Nap,  Novella

 1  1,1|               ütötte-verte feleségét, úgyhogy én egyszer minden rosszat
 2  2,2|               hallott már a dologról, úgyhogy minden szavának hitelt adott,
 3  2,3|                mégiscsak nemes ember, úgyhogy egyre jobban megkedvelte;
 4  2,3|             királyi ifjúnak látszott, úgyhogy a két lovag igen nagy tisztelettel
 5  2,5|              feküdt a sírbolt szélén, úgyhogy feje kívül maradt, lábait
 6  3,1|                és kimentem a kertből; úgyhogy egyik dolog miatt is, másik
 7  3,1|      találkozik majd az elhárítására, úgyhogy soha nem derül ki, hahogy
 8  3,6|        mindenki természetesnek vette, úgyhogy nem csupán mások, hanem
 9  4,2|                de ő jól tudott úszni, úgyhogy hajaszála sem görbült; kiúszott
10  5,8|             erejével a mellébe döfte, úgyhogy a hátán jött ki. Mikor a
11  6,1|        frissen mosott kötényt kötött, úgyhogy inkább molnárnak, mint péknek
12  6,9|        zavaros, hanem kristálytiszta, úgyhogy a fenekén látszott a finom
13  7,1| tőszomszédságában volt amaz szobának, úgyhogy Gianni tüstént meghallotta
14  7,8|           Ruberto pedig erősen húzta, úgyhogy az a kezében maradt, ebből
15  8,5|              nyugodott, el van törve, úgyhogy kényelmesen bedughatta rajta
16  8,7|             is azért, mit elkövettél, úgyhogy soha többé férfiból csúfot
17  9,3|               fakadt, tátott szájjal, úgyhogy valamennyi fogát ki lehetett
18  9,5|              a vállainak támasztotta, úgyhogy az nem tudott a leánynak
19  9,6|            nem tudtunk eléggé sietni, úgyhogy, miként látod, csak mostan,
20 10,9|     Berberország záto­nyaira vetette, úgyhogy senki nem menekült meg,