Nap,  Novella

 1  1,7 |  olyannyira, hogy visszariadt a lelkem megvendégelni őt. És ekként
 2  1,10|       boldogságot, mely betölti lelkem,~És már sem új eset, sem
 3  1,10|        hevesebben égek;~Betölti lelkem, és átjárja testem,~Mint
 4  2,10|      Ejnye, szívem-életem, édes lelkem, reménységem, hát nem ismered
 5  2,10|     fogott szóba:~- Ejnye, édes lelkem, miféle beszéd ez? Hát nem
 6  3,6 |   szólott:~- Isten hozott, édes lelkem.~Catella, hogy jól játssza
 7  3,6 |        pedig megszólalt:~- Édes lelkem, ne izgasd fel magad; Ámor
 8  3,8 | Mondotta erre az apátúr:~- Édes lelkem, ne csodálkozzál ezen, mivelhogy
 9  4,1 |       nélkül véghezviszem, hogy lelkem a te réveden egyesüljön
10  4,2 |         időzne, mindaddig az én lelkem a Paradicsomban mulatna.~
11  4,6 | asszonyát és szólott:~- Jajjaj, lelkem, segíts, mivelhogy meghalok.~
12  4,8 |   halkan szólott:~- Alszol már, lelkem?~A menyecske, ki nem aludt
13  4,10|       megtört reménnyel~Átkozza lelkem, mely sírván enyész el.~
14  5,4 |  szólott hozzá ekképpen:~- Jaj, lelkem, mitévők legyünk, mivelhogy
15  6,7 |         különben tenném, hahogy lelkem nem kalandozott volna másfelé;
16  7,6 |      hölgyet és szólott:~- Édes lelkem, úgy hallottam, hogy férjed
17  8,7 |   vélekedel a mi deákunk felől, lelkem? Mit gondolsz, okossága
18  8,10|    fájdalmadnak? Mondd meg hát, lelkem.~Minekutána a hölgy jó darabig
19  9,5 |     Calandrinóm, szívem-életem, lelkem, kincsem, nyugodalmam, mely
20  9,5 |      bírt, szólott:~- Jaj, édes lelkem, hadd csókoljalak meg.~Felelte
21 10,7 |         sokáig,~Amelyben majd a lelkem útra válik,~Holtommal vetve
22 10,10|    látva-látják,~Egy rettegés a lelkem,~S szaggatnak szörnyű gondok:~