Nap,  Novella

 1  1   |         hogy a többieknek szavok veszett, Pampinea megszólalt ilyeténképpen:~-
 2  1,2 |         így szólt magában: kárba veszett a fáradságom, pedig azt
 3  1,9 |        mondotta neki, hogy kárba veszett fáradság volna, mivel a
 4  1,10|       kívántatnak, azért még nem veszett ki belőlük a jóakarat és
 5  2,2 |          ruháit és pénzét, s nem veszett oda egyebe, mint egy pár
 6  2,5 |         volna magát, vagy ott is veszett volna. Azonban kimászott,
 7  2,5 |        de minden fáradsága kárba veszett: annak okáért kegyetlen
 8  2,7 |          hitték, hogy a tengerbe veszett, s tüstént meg akarta adni
 9  2,7 |         hír járta, hogy tengerbe veszett; ki is, hogy tisztességét
10  3,7 |          minden fáradozása kárba veszett, feltette magában, hogy
11  3,9 |          minden fáradságuk kárba veszett; az asszony Istennek ajánlotta
12  5,1 |      Félkegyelmű. E fiúnak kárba veszett élete miatt atyja igen nagyon
13  5,8 | végeztével, kezében a pallossal, veszett kutya gyanánt rárohant a
14  7,5 |         Féltékeny férj uram fújt veszett dühében, kiment, levetette
15 10,5 |          minden fáradozása kárba veszett. Mikor pedig a hölgynek
16 10,5 |          minden fáradozása kárba veszett; annak utána a varázsló
17 10,7 |         minden fáradozások kárba veszett, mivelhogy a leány kétségbeesvén
18 10,7 |          égő szerelemmel,~Szívem veszett vággyal utána vágyik.~S
19 10,10|         minden könyörgésök kárba veszett; miért is az asszony egy