Nap,  Novella

 1  2,9|         Genovai Bernabňt megcsalja Ambrogiuolo, miért is elveszti vagyonát, ~
 2  2,9|           ifjú kereskedő, bizonyos Ambrogiuolo nevezetű piacenzai, ki erre
 3  2,9|          én feleségem.~Mondta erre Ambrogiuolo:~- Valóban, ha mindannyiszor,
 4  2,9|          nekem ezer aranyforintot.~Ambrogiuolo, ki már belelovalta magát
 5  2,9| megkötötték, Bernabň ottan maradt, Ambrogiuolo pedig, amilyen gyorsan csak
 6  2,9|    szobájába; és ottan a jóasszony Ambrogiuolo meghagyása szerint néhány
 7  2,9|        éjszaka leszállt, s mihelyt Ambrogiuolo úgy vette észre, hogy a
 8  2,9|   visszavitte oda, honnét elhozta: Ambrogiuolo kibújt belőle, ígérete szerint
 9  2,9|            a fogadást. Mondá azért Ambrogiuolo:~- Igazság szerint ennek
10  2,9|            tett volna afelől, hogy Ambrogiuolo igazat mondott; kisvártatva
11  2,9|          ekképpen szólott:~- Urak, Ambrogiuolo igazat mondott; annak okáért,
12  2,9|             hogy a következő napon Ambrogiuolo mind a nyereséget megkapta,
13  2,9|            vajon eladó-e. Ott volt Ambrogiuolo da Piacenza, ki valamely
14  2,9|           kérdezősködöm?~Mondta rá Ambrogiuolo:~- Uram, nem ezen mosolygok,
15  2,9|      illetlenség.~- Uram - felelte Ambrogiuolo -, eme holmikat bizonyos
16  2,9|        rendelkezésére: mivel pedig Ambrogiuolo ebből nagy hasznot látott,
17  2,9|      szólván, dicsekszik. Miért is Ambrogiuolo és Bernabň meg­jelentek
18  2,9|            volt Sicurano is, kiben Ambrogiuolo fölöttébb bizakodott, ki
19  2,9|            meg az igazat. Miért is Ambrogiuolo, ki egyiktől is, másiktól
20  2,9|           ama holmikat. Minekutána Ambrogiuolo bevégezte mondókáját, Sicurano,
21  2,9|           szentül halottnak hitte; Ambrogiuolo pedig már sejtette, hogy
22  2,9|    férfiruhában, s kit ím ez aljas Ambrogiuolo hamis és gonosz váddal illetett,