|
A
királynő utolsó parancsa Elisának szólt, ki be
sem várta azt, hanem bátran belekezdett:
- Ifjú
hölgyeim, már gyakorta megesett, hogy amit minden feddés
és sok büntetés sem tudott elérni egy egy emberben,
megtette véletlenül egy egy szó, amit nem is ex proposito mondottak. Ez
nyilván megtetszik abból a novellából, melyet
Lauretta elmesélt, s én is ugyanerről akarok
bizonyságot tenni egy másik nyúlfarknyi novellával:
mivelhogy pedig a jó történetek mindig hasznunkra vannak,
bárki mondja is el, figyelmező lélekkel illendő
meghallgatni azokat:
Elmesélem
tehát, hogy Ciprus első királyának idejében,
minekutána Bouillon Gottfried meghódította a
Szentföldet, történt, hogy egy gascogne-i nemes hölgy
elzarándokolt a Szent Sírhoz, onnan visszatérőben
Ciprus szigetére érkezvén, néhány gonosz
ember hitványul bántalmazta: mivel semminémű
elégtételt nem kapott, módfelett elbúsult ezen, s
úgy gondolta, hogy panaszra megyen a királyhoz; csakhogy valaki
azt mondotta neki, hogy kárba veszett fáradság volna,
mivel a király gyenge és gyáva ember, és nemcsak
nem torolja meg törvény szerint a másokon esett
bántalmakat, hanem a rajt esett gyalázatosságokat is
hitvány gyávasággal tűri; olyannyira, hogy ki-ki
azzal könnyít bárminémű
bosszúságán, hogy őt sértegeti vagy
szidalmazza. Ennek hallatára a hölgy elvesztette abbéli reménységét,
hogy elégtételt kapjon, de hogy némiképpen
mégis könnyítsen bosszúságán, feltette
magában, hogy a királyt megcsúfolja gyávaságáért;
és zokogva eléje járult, s így szólott
hozzá:
-
Felséges Uram, nem azért járulok színed elé,
mintha megtorlást várnék a rajtam esett
bántalomért, hanem elégtételképpen annak
fejében oktass engemet arra, miképpen tűröd el ama
bántalmakat, melyeket, mint hallom, ellened elkövetnek, hogy megtanulván,
magam is türelmesen elviseljem azt, mi rajtam esett; Isten látja
lelkemet, az én bajomat is neked adnám szívesen, mivelhogy
te olyan szívesen viselsz el mindent.
A
király, ki mindaddig pipogya és renyhe ember volt, mintha csak
álomból riadt volna fel, mindjárt azzal kezdte, hogy
keményen megtorolta a bántalmat, mely ama hölgyön
esett, s annak utána fölöttébb szigorún
üldözött mindenkit, ki azontúl bármiben is
vétett a koronájának tartozó tisztelet ellen.
|