Tizedik nap

VÉGZŐDIK A DEKAMERON KILENCEDIK NAPJA; KEZDŐDIK A TIZEDIK,
MELYEN PAMFILO URALKODÁSA ALATT OLY EMBEREKRŐL FOLYIK A SZÓ,
KIK NAGYLELKŰN VAGY NEMESEN CSELEKEDTEK
VALAMIT A SZERELEMBEN AVAGY MÁS DOLOGBAN

Még vöröslöt nyugaton egy egy kicsiny felhő, de keleten már valamennyinek széle oly ragyogón fénylett, mint az arany, amint a nap sugarai mind közelebb értek hozzájok és rájok tűztek; akkor Pamfilo felkelvén, hívatta a hölgyeket és az ifjakat. Egybegyülekeztek tehát valamennyien, s tanácsot tartottak, hová mehetnének szórakozni; s a Király lassú léptekkel megindult Filoména és Fiammetta kíséretében, a többiek pedig mind valamennyien nyomon követték, és sokat beszélgetvén, kérdezgetvén s felelgetvén egymásnak jövendő életök felől, séta közben jó messzire jutottak; minekutána pedig a nap magasra hágott, és kezdett már forrón sütni, visszatértek a palotába, és ottan a kristályvizű kútnál kimosatták poharaikat, s kinek kedve tartotta, ivott keveset, majd pedig a kertnek kellemes árnyékában mind az ebéd idejéig szórakoztak. Minekutána pedig megebédeltek, és szundítottak rendes szokásuk szerint, a Király parancsára egybegyülekeztek, s akkor parancsolta a Király Neifilének, hogy mondja az első novellát; ki is vidáman ekképpen fogott szóba.