Mondotta akkor Ruggieri:~- Én pedig akarom, hogy megismerd
367 5,7 | pedig felelt:~- Bizony, én is szeretném.~És e szavak
368 5,7 | szólott:~- Ha te elmégy, én bizony megölöm magam.~Pietro,
369 5,7 | erre a leány:~- Pietro, az én bűnöm bizony kiderül; de
370 5,7 | akarsz, szabad ember, s az én fiam, és hajlandó feleségül
371 5,8 | hozzálépvén mondá neki:~- Én nem tudom, ki vagy, ámbár
372 5,8 | volna. Hát annyi szent, hogy én megvédelmezem, amennyire
373 5,8 | akkor a lovag:~- Nastagio, én is a te szülővárosodból
374 5,8 | kisgyermek voltál akkor, midőn én, ki annak idején a Guido
375 5,8 | hogy ő előlem meneküljön, én pedig, ki valaha oly forrón
376 5,8 | kezdődik a fájdalmas száguldás, én pedig a kutyákkal együtt
377 5,8 | véget tékozlásomnak; hát én ezt kész vagyok megcselekedni,
378 5,9 | van az elbeszélés sora: én tehát, drága hölgyeim, szívesen
379 5,9 | felesége elmulattat addig, míg én az ebédről gondoskodom.~
380 5,9 | visszaemlékezel elmúlt életedre s az én tartózkodásomra, melyet
381 5,9 | felelt:~- Ha beleegyeznétek, én szívesen özvegyen maradnék,
382 5,9 | van, miként mondjátok, de én inkább akarok férfit vagyon
383 5,10| fapapucsban járjon a szárazon, de én majd teszek róla, hogy csónakomban
384 5,10| másvalakit vigyek át a csatakon. Én feleségül mentem hozzá,
385 5,10| gyönyörűség pedig, hahogy én veszem magamnak, dicséretemre
386 5,10| fölöttébb nagy gyalázatára. Én csupán a törvények ellen
387 5,10| ságot tehet róla, hát akkor én vagyok az; most hogy megvénültem,
388 5,10| világon olyan ficsúr, kinek én nem merném megmondani, amit
389 5,10| Ercolano és felesége meg én, egyszerre csak tüsszentést
390 5,10| rohant, hogy megölje; de én bizony féltem, hogy még
391 5,10| vacsoránknak, melyet is én nem hogy meg nem ettem,
392 5,10| Ercolano felesége vagyok én? Ugyan miért nem mégy már?
393 5,10| nem feküdtél már velem; én pedig inkább járnék rongyokban
394 5,10| a többiek, s arra vágyom én is, mire a többiek; azért
395 5,10| most aztán elég! Ebben én majd megelégítlek, de nagy
396 5,10| tetszik neked jobban? Tudok én ezernél is többet. Talán
397 5,10| éppen.~Ezért kérlek hát, én uram, s reményem,~Közöld
398 6 | előbb akar szólani, holott én itt vagyok! Csend, most
399 6 | itt vagyok! Csend, most én beszélek!~És a Királynőhöz
400 6 | árán hatolt be Feketevárba; én pedig mondom, hogy ez nem
401 6 | fejed lágya? Hálistennek, én bizony nem éltem hiába,
402 6 | bizony nem éltem hiába, nem én.~És ha a Királynő nem intette
403 6 | Madonna Oretta, ha akarod, én majd egy gyönyörű szép novellával
404 6,1 | szóba:~- Szépséges hölgyeim, én a magam feje szerint nem
405 6,1 | e szolgálatot, mivelhogy én éppolyan jól tudok betölteni,
406 6,2 | ő nem bírna ki engem, de én mindenesetre csak jó pénzt
407 6,3 | bizony úgy van, uram, amint én mondom, és ha akarod, eleven
408 6,3 | hazudott tegnap este, te vagy én.~Chichibio látta, hogy Currado
409 6,5 | ki úgy ismeri őket, mint én; és félre ne értsetek: azokról
410 6,5 | választott hat pajtását, én szívesen állom a fogadást;
411 6,5 | Mannini, szót emelt mondván:~- Én hajlandó vagyok fogadni
412 6,6 | annak okáért kívánja, hogy én a törvénynek rendelkezése
413 6,6 | ezért halállal büntesselek; én azonban ezt nem tehetem
414 6,6 | igazságtalannak. Ha azonban az én testemnek és magad lelkének
415 6,6 | nyomban az asszony -, kérdezem én, bíró uram, hogy ha mindig
416 6,8 | kivettek a számból, melyet én szándékoztam elmondani,
417 6,9 | a templom előtt, hol is én a szokott módon prédikációt
418 6,9 | társaságban, mondván:~- Az én szolgámnak kilenc olyan
419 6,9 | melyet testemen viselek, hogy én ottan láttam repülni a madarakat,
420 6,9 | sok más egyebet; s mivel én szívesen általadtam néki
421 6,9 | nekem, hogy megmutassam; de én nem merem senkire rábízni
422 6,9 | engedelmeskednetek illendő, én oly élvezetben részesítlek
423 6,9 | erre a Király:~- Hölgyeim, én is éppoly jól tudom, mint
424 6,9 | mulatságot szerezzetek vele, én semmi elfogadható okot nem
425 6,9 | ismerné tisztességteket? Én hiszem, hogy nem csupán
426 6,9 | ellenszegülnétek parancsomnak, holott én mindegyiteknek engedelmeskedtem,
427 6,9 | megtiszteltél a koszorúval, én pedig ma este azzal kívánlak
428 6,9 | közül kiengedsz,~Tudom biz én, hogy eztán~Horgára engem
429 6,9 | cselekedd szavamra,~Mit én nem tehetek már:~Hogy őt
430 6,9 | Ha átallnád ezt, bár az én bilincsem~Megoldozását engedd,
431 7,1 | neked is úgy tetszik, hogy én öntsek bátorságot a többi
432 7,1 | a kísértettől - melyről én, Isten látja lelkemet, azt
433 7,1 | mondogasd az imádságaidat, de én bizony nem érzem magam nyugodtan
434 7,1 | megbabonázni?~Felelte az asszony:~- Én nagyon jól értem a megbabonázás
435 7,1 | veled, más forgatta, nem én a szamárfejet, miért is
436 7,2 | bújj be ide ebbe a hordóba, én meg megyek ajtót nyitni,
437 7,2 | ringyem-rongyomat? Hiszen én már éjjel-nappal egyebet
438 7,2 | megint rákezdte:~- Jajjaj, ó, én szerencsétlen, ó, én boldogtalan,
439 7,2 | ó, én szerencsétlen, ó, én boldogtalan, mely rossz
440 7,2 | kaphattam volna férjemül, s én nem akartam, hanem inkább
441 7,2 | tudom, miért nem szerzek én is szeretőt a többiek módjára.
442 7,2 | kedvemre vagyon; de biz én ilyesmit soha nem vettem
443 7,2 | de a dolog úgy van, hogy én dolgozni mentem, csakhogy
444 7,2 | Peronella:~- Hát épp ez az én bajom: te férfi vagy, és
445 7,2 | hordót öt talléron, holott én, ki asszony létemre szinte
446 7,2 | Giannello:~- Ki vagy te? Én az asszonyságot keresem,
447 7,2 | bízvást velem, mivelhogy én vagyok a férje.~Mondotta
448 7,3 | elméjét.~De miért beszélek én éppen a fent mondott Rinaldo
449 7,3 | elkövetnem? Nagy bűn volna ez, s én már sokszor hallottam, hogy
450 7,3 | hát - mondotta a barát - én, ki távolabbi rokona vagyok
451 7,3 | megölhetik; de ne félj, mert én rájuk olvasok, és mind valamennyit
452 7,3 | dolgot; várj csak, majd én megnézem, hogy bejöhetsz-e,
453 7,3 | és helyesen cselekedtél. Én magam, mígnem a komám megér
454 7,3 | Úristen a te fáradalmad s az én fáradalmam fejében megadta
455 7,4 | példázatokból. Melyeket is én most megtoldok eggyel; ez
456 7,4 | nem jössz be ma éjszaka; én bizony nem bírom tovább
457 7,4 | ember ez! Mit mondanátok, ha én volnék künn az utcán, mint
458 7,4 | benn a házban, mint most én? Istenemre, bizonyosra veszem,
459 7,4 | járását. Azt mondja, hogy én tettem azt, amit bizonyosan
460 7,4 | hogy megijeszt, ha tudom is én, mit beledob a kútba; de
461 7,5 | vedlett; de megállj, majd én megadom neked, amit keresel.”
462 7,5 | felelte az asszony -, én nem tudom, micsoda ördöge
463 7,5 | elveszíted lelkedet; de én a kedvedért magamra vállalom,
464 7,5 | szándékkal jár hozzám, s akkor én egész esztendőben megsínyleném.~
465 7,5 | Madonna, ettől ne tarts, mivel én majd úgy intézem, hogy férjed
466 7,5 | van bátorságod belevágni, én nem bánom.~És minekutána
467 7,5 | jobban megfogyatkozik az én becsületem. Hát azt hiszed,
468 7,5 | lelki szemeidre? Nem bizony; én tehát kinyitottam a szememet,
469 7,5 | semmiképpen nem bűnös benne. Én azt mondottam, hogy szeretek
470 7,5 | tulajdonságodat úgy, mint én, és hagyd abba ezt a mostani
471 7,5 | mint ahogy csak kettő van, én bizony szerét ejteném, hogy
472 7,6 | Istenemre esküszöm, fülön fogom én még valahol!” És ha férjem
473 7,6 | szent testére, fülön fogom én még ezt valahol.~És elvágtatott.~
474 7,6 | oltalmadba menekültem.” Én felkeltem és éppen meg akartam
475 7,6 | ordítozván: „Hol vagy, bitang?!” Én odaálltam a szoba ajtajába,
476 7,6 | Felelte az asszony:~- Uram, én nem tudom, hová rejtezkedett.~
477 7,6 | Most meghalsz, gazember!” Én nem sokat kérdezgettem,
478 7,6 | lovag:~- No hát, ne félj, én épségben és egészségben
479 7,7 | meg, hogy felébredjek, és én megvigasztallak hosszú-hosszú
480 7,7 | mondván:~- Megmondom néked: én is úgy gondoltam, hogy olyképpen
481 7,7 | minden más csatlósodnál; de én ugyan csalatkoztam benne,
482 7,7 | tőlem, hogy kedvét töltsem; én pedig, hogy ne kellessék
483 7,7 | vetni, s mintha valóban én volnék ottan, szidd össze
484 7,7 | jöttél, és azt hiszed, hogy én elkövetnék valaha is ilyen
485 7,8 | Szólott akkor az asszony:~- Én bizony nem tudom, mit kellene
486 7,8 | velem? És mikor vertél meg? Én ugyan nem emlékszem reá.~
487 7,8 | ekképpen:~- Testvéreim, én látom: ez abban mesterkedett,
488 7,8 | aljasságait. Hát jó, megteszem; én szentül hiszem, hogy az,
489 7,8 | részeg ember szavát; és ha én megbocsátok néki, bocsássatok
490 7,8 | csináltat, és ekképpen henceg: „Én ilyen meg olyan családból
491 7,8 | toprongyos szatócsa! Ha én volnék helyetekben, s ő
492 7,9 | mindazonáltal azt hiszem, hogy én még világosabban megbizonyítom
493 7,9 | adott férjemül, legalább én nem leszek enmagamnak ellensége,
494 7,9 | mégis szívből üzenné, az én uram érdememen felül megbecsül
495 7,9 | menj vissza ahhoz, ki az én káromra fura módon kíván
496 7,9 | mivel ha mostan tágítok, én bizony belehalok, ő pedig
497 7,9 | megtesz három dolgot, mit én kívánok tőle, hogy ebben
498 7,9 | mezőkre, hogy repülni lássa; én pedig, amint itten láttok,
499 7,9 | Sose kérdezd, mivelhogy én is meg tudom mondani, és
500 7,9 | elviselhetetlenül rossz szagú, s én nem tudom, mi lehet az oka;
1-500 | 501-745 |