|
Kilencedik nap
VÉGZŐDIK A DEKAMERON NYOLCADIK NAPJA;
KEZDŐDIK A KILENCEDIK,
MELYEN EMILIA URALKODÁSA ALATT KI-KI TETSZÉSE SZERINT
VALÓ TÁRGYBAN MOND NOVELLÁT, AMIRŐL ÉPPEN
KEDVE TARTJA
A hajnal, melynek ragyogása
elűzi az éjszakát, már
égszínkékre változtatta a nyolcadik nap
halványkék mennyboltozatát, s már a mezőkön
felemelték fejöket a kicsiny virágok, midőn Emilia
felkelvén, ugyancsak felkeltette a hölgyeket s az ifjakat. Kik is,
minekutána összegyülekeztek, a Királynő
lassú léptei nyomán megindulván kimentek a kicsiny
erdőbe, nem messzire a palotától; s ahogy abba
beértek, látták,
hogy a vadállatok, őzek, szarvasok és egyebek, mivel a
dühöngő döghalál miatt nem féltek a
vadászoktól, nem
futottak el előlök, mintha
csak kiveszett volna belőlök a félelem, vagy
megszelídültek volna; ők pedig hol egyikhez, hol másikhoz közeledtek,
mintha meg akarnák fogni azokat, s megkergették és
megugratták őket, s jó darab ideig ebben mulatoztak. De
midőn a nap már magasabbra hágott, valamennyien úgy vélték,
hogy jó lesz visszatérni. Mind valamennyien tölgyfalombbal
koszorúzták magokat, kezöket pedig teleszedték szagos
füvekkel meg virágokkal; s ha ki szemben jött volna
velök, nem mondhatott volna egyebet, mint hogy „bizony nem veszen
erőt a halál ezeken, vagy legalábbis vidáman mennek a
másvilágra”. Ekképpen mendegéltek tehát egymásnak
nyomában, s megérkeztek a palotához, hol már
mindent pompás rendben, szolgáikat
pedig vidáman és jókedvben lelték. Ottan
kicsinyég pihentek, és
csak akkor ültek asztalhoz, mikor
előbb az ifjak és a hölgyek hat,
vidámabbnál-vidámabb dalt elénekeltek;
minekutána pedig mind megmosták kezöket, a Királynő meghagyása szerint az udvarmester
asztalhoz ültette őket; akkor felhordták az eledeleket, s valamennyien jó hangulatban
ebédeltek; asztalbontás után kicsinyég
tánccal és muzsikával mulatták magokat, s annak utána a
Királynő meghagyása szerint, aki akart, szundítani
térhetett. De midőn a szokott óra elérkezett, ki-ki egybegyülekezett a rendes
helyen, hogy novellákat
mondjanak; hol is a Királynő Filoménára
pillantván mondotta, hogy
kezdje meg a mai nap novelláinak sorát; ki is mosolyogván
ekképpen fogott szóba.
|