Nap,  Novella

 1  1   |       lombozatú fák és cserjék: gyönyörűséggel pihent rajtok a szem. A
 2  1,4 |    kimondhatatlan élvezettel és gyönyörűséggel foglalatoskodott amaz ifjú
 3  2,3 |      átölelték egymást, és nagy gyönyörűséggel mulattak egymással, mígnem
 4  2,7 | bizonyos ideig kimondhatatlanul gyönyörűséggel időzött vele, felkelt és
 5  2,8 |      szemet vetett reá, és nagy gyönyörűséggel szemlélvén mind külsőjét,
 6  2,8 |    élheted napjaidat, s nagyobb gyönyörűséggel élvezheted szépségedet,
 7  3   | megtetézni.~Miközben tehát nagy gyönyörűséggel kószáltak a kertben, különb-különbféle
 8  3,3 |  gerebent és gyaratolót, s nagy gyönyörűséggel mulatták magokat. És rendre
 9  3,3 |         más éjszakán hasonlatos gyönyörűséggel mulattak egymással; én pedig
10  3,5 |    leszel, s akkor szerelmünket gyönyörűséggel és tökéletesen beteljesíthetjük.
11  4,1 |         részében kimondhatatlan gyönyörűséggel mulatták magukat; minekutána
12  4,10|      mulattatását egyre nagyobb gyönyörűséggel folytatván.~Kívánom, hogy
13  5,1 |      árad, mely soha nem érzett gyönyörűséggel tölti el. A leány ennek
14  5,3 | módjában volt, és ők ottan nagy gyönyörűséggel élvezték szerelmök első
15  7,1 |        ki, kényel­mesen és nagy gyönyörűséggel vacsorázott és hált az asszonnyal,
16  7,7 |      végezni, s kimond­hatatlan gyönyörűséggel várta az éjszaka jöttét.
17  8,2 |       uram előbb kimondhatatlan gyönyörűséggel összevissza csókolta az
18  8,7 |       nyomban észrevette, ha ki gyönyörűséggel szemlélte őt; s mikor Rinierit
19  8,7 |       szavakat kedvese szívbéli gyönyörűséggel hallgatta, s igen kívánkozott
20 10,5 |       Ansaldo úr fölöttébb nagy gyönyörűséggel szemlélvén, szedett a legszebb
21 10,6 |    énekeltek, hogy a király, ki gyönyörűséggel szemlélte és hallgatta őket,
22 10,9 |         kit is ő kimondhatatlan gyönyörűséggel szemlélt, és úgy vette észre,