Nap,  Novella

 1  1,2 |       parancsot, hogy Neifile, ki mellette ült, gondoskodjék a megkezdett
 2  1,4 |          elhallgatott, Dioneo, ki mellette ült, meg sem várta a Királynő
 3  1,5 |       odafordult Fiammettához, ki mellette ült a fűben, és parancsot
 4  2,1 |           teste feküdt, és néhány mellette álldogáló nemes ember azon
 5  2,5 |          vett észre, éppen elment mellette, s meglátván erszényét,
 6  2,7 |         Costantino, mikor ott ült mellette, kezdte ámulva nézegetni,
 7  2,7 |            mivel a herceg nincsen mellette; ürügyül pedig, hogy visszatérhessen
 8  2,8 |          nagy tudományú orvos ült mellette, s megfogta a karját ottan,
 9  2,9 |     valóságos esetek nem tennének mellette bizonyságot. Ennélfogva
10  2,9 |           látván, hogy a hölgy és mellette kicsiny leánykája mélyen
11  4,8 |    behatol annak házába, és ottan mellette meghal; ~annak utána elviszik
12  5,2 |        bánik majd veled; te pedig mellette éldegélvén, igyekezzél tőled
13  5,9 |            tehát álló napon által mellette volt, és szüntelenül vigasztalta,
14  7,4 | észrevette, hogy az asszony nincs mellette, nyomban felkelt, lement
15  7,9 |        szádban marad, megrontja a mellette levő fogaidat is; miért
16  8,4 |   hiszemben, hogy a hölgy fekszik mellette, karjaiba ölelte Leokádiát,
17  9,5 |          a hegedűdet, s énekelnél mellette kicsinyég szerelmes nótáidból,
18  9,7 |       sűrű lombok közül kibukkant mellette valamely hatalmas és rettenetes
19 10,1 | ajándékozott neki, az apród pedig mellette, s különb-különb dolgokról
20 10,3 |            soha többre nem vittem mellette, miért is ámbátor minden
21 10,8 |      mivel azonban Titus elhaladt mellette, és Gisippus úgy érezte,
22 10,10|       bevégezte dalát, Dioneo, ki mellette állott, mosolyogván, nyomban