1-500 | 501-745
Nap, Novella
501 7,9 | Nicostrato:~- Ha te úgy gondolod, én belenyugszom: hívasd hát
502 7,9 | akkor Pirro: - Nem beszélek én félre, madonna; azt hiszed,
503 7,9 | elcsodálkozott és szólott:~- Pirro, én csakugyan azt hiszem, hogy
504 7,9 | alvajárónak néztek engem; én bizony láttam, ha már meg
505 7,9 | Mit vitatkozunk rajta? Én bizony láttalak rajta; és
506 7,9 | miként te mondottad az imént, én bizony rosszul láttam, midőn
507 7,9 | kívánok szólani, mivelhogy én inkább felnégyeltetném
508 7,9 | olyasmit láttál, mintha én megcselekedtem volna azt,
509 7,10| Jaj, cimbora - feleltem én -, szörnyen félek az ítélettől,
510 7,10| akkor, miféle bűn volna az. Én pedig feleltem: „Az a bűnöm,
511 7,10| helyezte mondván:~- Madonna, én téged temagaddal, azzal
512 7,10| feleségökből. De hagyjuk ezt békén; én inkább azt mondom: ki-ki
513 8,1 | rendelte, hogy e mai napon én legyek az első, ki novellát
514 8,1 | asszonyok a férfiakból, én elmesélni kívánok egy novellát,
515 8,1 | megtartani, mint kellene, én mégis azt mondom, hogy méltó
516 8,1 | rendben vagyon; Isten áldjon, én majd elrendezem a számadásodat.~
517 8,2 | ne kerülgessem a dolgot, én bizony a városba megyek,
518 8,2 | hogy megsegítsen tudomisén miféle dologban, melyben
519 8,2 | Mondotta akkor a plébános:~- Én nem vagyok az; kérj, amit
520 8,2 | dologban kedvemet, s akkor én is megteszem, mit tőlem
521 8,2 | Csak mondd, mit kívánsz, s én szíves örömest megteszem.~
522 8,2 | adja kölcsön a mozsarát, én nem adom kölcsön a mozsártörőt,
523 8,3 | Bizonyosan megtaláljuk, mivelhogy én ismerem; ha pedig megtaláltuk,
524 8,3 | csak ismerjük az erejét? Én amondó vagyok, hogy nyomban
525 8,3 | kutyagoltunk oda-vissza. Én amondó volnék, ha javalljátok,
526 8,3 | hátrafordult, és felelt ekképpen:~- Én bizony nem tudom, de az
527 8,3 | Bruno:~- Jó, jó az imént, de én bizonyosra veszem, hogy
528 8,3 | mint gondoljátok. Jaj, én szerencsétlen; megleltem
529 8,3 | erejét tönkreteszik, miért is én, ki eldicsekedhettem volna,
530 8,4 | tehát amaz novellákon felül én is el akarok mondani nektek
531 8,4 | engemet, illendő tehát, hogy én is szeresselek, s én szívesen
532 8,4 | hogy én is szeresselek, s én szívesen szeretni is foglak;
533 8,4 | kell folytatnod; másfelől én sem vagyok már ifjú leány,
534 8,4 | halasztjuk a dolgot; majd én közben kieszelem, hol lehetünk
535 8,4 | Mondotta erre Leokádia:~- Hálok én akár hattal is, nemhogy
536 8,5 | kabátját, szólott:~- Nem, én bizony mindaddig visszajövök
537 8,6 | Felelte Bruno:~- A módját én már látom, ha ugyan nem
538 8,6 | Calandrino: tegnap este én oktatgattalak, hogy ekképpen
539 8,6 | összegyűjthetnéd itten, én bizony értem a kenyér -
540 8,6 | Hát jó - mondotta Bruno -, én szívesen bemegyek Firenzébe,
541 8,6 | mindenki szívesen eljön, én pedig ma éjszaka Buffalmaccóval
542 8,6 | házadba, s a kedvedért majd én magam osztom ki, s megteszem
543 8,6 | tisztelendő úrnak s akkor én nem firtatom tovább a dolgot.~
544 8,6 | ekképpen adta fel a szót:~- Én amúgy is bizonyosra vettem,
545 8,7 | hasonlóval fizettek volna; én viszont szeretnék rokonérzést
546 8,7 | legközelebb megszólít, hogy én még sokkalta jobban szeretem
547 8,7 | mostan sem távozott; de én hiszem, hogy hamarosan elmegyen;
548 8,7 | szerelme? Vajon ez, hogy én őt fagyoskodni hagyom, kiveri-e
549 8,7 | megismerem, hogy miként te az én kincsem és nyugodalmam és
550 8,7 | reménységem vagy, akképp én is a tiéd vagyok.~- Akkor
551 8,7 | majd ott állasz csöndben, én pedig beszélek vele, hadd
552 8,7 | csekély hó esett! Jól tudom én, hogy Párizsban sokkalta
553 8,7 | legyen gondja, mivelhogy én nyomban ide kényszerítem
554 8,7 | mit kell végeznie, majd én megmondom néki, ahol és
555 8,7 | környék); hát oda megyek fel én, s reménylem, hogy ottan
556 8,7 | szólott ekképpen:~- Madonna, én még soha nem jártam ama
557 8,7 | akar szerezni nekem, minőt én néki szereztem; de ha ezért
558 8,7 | annyi szentigaz, hogy ha én gonosz éjszakát szereztem
559 8,7 | emlékezel, holott tudtad, hogy én ott járkálok az udvarodban,
560 8,7 | meg tud-e szabadítani az én ostobaságomtól, mely felől,
561 8,7 | melyiket véli nagyobbnak: az én ostobaságomat-e, avagy iránta
562 8,7 | ígéreteid elhomályosították; én ismerem magamat, de mindaz
563 8,7 | mondottál. Miért is, ámbár én nem vagyok sas, te pedig
564 8,7 | megbántást, az pedig, mit én művelek, el sem éri; mivelhogy
565 8,7 | Több szavam nincsen hozzád; én kieszeltem a módját, s rávettelek,
566 8,7 | megbocsátasz s lesegítesz innét, én hajlandó vagyok ama hűtlen
567 8,7 | tudsz, azé, akié voltál, kit én, mint ahogy annak előtte
568 8,7 | tudott, csak szolgálód meg én, hát bizony ezt rosszul
569 8,7 | összefagytál udvaromban, én temiattad eme nap alatt
570 8,7 | oly szörnyű kegyetlen az én gyötrelmem, hogy mindennél
571 8,7 | csillapítására, amennyi tüzet kaptam én tőled, fagyoskodásom enyhítésére.
572 8,7 | kibújván régi bőréből.~- Ó, én szerencsétlen - szólott
573 8,8 | Szólott Zeppa:~- Látom én, hogyne látnám, de láttam
574 8,8 | hozzád; s ha majd itt lesz, én hazatérek, s mikor meghallod
575 8,8 | pedig megcselekedted ezt, én majd megmondom a többit,
576 8,8 | figyelmezz jól szavamra: én testvéremül szerettem és
577 8,8 | az lett a vége, hogy az én feleségemmel éppúgy szeretkezik,
578 8,8 | megbántás volt; ő ölelte az én feleségemet, hát én ölelni
579 8,8 | ölelte az én feleségemet, hát én ölelni akarlak tégedet.
580 8,8 | fejemre száll ím ez bosszú, én belenyugszom, de csak akkor,
581 8,8 | hogy bármit művelünk is, én azért jó barátságban maradjak
582 8,9 | Spinelloccio rászolgált, én pedig mesélni kívánok valakiről,
583 8,9 | árulod. Az bizony igaz, hogy én meg a cimborám csakugyan
584 8,9 | teljesítették. Mivel Buffalmacco meg én különösképpen bizalmas barátságban
585 8,9 | királynéját hozatja el, én pedig Angolország királynéját,
586 8,9 | az, hogy Pökhendikéjét? Én nem értem ezeket a neveket.~-
587 8,9 | Mondotta Bruno:~- Biz’ isten, én már nem tudom; én éppúgy
588 8,9 | isten, én már nem tudom; én éppúgy nem értem a te neveidet,
589 8,9 | Szólott a mester:~- Tudok ám én többet is, de most hagyjuk.
590 8,9 | amilyenbe csak akarsz, én majd kigyógyítalak, s egy
591 8,9 | szólottál. De meg kell mondanom: én nem tehetek a dologban annyit,
592 8,9 | titokban tartod a dolgot, én megmutatom néked a módját,
593 8,9 | bebizonyítsam, hogy igazat mondok? Én voltam az első ember, kinek
594 8,9 | ő annyira bízott benned, én is megbízhatom. Ama mód
595 8,9 | Buffalmacco lesz a kapitány, én pedig tanácsúr, ez már ekképpen
596 8,9 | fogja megtagadni kérésedet. Én már szólottam véle felőled,
597 8,9 | a többit bízd rám, majd én elvégzem vele.~Mondotta
598 8,9 | kicsinyég elbeszélget vélem, én könnyen elérem, hogy mindig
599 8,9 | hamar töviről-hegyére az én értelmemet úgy, mint eme
600 8,9 | hamar, mint ő, hogy mit érek én; de legalább mondd meg,
601 8,9 | akarták, hogy mind a deákokat én oktassam az orvostudományokban;
602 8,9 | az orvostudományokban; de én nem akartam, mivel elhatároztam,
603 8,9 | No, most beszélj! Mikor én mondtam, nem hitted nekem.
604 8,9 | arasznyi pöttöm teremtés volt), én előbb jól megöklöztem, aztán
605 8,9 | és kemény legény vagyok én. S hogy előkelő méltósággal
606 8,9 | Majd meglátjátok, hogy ha én egyszer ott leszek, úgy
607 8,9 | ments - szólott az orvos -, én nem vagyok afféle fagyosszent,
608 8,9 | neki a bíborruhádban! Hát én nem vagyok elég néked? Barátocskám,
609 8,9 | elég néked? Barátocskám, én egy egész várost meg tudnék
610 8,9 | az orvos:~- Nem gondoltam én rájok. Isten engem úgy segéljen!~-
611 8,10| történeteket meséltetek, én is szándékozom nektek elmesélni
612 8,10| különben lenyakazzák, s én nem tudom, mitévő legyek,
613 8,10| boldog volna, amily boldog én vagyok a te szerelmedben.~
614 8,10| zálogot kellene adnod, s én magam is hajlandó vagyok
615 9,1 | fölöttébb kedvemre vagyon, hogy én fussam az első kört a novellamondásnak
616 9,1 | Hova megyek? Mit tudom én, vajon nem vették-e észre
617 9,1 | sírban! Ha pedig így volna, én megadnám az árát, de soha
618 9,1 | görbülne meg; vagy mit tudom én, nem valamely ellenségem
619 9,3 | Felelte Calandrino:~- Tudom is én; épp az imént mondotta Nello,
620 9,3 | Ti maradjatok itt véle, én pedig elmegyek megtudakolni,
621 9,3 | takaróddzék be jó melegen, s én majd nyomban odamegyek,
622 9,3 | az Isten, amennyi örömöt én magamnak kívánok; de ha
623 9,3 | az orvos:~- Oda se neki. Én majd főzetek néked bizonyos
624 9,3 | el az egészet boltomba, s én holnap reggel Isten nevében
625 9,4 | rám, mint ez; s még hogy én harmincnyolc garasért otthagyjam
626 9,5 | akkor Bruno:~- Pajtás, majd én kikémlelem, hogy kicsoda;
627 9,5 | Calandrino:~- Jaj, hogyne. Én még belehalok.~Mondotta
628 9,5 | megértettél?~Felelte Bruno:~- Meg én, csak bízd rám.~Midőn tehát
629 9,5 | holott semmit nem tett; én azt hiszem, hogy bolonddá
630 9,5 | valamely talizmánnal, melyet én adok majd néked?~Felelte
631 9,5 | Felelte az asszony:~- Bánom is én, hogy az Isten verje meg.~
632 9,6 | oly gyönyörűséget, mint én ővele, és mondhatom néked:
633 9,6 | őkelme Niccolosával, hiszen én feküdtem mellé, s azóta
634 9,7 | de gondolj, amit akarsz, én csak javadra szólok, és
635 9,8 | istenigazában ellátja bajodat, az én dolgomat pedig megrontod.~
636 9,8 | ide hozzám az üveggel, s én megfizetlek.~A fickó tehát
637 9,8 | Felelte Biondello:~- Nem én; miért kérdezed?~Mondotta
638 9,8 | adsz ennem, mint a múltkor, én is úgy adok innod, mint
639 9,9 | igaznak kell venni, mondom én, ha komoly értelemben vesszük.
640 9,9 | felelt Melisso ekképpen:~- Én Laiazzóból jövök, s valamint
641 9,9 | nekem is megvan a magamé: én gazdag ifjú vagyok, és arra
642 9,9 | ismeritek a lovaitokat, én meg ismerem az öszvéremet;
643 9,9 | csak bízzátok rám, majd én elbánok vele.~És ekképpen
644 9,9 | Felelte néki Melisso:~- Én vendéged vagyok, s annak
645 9,10| ne törődj velem, mivel én jól érzem ott magamat, hiszen
646 9,10| rendesen, korán kelünk, s én megmutatom néked, hogyan
647 9,10| Pietro koma:~- Bánom is én; nekem nem kellett az a
648 9,10| mondtad nekem, hogy csináljam én? Meg különben is túlságosan
649 9,10| volna úgy ráilleszteni, mint én.~A menyecske emez szavak
650 9,10| létedre jóvá kell tenned az én hibámat meg a többiekét,
651 9,10| alattvalóim virtusa teszi, hogy én is dicséretet fogok aratni,
652 9,10| jő felém karjába zárni,~S én szólok: Jöjj, hogy kétségbe
653 10,1 | semmit érő emberek, nem én vagyok hibás, mintha talán
654 10,1 | uram, nem azért háborgok én, hogy nem kaptam tőled adományt,
655 10,2 | gyomorfájást? Felelte az apátúr:~- Én már jól erezném magamat,
656 10,2 | hogy Ghino di Taccót, mert én vagyok az, nem gonosz indulat
657 10,2 | újból hajolj kegyelmeddel az én orvosom, Ghino di Tacco
658 10,2 | rosszat pedig, mit művel, én nem veszem néki bűnül, hanem
659 10,3 | palotájának, úgy mint ennek, én sorra bementem valamennyin,
660 10,3 | is szólott ekképpen:~- Ó, én szerencsétlen, mikor fogom
661 10,3 | Felelte erre Náthán:~- Én kisded gyermekkorom óta
662 10,3 | oly igen szeretne, mint én, mivel látom fennkölt lelkedet,
663 10,3 | arra, hogy megkapjad az én életemet, s ne veszítsed
664 10,3 | és elégítsd meg magadat; én nem tudom, hogyan áldozhatnám
665 10,3 | áldozhatnám fel okosabban. Én már nyolcvan esztendeje
666 10,3 | és Náthán lesz a neved, én pedig elmegyek a te házadba,
667 10,3 | megkisebbítenék Náthán hírét-nevét, én pedig nem akarok mást megkárosítani
668 10,4 | hallottunk eleddig novellákat, s én úgy vélem, nem is maradt
669 10,4 | anyagot az elbeszélésre; én tehát egyfelől ezért, másfelől
670 10,4 | aki otthon várna reád; én tehát amaz kegyességet kérem
671 10,4 | megtiszteltétek lakomámat, én pedig perzsa módra kívánlak
672 10,4 | szólott:~- Urak, e hölgy az én legdrágább kincsem, kinél
673 10,4 | kivetették az út közepére; de én felszedtem és gondoskodásommal
674 10,4 | bizonnyal vér a véredből, s kit én tartottam keresztvízre s
675 10,4 | iránta szerelemre, hogy az én szerelmem legyen eszköze
676 10,4 | tisztességben, mint anyámnál élt az én házamban.~És ekképpen szólván
677 10,4 | mondotta neki:~- Madonna, én már feloldozlak nékem tett
678 10,4 | ígéretedtől; szabad vagy, s én általadlak Niccolucciónak.~
679 10,5 | bizonyságot tenni azzal, mit én tőle kívánok, készen állok
680 10,5 | szerelmedről, hasonlatosképpen én is le ne mondjak jutalmamról;
681 10,6 | szóba:~- Nagyságos hölgyeim, én mindig amaz véleményen voltam,
682 10,6 | bánni tudunk. Annak okáért én, kinek ugyancsak voltak
683 10,6 | Felséges uram, ez az én két ikerlányom, kik közül
684 10,6 | kozhatnék annyira, mint éppen én, ki mindenkinél jobban megismertem
685 10,6 | férjhez adni két leányt; és én elismerem; de nagy és főbenjáró
686 10,7 | feded, ha nem annak, kit én mondok néked; annak utána
687 10,7 | nagy ünnepségét tartotta, én őt lovagi tornája közben
688 10,7 | meggondoltam, hogy te király vagy, én pedig Bernardónak, a fűszerszámkereskedőnek
689 10,8 | királyok cselekedeteit, én cseppet sem kételkedem,
690 10,8 | meglett korú férfinak dolga; én csak azt akarhatom, mit
691 10,8 | mindenki szeresse; s hahogy én szeretem, ki ifjú vagyok,
692 10,8 | ha megtudja, hogy éppen én szeretem, nem pedig más.”~
693 10,8 | változtatni nem lehetne rajta, ezt én most is éppúgy állnám, mint
694 10,8 | lehetne néked kedves az én barátságom, ha valamely
695 10,8 | bizonyosra vedd, hogy nem az én, hanem a te feleséged gyanánt
696 10,8 | megmutatja nékem, mi az én baráti kötelességem. Mentsen
697 10,8 | tanácsokat és Istennek ajándokát, én pedig hadd emésszem magam
698 10,8 | ez nagy kincsre; s vagy én győzöm meg könnyeimet, mi
699 10,8 | Sofronia mégis a tiéd leszen. Én tudom, mely hatalmas a szerelemnek
700 10,8 | haladván belepusztulnál, én pedig akkor hamar idő múltán
701 10,8 | oly igen tetszenék néked; én pedig könnyedén más hölgy
702 10,8 | a köteles szégyenkezést, én megteszem; de bizonyosra
703 10,8 | ekként elveszítenéd azt, mit én nem nyertem meg. Annak okáért
704 10,8 | vélem, hogy ha beleegyezel, én olyképpen folytatom, amint
705 10,8 | leánynak ujjára mondván:~- Én is akarok férjed lenni.~
706 10,8 | afelől, hogy Sofronia az én feleségem lett, holott ti
707 10,8 | elhatározásából néki adtatok, holott én úgy vélem, hogy ezért a
708 10,8 | Gisippusnak kedvesebb volt az én életem, mint a ti hajlan
709 10,8 | amit ti műveltetek. Hogy én ifjú és bölcselkedő vagyok,
710 10,8 | tudományunkban. Igaz, hogy ő athéni, én pedig római vagyok. De hogy
711 10,8 | csak annyit mondok, hogy az én városom szabad, az övé pedig
712 10,8 | csak annyit mondok, hogy az én városom ura az egész világnak,
713 10,8 | csak annyit mondok, hogy az én városomban dúsan virágzik
714 10,8 | deák gyanánt láttok itten, én azért nem Róma szennyes
715 10,8 | nincs semmi ok rá, hogy én Rómában éppoly kedves ne
716 10,8 | Mindazonáltal tudnotok kell, hogy én nem mesterkedtem sem ravaszsággal,
717 10,8 | elkövettünk, Gisippus mint barát, én pedig mint szerelmes, csupán
718 10,8 | törvények erejénél fogva és az én Gisippusom dicséretes okossága
719 10,8 | jussotok van hozzá, amennyit én adok; másodszor, hogy Gisippusszal
720 10,8 | képpen akartok cselekedni, én magammal viszem Gisippust,
721 10,8 | szólott:~- Varro, valóban én vagyok a gyilkos, és fölöttébb
722 10,8 | mivel magát vádolja. Valóban én vagyok, ki megöltem amaz
723 10,9 | vagy korholjuk azokat, én is terjengős beszédben folytatnám
724 10,9 | fogadóba, szólott Torello:~- Én magam leszek az, mivel úgyis
725 10,9 | abban a bizonyosságban, hogy én Torello felesége gyanánt
726 10,9 | hasonlatos azokhoz, melyeket én viseltem valamikor, három
727 10,9 | Te vagy Torello d’Istria, én pedig egyik vagyok ama három
728 10,9 | mely portékával kereskedem én, miként tőled elbúcsúzván,
729 10,9 | eszedbe, hogy itten immár nem én vagyok az úr, hanem te magad.~
730 10,9 | lakodalmán ebédel, miként én itten, annak jeléül, hogy
731 10,9 | kiáltott imigyen:~- Ez az én uram, ez valóban Torello.~
732 10,10| magam a házasodásra; hát én rá is szántam magamat, nem
733 10,10| ti is elmondhatjátok az én ígéretemről.~A derék urak
734 10,10| Akkor szólott Gualtieri:~- Én pedig akarlak feleségemül.~
735 10,10| megnyugvásodra vagyon, mivel én mindenben megnyugszom, jól
736 10,10| házamba magaddal hoztál, én pedig annak utána más feleséget
737 10,10| kegyetlenül megölettem őket, én pedig férjed vagyok, ki
738 10,10| azonban másképpen határoztok, én már elvégeztem magamban,
739 Veg | botránkozására lehetne; s én hiszem, hogy tisztes illendőséggel
740 Veg | akadnak azoknál, melyeket én elbeszéltem), nem is bölcselkedők
741 Veg | kimaradhatott volna. Megengedem; de én csak azt írhattam, s azt
742 Veg | szépeket mondottak volna, én is csupa szépeket írtam
743 Veg | ki feltenné, hogy ezeket én találtam ki, s én vagyok
744 Veg | ezeket én találtam ki, s én vagyok szerzőjök (amint
745 Veg | ekképpen történhetett az én nyelvemmel is; és bár nem
1-500 | 501-745 |