HATODIK NOVELLA

Micbele Scalza megbizonyítja némely ifjaknak, hogy a Baronciak
a legnemesebb férfiak e világon s a tengeren, és vacsorát nyer

A hölgyek még kacagtak Giotto talpraesett visszavágásán, midőn a Királynő parancsolta Fiammettának, hogy folytassa a sort, ki is ekképpen fogott szóba:

- Ifjú hölgyeim, mivel Pamfilo a Baronciakat emlegette, kiket talán nem ismertek úgy, mint ő, erről eszembe jutott egy novella, melyről megtetszik, milyen nagy azoknak nemessége; egyébként pedig e novella nem tér el tárgyunktól, miért is el akarom mondani.

Nem nagy ideje még élt városunkban bizonyos Michele Scalza nevezetű ifjú, ki a világ legkedvesebb és legmulatságosabb embere volt, s folyton a legfurcsább ötletekkel dobálódzott; miért is a firenzei ifjak fölöttébb örültek, valahányszor társaságban egybegyüle­keztek, ha ő is eljött közéjök. Történt tehát egy napon, midőn többedmagával együtt volt a Monte Ughin, hogy felvetődött közöttök emez kérdés: melyik a legrégibb és legnemesebb firenzei nemzetség. Némelyek azt mondották, hogy az Uberti, mások, hogy a Lamberti, némelyek ezt, mások amazt mondották, ki hogyan magyarázta. Scalza ennek hallatára vigyorogni kezdett és szólott:

- Ugyan-ugyan, fajankók, azt sem tudjátok, mit beszéltek; nemcsak Firenzének, hanem az egész világnak és a tengernek legősibb és legnemesebb emberei a Baronciak, és ebben megegyeznek mind a filozófusok és minden ember, ki úgy ismeri őket, mint én; és félre ne értsetek: azokról a Baronciakról beszélek, kik ott lakoznak a Santa Maria Maggiore tőszomszédságában, mellettetek.

Midőn az ifjak, kik más névre voltak elkészülve, ezt meghallották, valamennyien csúfolkodni kezdtek rajta és szóltak:

- Te csak ugratsz bennünket, mintha bizony nem ismernők a Baronciakat éppen úgy, mint te.

Felelte Scalza:

- A szent evangéliumra, nem ugratlak benneteket, sőt az igazat mondom, s ha van itt valaki, aki fogadni mer velem egy vacsorába olyképpen, hogy vacsorával vendégeli a nyertest és annak tetszése szerint választott hat pajtását, én szívesen állom a fogadást; sőt tovább megyek: belenyugszom akármelyitek ítéletébe, kit erre kijelöltök.

Akkor az egyik, kinek neve volt Neri Mannini, szót emelt mondván:

- Én hajlandó vagyok fogadni ama vacsorában.

S minekutána megegyeztek bíró gyanánt Piero di Fiorentino személyében, kinek vendégei voltak, azok ketten s nyomukban a többiek odaléptek hozzá, hogy tanúi legyenek Scalza felsülésének és megbosszantsák; és mindent elmondottak neki. Piero, ki okos ifjú volt, előbb meghallgatta Neri előadását, annak utána pedig Scalzához fordulván, szólott:

- És hát hogyan tudod megbizonyítani állításodat?

Felelte Scalza:

- Hogyan? Oly megdönthetetlen okokkal, hogy nemcsak te, hanem mindenki, aki most tagad, el fogja ismerni igazamat. Tudjátok, hogy minél ősibb valamely nemzetség, annál nemesebb, s az imént itt is ez volt az egyértelmű vélekedés; a Baronciak pedig ősibbek minden más embernél, ennélfogva nemesebbek is; ha tehát bebizonyítom, hogy ők a legősibbek, akkor tagadhatatlanul megnyertem a fogadást. Tudnotok kell, hogy a Baronciakat az Úristen amaz időben alkotta, mikor még csak tanulgatni kezdte a festést; a többi embereket pedig akkor alkotta az Úristen, mikor már tudott festeni. Hogy pedig igazat mondok, vegyétek csak szemügyre a Baronciakat és a többi embereket; egyfelől azt látjátok, hogy a többi emberek arca rendes és kellőképpen arányos, megfigyelhetitek, hogy a Baronciak némelyikének hosszú és keskeny az arca, másikáé éktelenül széles, az egyiknek nagyon hosszú az orra, másiké nagyon rövid, némelyiknek pedig előreugrik és felfelé görbül az álla, s az állkapcsa szakasztott mint a szamáré; és van olyan, kinek egyik szeme nagyobb a másiknál, sőt olyan is, kinek egyik szeme mélyebben ül a másiknál, szóval olyanféle arcok ezek, minőket a kisgyermekek eleintén firkálnak, mikor rajzolni tanulnak. Ebből pedig, miként mondottam, nyilván megtetszik, hogy az Úristen akkor alkotta őket, midőn festeni tanult, tehát sokkal ősibbek, és ennélfogva nemesebbek is.

Mivel pedig mind emez dolgokat tudta Piero is, ki a bíró volt, és Neri, ki a vacsorában fogadott, s mind a többiek is, minekutána meghallgatták Scalza mulatságos bizonyítását, valamennyien hahotára fakadtak, és erősködtek, hogy bizony ő nyerte meg a vacsorát, és hogy a Baronciak kétség nélkül a legnemesebb és legősibb nemzetség nem csupán Firenzében, hanem az egész világon és a tengeren. És annak okáért méltán mondotta Pamfilo, mikor Forese uram arcának rútságát jellemezni akarta, hogy az még egy Baroncit is eléktelenítene.