Hetedik nap
VÉGZŐDIK A DEKAMERON HATODIK NAPJA,
KEZDŐDIK A HETEDIK,
MELYEN DIONEO URALKODÁSA ALATT OLY ASSZONYOKRÓL
FOLYIK A SZÓ, KIK AKÁR SZERELEMBŐL, AKÁR
AZÉRT,
HOGY VALAMI BAJBÓL MENEKEDJENEK, MEGCSALJÁK FÉRJÖKET,
AKÁR RÁJÖTT AZ, AKÁR NEM
Keleten már minden csillag
leáldozott, csak még a Lucifer, azaz a Hajnalcsillag egymaga
ragyogott a sápadt hajnali szürkületben, midőn az
udvarmester felkelt, s a rengeteg málhával megindult az Asszonyok
Völgye felé, hogy ottan mindent elrendezzen urának parancsa
és rendelkezése szerint. Minekutána pedig
eltávozott, nem sok időbe telt, hogy a Király is felkelt,
mivel felébresztette a málhacipelő emberek és az
igavonó állatok lármája; tehát
felkelvén, felkeltette a hölgyeket s hasonlatosképpen mind
az ifjakat. És még nem tűztek forrón a nap sugarai,
midőn valamennyien útnak indultak; és úgy
érezték, hogy a fülemülék és a többi
madarak még soha oly vidáman nem daloltak, mint ezen a reggelen;
madárdal-kísérettel mentek mind az Asszonyok
Völgyéig, hol még több dalos madár fogadta
őket, melyek mintha csak jövetelükön örvendeztek
volna. Ottan körülsétáltak, és újra
mindent apróra megnéztek, s még szebbnek
látták a helyet, mint tegnap, mivelhogy a reggeli idő jobban
illett annak szépségéhez. Minekutána borral
és csemegével elverték éhségöket,
nehogy a madarak túl tegyenek rajtok a dalolásban, dalba kezdtek;
és velök dalolt a völgy, szüntelenül visszhangozván
dalaikat; a madarak pedig nem akarván alulmaradni a versengésben,
újabb és újabb édes dalokkal beléje
zengettek. De midőn elérkezett az ebéd ideje,
megterítették az asztalokat a zöldellő
babérfák és egyéb gyönyörű
fák alatt, a tavacska partján, és a Király
parancsára ottan letelepedtek, és ebéd közben
elnézegették, amint a halak sűrű rajokban
úszkáltak a tó vizében. Ez pedig nemcsak a
szemlélődésre, hanem imitt-amott a beszélgetésre
is alkalmat adott nekik. De mikor az ebéd véget ért, s az
ételeket és az asztalokat elvitték onnét,
még az előbbinél is vidámabb hangulatban dalba kezdettek.
Ezalatt a kis völgyben itt is, ott is felállították
az ágyakat, és a figyelmes udvarmester valamennyit
elfüggönyözte francia rásaszövettel, és megrakatta
párnákkal; és akkor a Királynak
engedelmével ki-ki kedve szerint szundítani térhetett; aki
pedig nem akart szundítani, élvezhette az egyéb rendes
szórakozásokat, amint kedve tartotta. De midőn mind
felkeltek, s ideje volt, hogy egybegyülekezzenek a novellamondásra,
a Király parancsára, nem messzire ama helytől, hol
ebédeltek; akkor rendelte a Király, hogy Emilia kezdje meg a
novellák sorát. Ki is mosolyogván vidám arccal
ekképpen fogott szóba.
|